November (Illusztráció: Boris Pavlikovsky/Pexels)
Szent András hava a régi katolikus keresztény naptárban. Enyészet hava a régi magyar elnevezése. Őszutónak is mondták. Ma novemberként ismerjük. A régi rómaiaktól vettük át az elnevezést, ami kilencet jelent, mert náluk a kilencedik hónapot jelölte. A számok változtak az idő során, de a név megmaradt.
A november 11-ei Szent Márton-nap a magyar néphagyományban a gazdasági évet lezáró ünnep. A tél kezdetét jelezte, hiszen ekkorra már elszámoltak a pásztorok a rájuk bízott jószággal.
Befejeződtek a földeken a munkák, kiforrott az új bor. Megkezdődhettek a bálok, társasági összejövetelek, névnapi vacsorák. Az öregebbek még ma is ismerik a libapecsenyéhez kapcsolódó időjóslatot, miszerint ha fehér a csontja, havas, hideg karácsonyra kell számítani. Vagy a népi mondóka szerint: Ködös Márton után / Enyhe telet várhatsz, / Havas Márton után / Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet I. András magyar király lánya volt, aki támogatta a szegényeket, legendás tettei közül mifelénk is ismert a rózsává változott kenyér története. A 19-ei Erzsébet-nap, a 25-ei Katalin és a 30-ai András napja jó alkalom volt a családi összejövetelekre.
Időjóslásra is megfelelőek voltak a névnapok. Valamikor azt mondták, ha Erzsébet megrázza a kötényét, karácsonykor esni fog a hó. Ha azonban Katalin kopog, karácsony locsog. András napja férjjósló nap is volt. Ólomöntéssel a jövendőbeli foglalkozására következtettek a lányok.
