Ha szórványról beszélünk, gyakran valami kicsi, elhanyagolható, a létéért küszködő kis csoportra gondolunk. Pedig egészében a szórvány nem kicsi, még kevésbé jelentéktelen. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Vajdaságban a magyarságnak több mint az egyharmada (37,6%) élt szórványban. Az elmúlt másfél évtized alatt a helyzet csak romolhatott.
Ma Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően 12 önkormányzat területén naponta szállítja iskolabusz, kombi vagy taxi a magyar iskolásokat azokba az intézményekbe, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. Összesen 265 gyermeket visznek naponta iskolába, tanítás után pedig haza. Hét éve mindennap. Számomra, sok más mellett, ez egyfajta nemzetmentés. Mert ahol megszűnik az iskola, nincs magyar szentmise, nincs magyar párt és kultúregyesület, ott könnyebben feladhatják az emberek azonosságtudatukat. A nyelv és a kultúra őrzi igazán a hazát.
Nem siratni kell a szórványt, hanem tenni érte. Anyanyelvű iskolai tagozatok visszaállításával, magyar óvodák és bölcsődék nyitásával és gyakoribb személyes találkozások megszervezésével. A tömb felelőssége a szórvány hogyléte.
November 15-e a magyar szórvány napja. A magyar kormány azért jelölte ki Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapját a szórvány napjává, hogy ráirányítsa a figyelmet a tömbtől távol élőkre.
