Sutus Áron és Pesti Emma (Benedek Miklós felvételei)
Pesti Emmát és Sutus Áront minden valószínűség szerint nem kell bemutatni kedves olvasóinknak. Emma elsősorban festményei által egyre ismertebb régiónkban és azon kívül is. Alkotásaival számos tárlaton találkozhatott a nagyérdemű, és legutóbb Budapesten a Forrás Galériában nyílt önálló kiállítása. Áron immár másfél éve áll a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség élén, és művelődésszervező munkásságának köszönhetően tartományunk minden szegletében találkozhattak vele olvasóink. A két fiatal több mint három éve egy párt alkot, és az idén immár második karácsonyukra készülődnek közösen bérelt otthonukban.
A párost nem egyszerű otthon találni, hisz nagy pörgésben élnek, de az elmúlt hétvégén sikerült meglátogatnunk őket, és elbeszélgetnünk velük a karácsonyról, illetve arról, hogy ők hogyan élik meg ezt az ünnepet.
Második alkalommal ünneplitek a karácsonyt a közös otthonotokban. Mennyiben volt más, mint a korábbi években?
Emma: Ez lesz a második igazi közös karácsonyunk. Azelőtt is igyekeztünk együtt ünnepelni, azzal a különbséggel, hogy úgy osztottuk be az időnket, hogy mindketten tudjunk a családunkkal is időt eltölteni, emellett arra is odafigyeltünk, hogy legyenek közös pillanataink is, ami csak a kettőnké. Tavaly megtapasztaltuk, milyen érzés közösen karácsonyfát választani, közösen döntést hozni, eldönteni, hogy legyen-e égő vagy sem, sújtás legyen-e a fán vagy sem, és természetesen mindketten megtettük a kis kompromisszumainkat.
Hagyományos és modern díszek a tavalyi, első közös karácsonyfán
Áron: A korábbi évekhez képest az is nagy változást jelentett, hogy végre hozzánk is jöhettek, tehát mi is meghívhattuk a családjainkat, nemcsak ők bennünket. Úgy érzem, ezzel szentelődött igazán otthonná ez a kis lak. Tavaly olyan jól sikerült a szervezés, hogy mindkettőnk családja egyszerre jött el, azzal a megjegyzéssel, hogy a nővéreméknél nagyon kicsi volt még a baba, így ők nem tudtak eljönni, de reméljük, hogy idén már ők is itt lesznek, legalább annyi időre, hogy megnézzék a karácsonyfánkat. A fő bázis, az még mindig a szülőknél lesz, mivel ők is ragaszkodnak ahhoz, hogy náluk ünnepeljük a karácsonyt.
Emma: Mindketten ragaszkodunk a szülői házhoz. Egyelőre nem tudnám úgy elképzelni a karácsonyt, hogy otthon nem ünneplek.
A karácsonyfa-díszítés terén milyen tapasztalatokat szereztetek tavaly?
Áron: Én elsősorban a természetes alapanyagokból készült díszekhez ragaszkodom, de mint ahogy Emma mondta, egy jó kapcsolat a kompromisszumokból áll össze, úgyhogy végül sikerült megtalálnunk azokat a díszeket, amelyekkel mindketten elégedettek voltunk.
Emma: Idén már simulékonyabban mennek a dolgok. Én is szeretem a természetes alapanyagokat, de valahogy ilyenkor karácsonykor mindig előjön belőlem a lány, és szeretem, ha csillog-villog itt-ott valami. Saját díszeket is készítettünk. Áron inkább azt szereti, hogy egy-egy dísznek története legyen, ezzel szemben én egy koncepció mentén indultam volna el, hogy első lépésben döntsük el, milyen színű díszeket használunk, de utána ebből nem lett semmi, de nem is baj. Otthonról nem hoztunk magunkkal díszeket, azok a szülői házban felállított fákról köszönnek vissza ránk.
Egy karácsonyfa az elmúlt évekből: Áron szereti, ha a díszeknek története van
Nálatok december 24-től január hatodikáig áll a karácsonyfa?
Emma: Otthon mindig szentestén díszítettük a karácsonyfát, és mindig a nővéremmel közösen. Az idén szerintem egy-két nappal korábban, már a hétvégén feldíszítjük. Annak nem vagyunk a hívei, hogy korán feldíszítsük a fát, annak viszont igen, hogy utána sokáig ott álljon a szobában. Áron vízkeresztkor leszedné, de én szeretném ezzel is minél tovább megőrizni a karácsonyi hangulatot.
Áron: Tavaly egy kicsit késett Emma karácsonyi ajándéka, úgyhogy indokolt is volt, hogy tovább ott legyen a karácsonyfa is.
Mennyire tartjátok fontosnak az ajándékozást? A karácsony előtti káoszban van időtök az ajándékokkal foglalkozni?
Áron: Az idén egy kicsit le vagyunk maradva, hisz mi is állandó rohanásban vagyunk. Emmának most nyílt kiállítása Budapesten, én a munkámból kifolyólag állandóan úton vagyok, de próbáljuk megszervezni a napjainkat. A fa kiválasztása is hátravan. Vágott fenyőt veszünk, bár sokan azt mondják, hogy már csodálatos műfenyőket lehet venni, de a fenyő illatához is ragaszkodunk.
Emma: Én tényleg nagyon tudom élvezni azt, hogy valakinek olyan ajándékot találjak ki, aminek örülni fog. Az idén ezzel egy picit elmaradtam, és pont tegnap jött rám egy pánikroham, hogy még van egy-két személy, akinek nem sikerült olyan kaliberű dolgot kitalálnom, amivel magam is meg vagyok elégedve, de tudom, hogy ha erőteljesen rákoncentrálok a dologra, meg fogom oldani. Egy kis stresszel jár a dolog, viszont a végeredmény megéri. Olyanra is volt már példa, hogy saját kezűleg elkészített ajándékkal leptem meg Áront, de a vásárlástól sem zárkózom el.
Áron: A vásárlás terén még van egy-két dolog, amit ki kell pipálnom. Itt vannak a gyönyörű karácsonyi vásárok, ahol még ha nem akarunk kiköltekezni, akkor is be tudunk szerezni egy-két apróságot a szeretteinknek. Úgy érzem, az ajándékozásra nem szabad nagyon rágörcsölni, hisz az ember egy szimbolikus ajándékkal is örömet tud szerezni, akármennyire közhelyesen hangzik is ez. A családunknak, biztos vagyok benne, hogy azzal is nagy örömet tudnánk szerezni, ha mondjuk mi sütnénk meg a karácsonyi kacsát vagy a halászlét mi készítenénk el.
Napokig készül a sok finom süti
Ha már az ételek is szóba kerültek… Nálatok miből áll a karácsonyi menü?
Emma: Természetesen voltak olyan esetek, hogy rácsodálkoztunk a másikra az étkezésből kifolyólag, mert ugye nem mindegy, hogy mit hozunk magunkkal a családi házból, mi az, ami magától értetődő számunkra, de nem karácsonykor. A karácsony azért nem ilyen, mert itthon igazából nem is készítünk karácsonyi menüt, mert egyik este Áron édesanyjánál vagyunk, másik este pedig az én szüleimnél, és minden napra megvan az otthon készült vacsora.
Áron: Ezek a menük nagyjából követik a vidékünkön hagyományos menüket. Mi karácsony böjtjén halat eszünk, karácsony napján pedig kacsát. Emmáéknál szenteste kötelező a vajas bableves, a sajtos tészta és a mákos guba. A 25-ei menü variálódni szokott, általában valamilyen pecsenye van feltálalva, salátával, körettel, és mindezek mellé sok sütemény. Én nem vagyok olyan édesszájú, de néhány falatot azért mindenből eszek.
Emma: A nővéremmel nagyon elvetemültek vagyunk. Ő a főkolompos, és rengeteg fajta sütit készítünk. Napok telnek el azzal, hogy sütünk. Előzőleg megbeszéljük, hogy adott évben melyik fajta kalácsokat készítjük el, és minden évben úgy állunk neki, hogy azért ne legyen annyi, mint előző évben, de azután persze mindig több lesz, mint előtte. Mézeskalács házat is szoktunk készíteni, de állandónak mondható a fügetorta, a csokis csillagok, a málnás virágocskák, a londoni szelet is, időnként muskaconit is készítünk. Ez karácsony előtt pár napot eltart.
Emmának a napokban nyílt kiállítása Budapesten, a közös kép ott készült
Hogy álltok a karácsonyi dalokkal? Szoktatok énekelni?
Áron: Az idén már kiválasztottuk magunknak a kedvenc karácsonyi dalunkat. Az óbecsei Schola Cantorum Énekkarnak az idén jelent meg egy új albuma, amelyen szerepel egy Karácsonyi köszöntő című szerzemény, és ez lesz a sláger. Azóta azt is megtudtuk, hogy ez egy megzenésített vers, és találtunk egy mesekönyvet, amely tartalmazza ezt a szöveget. Az utóbbi időben nem igazán énekelgettünk az ünnepek alatt, de most, hogy az unokahúgommal újra van kisgyerek a családban, bízom benne, hogy visszahozza ennek a varázsát. Én nagyon szeretem a népdalokat vagy a népdalokat újraértelmező zenét, illetve a magyar költők verseit, és az ilyen kiadványok, albumok sokat hozzá tudnak adni az ünnepi hangulathoz.
Emma: A családunkban többen is foglalkozunk vagy foglalkoztunk zenével, így nálunk szokott közös zenélés lenni, a karácsonyra viszont nem jellemző, az inkább csendes szokott lenni.
A páros a beszélgetés során azt is elárulta, hogy az idei karácsonyt még ünnepélyessé teszi számukra, hogy az idén megtörtént a lánykérés is, amit ugyan családon belül már sikerült megünnepelni, de így az előttünk álló lesz az első olyan karácsony, amit jegyesekként ünnepelnek meg.
Amikor egy emlékezetes történet felelevenítését kértük Emmától és Árontól, a két évvel ezelőtti karácsonyt említették, Áron testvére ugyanis akkor jelentette be, hogy kisbabát vár. A kislány mára csaknem másfél éves, és szintén Emmának hívják.
