Kedden a parlamenti képviselők elé két olyan törvény kerül, amely a családon belüli erőszakot érinti. Így a családon belüli erőszak megfékezéséről szóló törvény és a büntetőjogi törvény is, amely szigorúbb büntetéseket irányoz elő az erőszakoskodóknak. Vesna Stanojević, a belgrádi Biztonságos Ház koordinátora lapunknak elmondta, a büntetőjogi törvény további bűncselekményeket ismer fel a szexuális zaklatás terén.
– Bűncselekménynek minősül a követés, a szexuális üldözés és a szexuális zaklatás is. Ezzel csak Szerbia megerősíti az Európa Tanács konvencióját, az úgynevezett isztambuli konvenciót, amely 2014 augusztusában lépett hatályba, miután az ország ratifikálta. Olyan rendelkezéseket irányoz elő, amelyeket a törvénybe kell foglalnunk – emelte ki Stanojević, hozzátéve, hogy a törvény elfogadása még nem biztosíték arra, hogy a gyakorlatban alkalmazni is fogják. – Mindig kétkedve állok a változások előtt, mindaddig amíg nem látom, hogy azokat a gyakorlatban is alkalmazzák – mondta.
Dávid Csilla illusztrációja
Rámutatott, a családon belüli erőszak esetén nagyon hosszadalmas a jogi eljárás.
– Sokkal többet beszélünk a családon belüli erőszakról, és egyre többet foglalkozik a témával a média is, de az eljárás lefolytatásában sajnos nincs jelentős előrelépés, leggyakrabban a bíróságokon rekednek meg az ügyek. És igazából az ügyészek munkájánál sem észlelhető hatékonysági változás. A családon belüli erőszakellenes törvény ugyanakkor arra kényszeríti majd ezeket a szerveket, hogy 24 óra leforgása alatt hozzanak ítéletet. Ettől nagyon sokat várok – emelte ki Vesna Stanojević.
A VMSZ Női Fórumának kerekasztal-beszélgetésén, amelynek a családon belüli erőszak volt a témája, Vesna Stanojević elmondta, az idén, november 1-jéig 25 nőt és három gyermeket gyilkoltak meg a családtagjaik. Egy év alatt a legszörnyűbb gyilkosságok Vajdaság területén történtek: Magyarkanizsán, Begaszentgyörgyön, Nagybecskereken...
Rámutatott arra, hogy ez számos kérdést vet fel, többek között azt, jó-e, hogy a médiában gyakori téma? Felhívta a figyelmet arra is, hogy senki nem kutatja, vajon a családon belüli erőszakot mi váltja ki. Közben pedig a „jelenség” továbbra is többségében négy fal között marad. Az viszont tény, hogy számos nehézséggel szembesülnek az erőszak áldozatai, hiszen amellett, hogy nehéz döntés kell meghozniuk, amikor úgy döntenek, hogy feljelentik bántalmazójukat, sok esetben a gazdasági önállósulás, ugyanakkor az erőszakos családtagtól való távolságtartás is nehézséget jelent számukra. Az illetékes intézmények sokszor mulasztást követnek el. A parlamenti procedúrában levő családon belüli erőszak megfékezéséről szóló törvény szerint nem az áldozatokat emelik ki a környezetükből, hanem a bántalmazót távolítják el. Ebben az esetben is kétségét fejezte ki arról, hogy vajon megoldás-e, hogy az áldozat a bántalmazó további családtagjaival maradjon, ami sok esetben meg is történhet.
Aláhúzta, bár az elmúlt 10-20 évben jelentősen megváltozott a társadalmunk, még mindig az egyik legfontosabb feladatnak látszik belátni: az izoláció vagy csak egy pofon is bántalmazásnak minősül, és mindenkinek kötelessége lenne felismerni, illetve jelenteni azt, mielőtt tragédiáig fajulnának a dolgok. Kiemelte, a rendőrség kiszáll a helyszínre akkor is, ha a családon belüli erőszakra név nélküli bejelentés érkezik.
