Rendszeresen helyet kapnak Tusványoson a Kárpát-medencénél tágabb kitekintésű beszélgetések is, amelyeknek jellemzően a Bánffy Miklós társalgó ad otthont. Az egyik ilyen, széleskörű érdeklődést vonzó panel témája a Nyugat-Balkán helyzete volt, érintve Magyarország szerepét is a puskaporos hordónak tekintett térség aktualitásait illetően.
A beszélgetésben Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, a szerb parlament alelnöke és az integrációs bizottság elnöke, illetve Kósa Lajos fideszes magyar országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Bizottság elnöke vett részt Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatójának moderálása mellett.
Kovács Elvira leszögezte, hogy Szerbia európai integrációja a közelmúltban szinte reményvesztett kategóriába került, a féltávnál sem igazán tartó folyamat befagyottnak tekinthető, aminek elsődleges oka – a szintén akadozó Belgrád–Pristina párbeszéd mellett –, hogy Szerbia az egyetlen európai ország, amely nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben a háború kapcsán, az EU-t ugyanis kizárólag az érdekli, hogy Szerbia mikor vezeti be ezeket. Természetesen a vajdasági magyarok, de az össz szerb lakosság érdeke, hogy az ország mielőbb EU-tag legyen, azonban erre most igen halványak a kilátások.
Ugyanez lenne az Unió érdeke is, viszont Szerbia egyetlen lépését – köztük sok előremutató reformot – sem honorálják azóta, amióta az említett külpolitikai helyzet fennáll. A folyamat során Szerbia megpróbál önálló maradni, de amellett, hogy teljesítenie kell a feltételeket, Kovács szerint az EU-nak is őszintének kellene lennie az előrelépéshez. Az akadozás elvezetett Szerbiában a növekvő EU-szkepticizmushoz, hiszen a hivatalos felmérések alapján már 40 százaléknál is kevesebb polgár támogatja a csatlakozást. A VMSZ politikusa rámutatott, hogy a NATO-csatlakozást ennél is sokkal kevesebben, mintegy 11 százaléknyian támogatják, aminek az oka a kilencvenes évek bombázása, ami élénken él a lakosság emlékezetében.
Kovács Elvira a magyar–szerb viszonyról kiemelte, a történelmi szintű barátság legnagyobb haszonélvezője a vajdasági magyarság. Így van ez annak ellenére, hogy a Balkánon a választások alkalmával jellemzően a nacionalizmus hozza a szavazatokat, de a partnerséget fenn kell tartani, mert ez még váratlan eredményeket is hozhat, például egykori radikális többségi politikusok tekintetében. A két ország közti barátság mindennek köszönhetően a stratégiai együttműködés szintjére lépett, többek között ebből fakad, hogy egyik ország miniszterelnöke sem élvez nagy népszerűséget a nyugat-európai politikai körökben.
Kósa Lajos rámutatott, a magyar érdek a Nyugat-Balkánon, hogy minél előbb helyreálljon a biztonság, a fejlődés és a nyugalom, aminek természetesen az EU-csatlakozás is egyik eleme lenne. A Balkán ugyanis Európa kulcsterülete, így az is lényeges kérdés, hogy ki szerez itt döntő befolyást. Mint mondta ugyanis, olyan a történelemben nem fordul elő, hogy egy terület hosszú távon ne kerülne egy nagyhatalmi érdekszféra alá. Kósa felhívta a figyelmet arra az EU-s kétarcú politikára, hogy az Ukrajnának folyósított támogatásokból a teljes balkáni helyzetet, így a gazdasági problémákat is meg lehetne oldani, ezzel integrálni a felvirágoztatott vidéket az Unióba. A Balkán konszolidálása nyugati tervek szerint azonban azért sem lehetséges, mert az itteni emberek másképp látják a világot, megélték és élik a történelmet, emlékeznek rá.
Kósa a magyar–szerb megbékéléssel példálózva kiemelte, hogy meg lehet haladni a rossz történelmi tapasztalatokat. Ehhez arra van szükség, hogy a párbeszédben résztvevő szomszédos felek tiszteljék egymást, egyúttal próbálják megérteni egymás szempontjait. Enélkül a Nyugat-Balkán integrációja sem sikerülhet, szögezte le. A Honvédelmi Bizottság elnöke továbbá azt is kifejtette, hogy uniós részről nem lehet ugyanolyan társadalmi elvárásokat megfogalmazni a Balkán felé, mint amilyeneket tesznek például észak- vagy nyugat-európai országok felé.
Nyitókép: Szakáli István Loránd, Kovács Elvira és Kósa Lajos (Ótos András felvétele)
