A belgrádi Felső Bíróság különleges osztályán hétfőn megtartották a Slavko Ćuruvija meggyilkolásával vádolt személyek elleni büntetőeljárás első tárgyalását. A Dnevni Telegraf és az Evropljanin lapok tulajdonosának meggyilkolásával Radomir Markovićot, az Állambiztonság (DB) volt vezetőjét, Milan Radonjićot, az DB belgrádi központjának volt vezetőjét, Ratko Romićot, a DB valamikori operatív munkatársát, valamint Miroslav Kurakot – aki szökésben van, és állítólag Tanzániában tartózkodik, így ellene távollétében folyik eljárás –, a DP különleges biztonsági egységének volt munkatársát terhelik. A vád aljas szándékból elkövetett gyilkosság. Markovićot a gyilkosságra való felbujtással, a többi három vádlottat pedig tettestársként elkövetett gyilkosság bűntettével vádolják. A vádlottakat 30-tól 40 évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti.
Érdekesség, hogy Mirjana Marković, Slobodan Milošević özvegye, aki a Blic napilap értesülései szerint bizonyíthatóan saját maga rendelte el a valamikori ellenzéki újságíró likvidálását, nem szerepel a vád tanúi között.
Mint ismeretes, Ćuruviját 1999. április 11-én, húsvétvasárnap, a NATO-bombázások ideje alatt gyilkolták meg lakótömbjének bejárata előtt. Az újságíróra tizennyolc lövést adtak le. Az újságíró akkori élettársát, Branka Prpát egy pisztoly markolatával ütötték le.
A vád ismertetésekor az ügyész megállapította: a vádlottak kritikus, az akkori hatalommal szembeni ellenzéki hangvétele miatt gyilkolták meg Ćuruviját. Ismeretlen személy utasítására a gyilkosság elkövetését Radomir Marković rendelte el, a lövéseket pedig Miroslav Kurak adta le, véli az ügyészség. A gyilkosság elkövetésekor Ratko Romić is jelen volt, ő ütötte le egy pisztoly markolatával az áldozat élettársát, Branka Prpat, mondta az ügyész.
A vádlottak hétfőn ismételten ártatlannak vallották magukat.
Az ügyészség a Ćuruvija meggyilkolásával vádolt személyek elleni eljárásban kilencven tanú meghallgatását javasolta. Egyebek mellett Milorad Ulemek Legiját, a Vörös Sapkások egykori parancsnokát, Milorad Bracanovićot, Ulemek volt helyettesét, Franko Simatović Frenkit, a DB különleges, operatív alakulatának volt parancsnokát, Jovica Stanišićot, a DB egyik volt vezetőjét jelölte meg tanúként az ügyészség.
A védelem állítólag Tomislav Nikolić államfő és Aleksandar Vučić miniszterelnök tanúként való meghallgatását is javasolta, az ügyben eljáró bírói tanács azonban nem fogadta el az indítványt.
Mivel az ügyészség nem javasolta tanúnak Mira Markovićot, Slobodan Milošević özvegyét, ezt Rajko Danilović ügyvéd, a nemrégiben elhunyt Jovo Ćuruvija – Slavko fivére – jogi képviselője tette meg.
– Egyrészről kértük Marković tanúként való meghallgatását, másrészről pedig bűnvádi feljelentést is tettünk ellene, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy ő rendelte el Slavko meggyilkolását. A bíróság az előkészítő tárgyaláson úgy határozott, hogy csak abban az esetbe hallgatja ki Markovićot, ha elérhető lesz a szerbiai igazságügyi szervek számára – nyilatkozta Danilović.
„NINCSENEK BIZONYÍTÉKAIK”
Radomir Marković elsőrendű vádlott, aki a Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke ellen 1999-ben elkövetett emberölési kísérlet miatt negyvenéves börtönbüntetését tölti, miután ártatlannak vallotta magát, közölte: a vádirat feltételezéseken és rágalmakon alapszik.
– Egyáltalán nem esne nehezemre elismerni ennek a bűncselekménynek az elkövetését, ha ez segítene Szerbián, úgyis elítéltek már negyven évre, ugyanakkor aktívan részt kell vennem az eljárásban, hiszen ezt a vádiratot azzal a céllal írták, hogy történelmi értékelést adjanak egy valamikori hatalomról. A cél az, hogy elítéljék a DB valamikori vezetőit. Ezt az elvet több büntetőeljárásban is fel lehet fedezni. Minden rosszat a valamikori hatalommal kívánnak összefüggésbe hozni. Egyetlen bizonyíték sem támasztja alá, hogy én rendeltem volna el vagy szerveztem volna meg Slavko Ćuruvija meggyilkolását. A több száz tanúnak csak személyes álláspontja van az ügyben, biztos értesülése, tudomása azonban nincsen. Az egyetlen közvetlen tanú, Branka Prpa, egyértelműen közölte, hogy a lövéseket leadó személy kinézete nem egyezik meg Miroslav Kurak kinézetével. Az ügyészség azt az állítást sem tudja bizonyítékkal alátámasztani, hogy Milan Radonjićot azért neveztem ki a DB belgrádi központjának a vezetőjévé, hogy kidolgozza a gyilkosság elkövetésének a tervét. Az sem igaz, hogy Milorad Ulemek Legiját felkértem a gyilkosság elkövetésére. Az sem igaz, hogy később elrendeltem Miroslav Kurak meggyilkolását, és ezért ismét Legijához fordultam – taglalta Marković a bíróságon.
SZOROS KAPCSOLATOK
A Blic napilap értesülései szerint Mira Marković volt az, aki megszervezte a találkozót, amelyen megbeszélték Ćuruvija likvidálását. A napilap szerint ezt hivatalos rendőrségi bejegyzés bizonyítja.
Marković ezen a találkozón Vlastimir Đorđevićtyel, a belügyminisztérium közbiztonsági részlegének az akkori vezetőjével közölte, hogy meg kell gyilkolni a Dnevni Telegraf és az Evropljanin ellenzéki lapok tulajdonosát, írja a Blic, mint ahogyan azt is, hogy a szóban forgó megbeszélésen Dragan Filipović Fića, a DP hírszerző osztályának akkori vezetőhelyettese is jelen volt. Filipović a szóban forgó időszakban a mai vádlottak mindegyikével szoros kapcsolatban állt, pontosabban Ratko Romić közvetlen felettese volt. Filipović hosszú évek óta Shanghaiban él, valamint kapcsolatban áll a Moszkvában tartózkodó Markovićtyal, sőt, a Blic értesülései szerint rendszeresen látogatja az asszonyt az orosz fővárosban.
Mindemellett állítólag Dragan Filipović az, aki kapcsolatot tart fenn Marković és Miroslav Kurak között.
A Blicnek idén év elején egy neve elhallgatását kérő bennfentes azt nyilatkozta, hogy Filipović pontosan tudja, milyen szerepet játszott Ćuruvija meggyilkolásában Mira Marković és a DB.
Gazdag pályafutása során Filipović egyébként tollat is ragadott, és eddig négy könyve jelent meg – ezek közül egyiket a harcművészeteknek szentelte. 2008-ban látott napvilágot Anatomija globalističkog smrada, Angažovanje nevladinih organizacija na razbijanju političkog, vojnog i bezbednosnog sistema Srbije i Jugoslavije című könyve. Ebben Ćuruvija meggyilkolásáról is ír.
„Támogatta az amerikai légicsapásokat. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy meggyilkolták. A globalisták kizárólag az állambiztonsági szolgálatot teszik felelőssé a haláláért, holott nyilvánvaló, hogy bármelyik hazafias csoport végrehajthatta volna a gyilkosságot, hiszen több tucat volt az ilyenekből Szerbiában” – írta Filipović.
Ami Markovićot illeti, 2003 februárjában még azelőtt távozott Moszkvába, hogy lejárt volna a parlamenti képviselőket megillető mentelmi joga. Fia, Marko Milošević már jóval korábban, alig egy nappal az 2000. október 5-ei rendszerváltást követően Moszkvába menekült. Az orosz hatóságok mindkettőjüknek menedéket adtak.
|
Történelmi eljárás Veran Matić, az újságíró-gyilkosságok felderítésével megbízott bizottság elnöke szerint szavakkal szinte ki sem lehet fejezni az eljárás fontosságát, hiszen Szerbiában eddig egyetlen újságíró-gyilkosságot sem sikerült felderíteni. Mostantól talán mindenki megérti, hogy az újságírókkal szembeni erőszak nem a szólásszabadság elnyomásának legegyszerűbb módja, fogalmazott Matić, aki hisz abban, hogy a bizottság munkája az intézményeket is megerősítette. A szerb társadalomra nem jellemző, hogy rendszerbelileg szembesül a polgárok ellen a közelmúltban elkövetett gaztettekkel, pedig egyedül így lehet szilárd alapokat teremteni a demokráciának és az intézményeknek, nyomatékosította Matić, hozzátéve: a hétfőn megkezdődő tárgyalás történelmi. |
Korábbi médiajelentések szerint Milošević hosszú ideje Moszkvában élő testvére, Borislav mozgósította egykori jó kapcsolatait az orosz biztonsági szolgálatoknál, hogy sógornője és unokaöccse garantáltan biztonságban legyenek Oroszországban.
EGYBEESÉSEK ÉS KÉRDÉSEK
Miljko Radisavljević szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyész tavaly január elején jelentette be, hogy a Ćuruvija-ügyben előrelépés történt, amely java részt Milorad Ulemek Legijának köszönhető, aki kulcsfontosságú információkat közölt a hatóságokkal. Az ügyész akkor arról biztosította a közvéleményt, hogy semmit nem ígértek cserébe az információkért, és Ulemek nem is kötötte feltételekhez vallomását.
Ulemek állítólag elmondta, hogy 1999. március végén Rade Marković őt kérte fel Ćuruvija likvidálására, ő azonban nemmel válaszolt a felkérésre.
Egyébként érdekes egybeesés, hogy a Ćuruvija-ügyben azután történt jelentős előrelépés, hogy Rade Marković 2013 végén a fegyházból azt üzente: „Szerbia térdre kényszerül, ha nyilvánosságra hoz bizonyos információkat abból az időből, amikor ő irányította a DB-t.”
A 2014. januári fordulatot követően több közéleti személyiség is kétkedésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az ügyészség álláspontja szerint a gyilkosság elkövetésére Rade Marković adott utasítást, a halálos lövésekért pedig Kurak tehető felelőssé. Annak idején az összes ilyen jellegű utasítás Slobodan Miloševićtől és nejétől, Mirjana Markovićtól származott, hangsúlyozta akkor Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke.
Branka Prpa, Ćuruvija volt élettársa, aki a férfi mellett állt a gyilkosság elkövetésekor, nem hisz az állításnak, hogy a férfira Miroslav Kurak adta le a lövéseket.
– Számomra ez egy teljesen új név. A képek alapján, amelyeket láttam, Kurak nem hasonlít a Slavkóra lövő férfira. Azt a személyt, aki engem hátulról leütött, nem láttam. Slavko gyilkosa fiatalember volt, fekete sapkát és fekete öltözéket viselt. Azt a hűvösséget, azt a nyugalmat, amellyel elvette valakinek az életét, soha nem fogom elfeledni. Bár elejétől kezdve arról beszéltem, hogy láttam az elkövető arcát, a rendőrség csupán tizenkilenc hónappal a gyilkosság elkövetése után hívott be, hogy segítsek a fantomkép megrajzolásában. Túlságosan sok volt a manipuláció annak idején. Ez alól a viselkedés alól a sajtó sem képezett kivételt. Emlékszem, az egyik lapban megjelentették az állítólagos elkövető fantomképét, majd ezt követően Finnországból felhívott egy férfi, aki magára ismert. A gyilkosságot most sem oldották meg, csupán nyilvánosságra hozták azt, ami mindig is egyértelmű volt. A most ismertetett információk már 2000 novembere óta elérhetőek voltak. És nem szabad megfeledkezni a tényről, hogy Aleksandar Vučić annak idején tájékoztatási miniszter, Tomislav Nikolić az akkori kormány alelnöke volt, a hatalmon lévő Szerb Radikális Párt–Jugoszláv Egyesült Baloldal koalíciója pedig kulcsfontosságú szerepet játszott az 1998-as tájékoztatási törvény összeállításában. Slavko Ćuruvija üldöztetése annak a törvénynek az elfogadása után kezdődött el. Ezért nem tudom elhinni, hogy az említett személyek semmit nem tudtak a merénylet szervezéséről. Ha az ügy azzal zárul le, hogy Rade Marković rendelte el a merénylet elkövetését, akkor valójában semmi nem történt, hiszen egyszerűen lehetetlen, hogy erről ő döntött volna – mondta Prpa.
Vesna Rakić-Vodinelić jogprofesszor is azok közé tartozik, akik nem tartják kizártnak, hogy ennek az ügynek ugyanaz lesz a végkimenetele, mint a Zoran Đinđić-ügyben: a merénylet megrendelőit soha nem azonosítják. A súlyos állítás, hogy a gyilkosságot az állam követte el, felelősséggel terheli az igazságügyi szerveket a megfelelő vádirat összeállításának és elfogadásának tekintetében, értékelte korábban Rakić-Vodinelić.
