Kettes sorban várnak bebocsátásra a menekültek a horvát határnál (Ótos András felvétele)
A Szerbiába érkező és az országot elhagyó menekültek száma napról napra változik, de egyetlen nap sem csökken ötezer fő alá, sőt az utóbbi napokban a tízezret is meghaladta. Preševból folyamatosan érkeznek az autóbuszok Šidre. A menekültek a szomszédos Berkasovo falu szélén szállnak le az autóbuszokról és gyalogszerrel mennek tovább, mintegy két és fél kilométert, a horvát határig. Tegnap reggel hét órától délután kettőig harminc autóbusz futott be, tudtuk meg az egyik rendőrtől, ami azt jelenti, hogy hét óra alatt több mint kétezer menekült érkezett, szinte kivétel nélkül fiatalok és gyerekek voltak. Néhány napja már nagyon ritkán látni középkorú vagy idős embereket. A rendőr azt is elmondta, hogy a menekült hullám kiszámíthatatlan, néha óránként egy-két autóbusz érkezik, máskor pedig egyszerre tíz is. Ennek ellenére a határnál nagyon kevesen vannak, több önkéntest és rendőrt számoltam meg, mint ahány menekült a horvát határ előtt, szép, kettes sorban bebocsájtásra várt.
Šid felé jövet megálltunk az autópálya mentén levő, már évek óta nem üzemelő Adaševci Motelnál, melyet a Menekültügyi Hivatal befogadóközpontot létesített. Ezt már az épület előtti tábla is tudatja velünk, bent azonban megtudjuk, hogy egyelőre nem fogadnak menekülteket, de néhány nap múlva erre is készen állnak.
A motelban a Menekültügyi Hivatal alkalmazottja megmutatta a szobákat. Minden szobába, ahol eddig legfeljebb három ágy volt, most hat van, de vannak átalakított garázsok és más helyiségek, ahová több ágyat is betettek.
Néhány nap múlva megnyílik az Adaševci Motel a menekültek előtt (Ótos András felvétele)
– Egyetlen gondunk, hogy még nincsen víz. A mesterek most azon dolgoznak, hogy minél előbb legyen. Két-három napon belül elvégzik a csövek cseréjét, a fürdőszobák – ugyanis minden szobának külön fürdőszobája van – felszerelését, és megnyitjuk a központot. Ebben a pillanatban 250 embernek tudunk fekvőhelyet biztosítani, de ha csak egy-két órás pihenőre térnek be az itt elhaladó menekültek, akkor ennél még többet fogadhatunk. Az épületben még vannak olyan helyiségek, amelyeket kisebb átrendezéssel alkalmassá tehetünk pihenésre. Ezekben hiányzik a padló és a radiátorok, de a fekhelyek már itt vannak. Ha minden kész lesz, további száz embert helyezhetünk el. Annak a lehetőségét sem zárjuk ki, hogy az épület mögött fűthető sátrakat állítsunk fel, de ezt csak szükség esetén tesszük meg.
Most még szép az idő, kellemesen süt a nap. Ilyenkor a menekültek nem állnak meg pihenni, a tél beállta előtt igyekeznek minél hosszabb utat megtenni.
Az autóbuszból kiszállva, a határ felé menet az első segélyszervezet újvidéki. Az Újvidéki Humanitárius Központ. Három váltásban, éjjel, nappal ügyeletet tartanak. Stefan Mitrović Jokanović, a szervezet munkatársa elmondja, hogy a CARE és a Terre Des Hommes projektuma szerint dolgoznak. Meleg teával, kávéval, levessel fogadják az érkezőket.
– Kihelyeztünk egy utcai gázmelegítőt, amelynél hidegben megmelegedhetnek a menekültek, amíg a teára várakoznak. Aki igényli, csomagot is kap, benne egy napra elegendő élelmiszerrel és energetikai tápszerrel és alapvető tisztálkodási kellékekkel. Meleg felöltőt is naponta kapunk különböző donációkból. Térképet rajzoltunk a számukra, amelyről láthatják, hogy innen milyen távol vannak a határtól és onnan milyen úton haladnak majd tovább. Csapatunkban pszichológusok is dolgoznak, akik főképpen gyerekekkel foglalkoznak. Fordítónk is van.
A két és fél kilométeres út mellett még négy szervezetnél, valamint a Vajdasági Vöröskereszt és az Orvosok Határok Nélkül szervezetnél kérhetnek segítséget a rászorulók. Ugyanitt élelmiszercsomagokat is osztogatnak, a cseh önkéntesektől arab nyelven írt füzetecskéket kapnak, amelyekből jogi és egyéb tudnivalókról tájékozódhatnak.
A határnál egészen más kép fogad, mint néhány nappal ezelőtt. Az akkori kaotikus állapot helyett rend honol. Azt nem mondhatom, hogy tisztaság, de a šidi köztisztasági vállalat dolgozói nagy munkát végeztek. Ott-tartózkodásunk alatt is egy teherautónyi szemetet szállítottak el.
Nyolc ágy egy garázsban (Ótos András felvétele)
Sok a rendőr, számuk meghaladja a harmincat. A horvát határ közelében öten ülnek, számolják az előttük elhaladó menekülteket. Ők is megerősítik, hogy az elmúlt hét óra alatt több mint kétezren lépték át a horvát határt. Most mindössze negyven fő várakozik, és ha még ennyien érkeznek, a kaput kinyitják előttük. Továbbmehetnek, és pár száz méterre a kaputól autóbuszra is szállhatnak...
A szerb határtól a horvát határig az út mindkét oldalán összeszerelhető vaskerítést emeltek, a menekültek csak közötte mehetnek el. A horvátok a határsávot magas kerítéssel biztosítják. A menekülteket nem zavarják a kerítések. Meglepően jókedvűek, viccelődnek, mosolyognak. Nem így Petar Radisavljević berkasovói földműves, aki elkeseredetten nézi a menekültek útvonala mentén levő termőföldet. Kukorica volt rajta. Most egy részén sátrak állnak, a sátrak között egy épület.
– Hétvégi házam volt. Csak a csupasz falak maradtak meg, mindent felgyújtottak ezek az emberek. Az út túloldalán van a hereföldem. Most vastagon szemét borítja. Egyiket sem tudom megmunkálni, pedig ide búzát szerettem volna vetni. Egyszerűen nem tudom kihajtani a traktort. Öt hold földem így bevetetetlen marad. Azt kérdezi, hogy megtéríti-e valaki a kárt. Erre voltam én is kíváncsi, de választ nem kaptam, csaknem kizavartak a községházáról, amikor félve bekopogtam hozzájuk.
