Vladimir Ilić, az észak-bánáti körzet vezetője kijelentette, amíg meg nem változtatják az alkotmányt, addig Ada, Zenta és Magyarkanizsa biztosan a nagykikindai körzethez fog tartozni. Szavai szerint ezt a fenti községek vezetői is tudják. Emellett megjegyezte, az adai és a zentai polgárok továbbra is nagykikindai rendszámtáblákkal fognak közlekedni. Lapunk arra volt kíváncsi, mennyire megalapozott az új körzetvezető kijelentése, valamint arra is, hogy a körzetek visszacsatolásáért folytatott harcban a Vajdasági Magyar Szövetség pillanatnyilag hol tart. Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti képviselője szerint megalapozatlan a fenti kijelentés.
– A közigazgatási körzetekről szóló rendeletet az akkori szerb kormány 1992-ben hozta meg, és ekkor került át a szóban forgó három észak-bácskai község az észak-bánáti körzetbe. Akkor ennek kizárólag politikai oka volt, vagyis az volt a cél, hogy megosszák az akkori magyar nemzettestet, vagyis minél kevesebb magyar nemzetiségű ember juthasson be a parlamentbe, ugyanis addig a választókerületekben nem listára, hanem konkrét emberekre lehetett szavazni. Ezzel a változással meggyengítették a magyar választótestületet. Ugyanezt tették a bosnyákokkal, ahol a hat sandžaki, bosnyákok által lakott községet két közigazgatási körzetre osztották – a raškaira és a zlatiborira – , valamint hasonló történt a Preševo-völgyi albánokkal is. Ezt követően pedig folyamatosan születtek törvények, amelyek ezt a logikát követték, vagyis hogy Ada, Zenta és Magyarkanizsa ettől kezdve nagykikindai rendszámtáblákat használt, hogy a három községben működő cégek az észak-bánáti gazdasági kamarába tömörültek, a rendőrkapitányságok is eszerint épültek fel, valamint a nyugdíj és egészségbiztosítás rendszere is ezt követte. Az elmúlt években többször aláírásgyűjtésre is sor került, azonban a szerb kormány hallani sem akart arról, hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendeletet módosítsák. Három évvel ezelőtt, amikor újra parlamenti párttá lett a VMSZ, mi ismét napirendre helyeztük e kérdést. A jelzett időszakban több, mint 20 felszólalásunk volt a körzethatárok megváltoztatásával kapcsolatban.
Milyen konkrét eredmények születtek?
– Az első lépés az volt, amikor egy évvel ezelőtt a gazdasági kamarákról szóló törvényt sikerült úgy módosítani, hogy a három község vállalatai a szabadkai Körzeti Gazdasági Kamarához tartozzanak. A második lépés az volt, amikor a szabadkai alapfokú bíróság kihelyezett tagozatai lettek az e községekben működő bírósági egységek. Megjegyzem, akkor mi elleneztük azt, hogy megszüntessék az önálló bíróságokat a megnevezett községekben, de csak annyit sikerült kiharcolni, hogy ne Nagykikindához, hanem Szabadkához tartozzanak. A harmadik lépés pedig az volt, amikor néhány hete a regionális fejlesztésről szóló törvényre vonatkozóan elfogadták módosítási indítványunkat, amely szerint négy kritérium alapján lehessen megalapítani egy fejlesztési térséget. Az első kritérium a földrajzi egységek rendszerének – ami Bánát az Bánát, ami Bácska az Bácska –, majd a gazdasági kamarák rendszerének, ezt követően a gazdasági bíróságok rendszerének és a telekommunikációs területek – ebben az esetben a 024-es hívószámról beszélek – figyelembe vétele. A végérvényes siker pedig majd az lesz, ha sikerül a közigazgatási körzetekről szóló kormányrendeletet is módosíttatni, ezért minden hasonló alkalmat megragadtunk és megragadunk a képviselőházban. Ez csak idő kérdése. Ugyanakkor Belgrádban nagy az ellenérzés, ugyanis attól félnek, hogy ez valamiféle ellenállás, elszakadás kísérlete, vagy egy magyar régió létrehozásának folyamata.
Miért fontos mindezt megtenni?
– Ezek az eredmények szimbolikus dolgok, amelyek azonban pici lépéseket is jelentenek a konkrét cél, vagyis a körzethatárok visszaállítása felé. Ez abból a szempontból fontos, hogy egyes ügyek intézésekor egy kispiaci polgárnak nem Nagykikindára, hanem Szabadkára kell utaznia. A regionális fejlesztési térségeknél a gyakorlati haszon a fejlesztési tervek elkészítésének megkönnyítése, ugyanis elég nehéz például egy környezetvédelmi fejlesztési tervet elkészíteni, amikor Magyarkanizsa jogilag Bánáthoz tartozik, míg környezetvédelmileg nem egységes a terület, hisz ott folyik a Tisza. Ezekkel a fejlesztési tervekkel az Európai Unió előcsatlakozási alapjainál lehet pályázni. Ezért fontos, hogy rendezett, normális földrajzi, gazdasági logika alapján működő fejlesztési térségek jöjjenek létre a régiókon belül. Ezekben a fejlesztési régiókban – az öt nagy régióhoz tartozik Vajdaság –, amelyek nem közigazgatási régiók, fejlesztési térségek jönnek létre, amelyeknek nincsenek hatásköreik. Szerepük az, hogy rájuk alapozva dolgozzák ki azokat a fejlesztési terveket, amelyekkel pályázni lehet majd az uniónál. És be kell vallani, hogy Magyarkanizsa és Nagykikinda között nem sok földrajzi, környezetvédelmi, gazdasági, infrastrukturális és telekommunikációs kapcsolat van.
Vladimir Ilić szerint amíg Szerbia nem változtatja meg alkotmányát, addig Ada, Zenta és Magyarkanizsa biztosan Nagykikindához fog tartozni. Ez valóban így van?
– Ez nem fedi az igazságot, hiszen a közigazgatási körzeteket nemhogy az alkotmány, hanem még törvény sem szabályozza. Ez egy kormányrendelet. A kormány bármely rendes csütörtöki ülésén egy tollvonással módosíthatná a közigazgatási körzetekről szóló rendeletét, mint 1992-ben. Itt szó sincs arról, hogy alkotmányt kellene módosítani, hiszen ez politikai akarat kérdése, a rendszámtáblák ügye pedig a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozik. Itt a legfontosabb kérdés az, hogy ezt a belgrádi ellenállást mikor tudjuk legyűrni, ebben sajnos nincs szövetségesünk. Az elmúlt három évben konkrét eredmények is születtek, így a miloševići körzethatárok kezdenek leomlani.
