Tűzoltókocsi a gyárudvarban (Kecskés István)
A Szerbiai Privatizációs Ügynökség tavaly bejelentette, hogy 2010 februárjában eladják a nagybecskereki cukorgyár vagyonát. Ez mindmáig nem történt meg, mivel még nem végezték el a csődbe jutott vállalat vagyonának a felbecslését. A késést részben a kataszteri dolgozók csaknem féléves sztrájkja okozta. Annyi biztos, hogy az egyetlen állami tulajdonban maradt cukorgyár legnagyobb vagyona elsősorban a 26 hektárnyi gyártelek és a hitelezők főleg ennek eladásából remélhetik a kártalanítást. Egyelőre azonban senki sem tudja megjósolni azt, hogy az eladásból kapott összegből sikerül-e majd mindenki kártalanítani.
A nagybecskereki cukorgyár csődeljárását a Privatizációs Ügynökség Csődeljárási Központja vezeti, amelyben közölték, hogy a vagyonjogi dokumentáció birtokában, a gyár vagyonának a felbecslése után hirdethetik meg a vagyon eladását. A cukorgyár jelenlegi adóssága pedig megközelíti a kétmilliárd dinárt. Legnagyobb összeggel a Panonske Elektranenak tartoznak (516 millió dinárral), majd a Fejlesztési Alapnak (165 millióval), a NIS-nek (138 millióval), az Árutartalékoknak (128 millió dinárral) és az Adóhivatalnak (100 millió dinárral). Ehhez képes eltörpülnek a cukorgyár kinnlevőségei (130 millió dinár).
A nagybecskereki kereskedelmi bíróság tavaly júniusban, Szerbia Fejlesztési Alapjának a kezdeményezésére indított csődeljárást a gyárban. Mivel a hitelezők közül senki sem kínált fel átszervezési programot, a bíróság szeptemberben a vagyon értékesítése mellett döntött. Az ország legrégibb cukorgyára, melynek többségi tulajdona (vagyonuk 63,84 százaléka) állami kézben van, 1904-től 2003-ig folyamatosan dolgozott. Ekkor álltak le először. Egy évvel később újra begyújtották a mészkemencét, de a 2004-es kampány befejezése egyben a nagybecskereki cukorgyártás végét is jelentette. Ettől kezdve az állam ideiglenes intézkedéseket vezetett be és eredménytelenül kereste rá a vevőt. Sokan emlékeznek rá, hogy az új élelmiszeripari létesítmények egyik legnagyobb anyagi támogatója korábban éppen a cukorgyár volt. A gyár dolgozói azt remélték, hogy most, amikor bajba jutottak, majd viszonozzák nekik a segítséget. Ehelyett 2005-ben bezárták a gyár kapuit. Utolsó kísérletként megpróbáltak új tulajdonost találni maguknak, de sikertelenül. A valamivel több mint kétszáz dolgozó többsége felvette a 450 ezer dináros végkielégítést. Mindössze 21-en maradtak, hogy osztozzanak a gyár sorsában.
