Szombaton zárta kapuit A magyar nyelv hivatalos használata a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban elnevezésű szakmai tanácskozás. A konferencián Miavecz Béla ügyvéd A hivatalos kétnyelvűség aktuális helyzete Vajdaságban, különös tekintettel a bírósági gyakorlatra és a közigazgatásra címmel tartott előadást.
A nyolcvanas évektől kezdve, a '74-es alkotmány után született meg a törvény, miszerint az ügyfelek kérhették az eljárás nyelvét magyarul és a bíróság a tárgyalásokat párhuzamosan két nyelven vezette le, kezdte előadását az ügyvéd.
– Igaz, dupla ideig tartott az eljárás, de ezzel biztosítva volt a kétnyelvűség. Sok szerb bíró, aki olyan környezetben nőtt fel, ahol megtanulhatta a magyar nyelvet, kétnyelvűen vezette a tárgyalást. Miért? Azért, mert el volt ismerve dupla normának – vetette fel Miavecz Béla.
A későbbiekben ezt lecsökkentették másfél normára, de még az is ösztönzőleg hatott a bírákra.
Mint megjegyzi, még ma is nehéz levezetni két nyelven, vagy akár tolmáccsal egy tárgyalást, és csak az tudja megtenni, aki rendszeresen ezzel foglalkozik. Aki pedig először vagy másodszor csinálja ezt, annak akkor is nehéz munka, ha magyar anyanyelvű.
– Hiszen a jogot nem magyar nyelven végeztük el. Nehézségekbe ütközünk, ha azt a magyar jogi terminológiát szeretnénk itthon használni, amelyiket a magyarországi jogi karokon tanítanak. Az egy külön, „kacifántos” jogi nyelv. Sok polgár meg sem érti. El kell könyvelnünk, hogy van egy saját, vajdasági magyar jogi terminológiánk. Sokszor értelmesebbek a mi ítéleteink, közigazgatási beadványaink, mint az anyaországiak – vélekedett az ügyvéd.
Szavai szerint, ma már a magyar hivatalnok sem vezeti „szívesen” az eljárást anyanyelvén, ugyanis vagy nincs magyar űrlap, vagy le kell majd fordítani az anyagot. A kilencvenes években jutott jogerőre az a törvény, amely szerint, ha kérik a másik nyelv használatát, akkor az eljárás nyelve szerb lesz, míg a kérelmező fél számára biztosítani kell tolmácsot. Az ügyvéd szerint azonban a valóság kissé másként néz ki.
– Többször történt olyan eset, hogy amikor kértük a magyar nyelv használatát, ránk sütötték, hogy visszaélünk törvény adta jogainkkal, illetve húzni szeretnénk a tárgyalást. Nyelvhasználati ügyben nem lehet visszaélni. Az állam nemtörődömsége okozza azt, hogy ha valaki törvény adta jogával kíván élni, az húzni fogja a tárgyalást. Mert nincs tolmács, ha van, akkor nem fizetik, ha fizetik, akkor olyan minimális a térítés, hogy nem szívesen jönnek el a tárgyalásra. Halasztódik a tárgyalás, és sajnos oda kerülünk, hogy kárt okozunk az ügyfeleinknek, amennyiben magyar tárgyalást kérünk – figyelmeztetett Miavecz Béla.
Elmesélte, hogy a nyolcvanas években kerületi bíróságok tapasztalt bírái figyelmeztették a fiatal bírákat, ügyvédeket kötelezettségükre, mely szerint figyelmeztetni kell az ügyfeleket az eljárási nyelvválasztás lehetőségére, mert az egyszer megválasztott nyelv a jogerős ítéletig nem változtatható meg, valamint minderről jegyzőkönyvet kellett vezetni, továbbá bírósági végzést kellett hozni a döntésről. Ellenkező esetben megsemmisíthető volt az ítélet.
– Ma viszont nem figyelmeztetik az ügyfeleket. Esetleg alkalomadtán a bíró kérdezi meg az ügyfelet, érti-e a szerb nyelvet, és ha igen, akkor szerb nyelven folyik tovább a tárgyalás. Ugyanakkor egy másik gyakorlat szerint, ha az ügyfélnek magyar anyanyelvű ügyvédje van, akkor nem kezdeményeznek magyar nyelvű eljárást, hiszen az ügyvéd betöltheti a tolmács szerepét is. Ez egy teljesen kifordult félretolmácsolása a nyelvhasználati törvénynek – szögezte le az előadó.
Az ügyvéd elmondása szerint kemény politikai küzdelmet kell folytatni a szerb igazságüggyel ebben a témában, és a közeljövőben kezdeményezni fog egy találkozást az igazságügyi miniszterrel, ahol javasolni fogja, szervezzenek azon vajdasági bíróságok elnökeinek egy találkozót, ahol többnyelvűség található, és tisztázzák le, mit tartalmaznak a törvények.
– Több esetben figyelmen kívül hagyják a permegtartási törvény 98. szakaszát, valamint a nyelvhasználati törvényt is, annak ellenére is, hogy a büntető törvénykönyv 129. szakasza szerint akár egyéves börtönbüntetéssel szankcionálható az, aki nem tartja be, vagy megakadályozza az ügyfelet nyelvének hivatalos használatában. Ez még Szerbiában nem történt meg – vélte az ügyvéd.
Ugyanakkor a konferencián résztvevő bírók és ügyvédek rámutattak, hogy például Szabadkán megvan a technikai feltétele a kétnyelvű eljárásnak – két bíró vállalta a kétnyelvű eljárásvezetést –, amely valóban dupla munkával, így idővel is jár, folyamatosan csökken a kétnyelvű eljárások száma. Emellett romlik a szakmai nyelv, a tárgyalás minősége is, hiszen ritkán használják a magyar terminológiát. Ebből kifolyólag az előadás végén egy zárónyilatkozatot fogadtak el a résztvevők, amely szerint kívánatos lenne, ha a szerb törvényeket – legalább az alaptörvényeket – lefordítanák magyarra, így egységesítve a szerb törvényekre használatos magyar terminológiát, valamint a kétnyelvű eljárások levezetését dupla normaszámmal kellene elszámolni.
