Öt évig húzódó eljárás után a nagybecskereki Alapfokú Bíróság büntetőtanácsa felmentette Mile Dragić helybeli üzletembert, akit azzal vádoltak, hogy „felfújt” árakon próbálta eladni a katonaságnak az üzemében gyártott felszerelést, irodájában pedig fegyvereket találtak, amelynek tartására nem volt engedélye. Kiderült azonban, hogy a vitás szerződést a katonasággal alá sem írták, a fegyverek pedig a gazda tudomása nélkül kerültek a gyárépületbe.
A tárgyalás alatt többször is tiltakoztak a Proizvodnja Mile Dragić vállalat dolgozói, akik szerint gazdájukat alaptalanul vádolták meg. A per miatt pedig a vállalat többmilliós munkákról maradt le, több száz család ugyanakkor kenyérkereső nélkül maradt. A vállalatnak egykor 1500, ma pedig kétszáz dolgozója van. Dragić ügyvédje, Vladan Batić ezért bejelentette, hogy beperelik Mlađan Dinkić gazdasági minisztert, mert szerintük ő áll a nagybecskereki üzletember – politikai indíttatású – lejárattatása mögött.
Tehát nyilván lesz folytatása is a „páncél-affér”-nak. A város közvéleményét azonban inkább az irritálja, hogy a legújabb eljárás is – mint sok korábbi – belgrádi indíttatású volt, a következményeket pedig elsősorban a helybéliek érzik. Sokan emlékeznek még arra, hogy 1988-ban – úgyszintén belgrádi beintésre – letartóztatták az akkori nagybecskereki önkormányzati vezetőket, akiket hivatali visszaélés gyanúja miatt ítéltek börtönbüntetésre. Vétkességük ugyan nem nyert egyértelmű bizonyítást, minderről pedig gyorsan elfeledkeztek az ítélethirdetés után bekövetkező „antibürokratikus forradalom” forgatagában. Talán részben azért is, mert a meghurcolt személyek többségének (jó szakemberek révén) sikerült talpra állni, és elhelyezkedni, ha nem is Nagybecskereken, akkor másutt. A város gazdasága viszont ettől kezdve elindult a lejtőn.
Belgrádban döntöttek a Béga menti város sorsáról 2006 őszén is, amikor Koštunica kormánya kényszerigazgatást vezetett be az éppen fejlődésnek induló városban. Két év kellett ahhoz, hogy aztán újra felálljon a helyi parlament. Senki sem számolta ki, hogy az önkormányzat munkájának megbénítása mekkora kárt okozott a városnak. Mert Nagybecskerek volt az első Szerbiában, ahol az elmúlt években létrejött egy új ipari övezet, amelyben több mint hatszázmillió eurós beruházással 6500 dolgozónak kínáltak munkahelyet. Nyilván úgymond rendes önkormányzati hatalom mellett még több beruházó is jött volna.
Nyilvánvaló, hogy a kényszerigazgatás idejét jórészt a rámenős Goran Knežević akkori polgármesternek köszönve sikerült áthidalni, akit 2007-ben Szerbia legjobb önkormányzati vezetőjévé kiáltottak ki. Aztán 2008. október elsején a (belgrádi) különleges rendőri alakulatok a polgármestert a városházáról, bilincsbe verve vitték Belgrádba. Kneževićet szervezett bűnözői csoport („építészeti maffia”) vezetőjeként, hivatali visszaéléssel és csúszópénz adásával, illetve elfogadásával gyanúsították meg. Rajta kívül több mint egy tucatnyi munkatársát is letartóztatták. Több mint egy évig tartották vizsgálati fogságban. Közben szóba került minden, valós és valótlan. Legijától kezdve a páncélszekrényekben tartott eurókig. Az eljárás még tart, de nyilvánvaló, hogy a vád egyre gyengébb lábakon áll. Szinte egyöntetű a közvélemény álláspontja, hogy az eset mögött a demokraták belső leszámolása áll. Persze ettől még nemcsak a demokratáknak kell elpirosodniuk, hanem Nagybecskereknek, amelyet újra megbélyegeztek. Az autonómiások fészke után most a maffia fellegváraként emlegetik. A tönkrement ország egykor egyik legerősebb ipari központja polgárainak a felmondások, a munkanélküliség és a teljes anyagi bizonytalanság mellett újra szégyenkezniük kell. Erre már amúgy is rászoktatták őket a belgrádiak.
