Zdravko Deurić a privatizáció megsemmisítése után (Fotó: Kecskés István)
Zdravko Deurić, a nagybecskereki Jugoremedija gyógyszergyár ügyvezető igazgatója és az igazgatóbizottság elnöke tegnap megerősítette, hogy gazdasági bűnözéssel foglalkozó felügyelők jártak nemrég a gyárban, és a gazdálkodással kapcsolatban mintegy hatszáz dokumentumot vittek el. Az igazgató emlékeztet, hogy mindez egy belgrádi lapban megjelent írás után és a részvényesek július hatodikára bejelentett közgyűlése előtt történt. Szerinte a lejáratás és a megfélemlítés célja az, hogy a közgyűlésen többséget szerezzen magának a Privatizációs Ügynökség, amely a részvények 42 százalékával rendelkezik, hogy aztán leválthassák a mostani vezetést, és a reálisnál alacsonyabb áron adhassák majd el a gyár részvényeit. Az üzem vagyonának 58 százaléka a kisrészvényesek kezében van, a többi az államé.
Deurić értelmetlennek és rossz szándékúnak mondta a közvéleményben hallható, névtelenségbe burkolózó vádaskodást, amely szerint a Jugoremedija antibiotikumokat gyártó felszerelését elvitték a gyárból, az igazgató pedig a belgrádi Energoprojekttel kötött szerződés értelmében fokozatosan kivonja a gyár tőkéjét, hogy aztán – bizonyos személyek közreműködésével – felvásárolja a gyár részvényeit. Mint megjegyezte: ha a kisrészvényesek közül egyesek valóban öt euróért ajándékozták el a részvényeiket, akkor ahhoz semmi köze sincs a gyár vezetésének.
Az 1964-ben alapított nagybecskereki gyógyszergyár sokáig a német Höechst céggel kooperált. Az elsők között, 2002-ben lett magánosítva, amikor Jovica Stefanović Nini niši üzletember, illetve vállalata, a macedón Jaka – Radoviš kezébe került a vagyonuk 42 százaléka. Azonban az új gazda nem teljesítette vállalt kötelezettségeit, a tőkegyarapítás helyett a gyárba a dolgozók és a kisrészvényesek vagyonát fektette. Ez nagy ellenállást váltott ki, a három évig tartó folyamatos sztrájkok és tiltakozások után a belgrádi kereskedelmi bíróságon a privatizációt megsemmisítették, és a tiltakozók 2007 áprilisában visszatértek a gyárba. Az egyik első intézkedésük az volt, hogy a gyár hivatalos székhelyét Nišből visszahozták Nagybecskerekre. Mint ahogy Deurić mondja, sokan kételkedtek a dolgozók által megválasztott vezetésben, de az megmutatta, hogy képes a vállalt feladat elvégzésére. A nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült megvalósítaniuk az utóbbi évek egyik legnagyobb beruházását Nagybecskereken. A kilencmillió eurós befektetéssel talpra állították a gyárat, és biztosították a több mint négyszáz dolgozó munkahelyét. Szerinte most, amikor egy sikeres beruházás végéhez közelednek és keresik a stratégiai partnert, egyesek megpróbálják ezt a sikert botránnyá változtatni.
