Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke hétfőn Boris Tadić szerb államfővel tárgyalt Belgrádban, ahol megerősítették, hogy Szerbiának világos európai perspektívája van. Az Európa Tanács elnöke 2009-es megválasztása óta először járt hivatalos úton Szerbia fővárosában. Balkáni turnéján megfordult Szlovéniában, Horvátországban és Koszovóban is. Ivan Vejvodát, a Balkáni Alap a Demokráciáért igazgatóját arra kértük fel, hogy értékelje lapunknak az Európai Tanács elnökének látogatását.
– Egy igen fontos látogatásról beszélhetünk, amely megerősíteni és megismételni hivatott az Európai Unió nyugat-balkáni bővítési szándékát. Az Európai Tanács elnökének hivatalba lépése óta ez volt az első balkáni látogatása. Előtte nálunk járt még Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is, aki ugyanezzel az üzenettel érkezett. Természetesen a június 2-án megrendezett szarajevói csúcsértékezetlen a nyugat-balkáni országok külügyminiszterei és az Európai Unió képviselői is megismételték az EU nyugat-balkáni bővítési szándékát. Emellett az unió legtekintélyesebb helyeiről is olyan üzeneteket küldenek számunkra, amelyek úgy szólnak, hogy a nyugat-balkáni bővítés prioritást élvez.
Boris Tadić államfő azonban a találkozás során nehezményezte az európai integráció lassítását. Valóban le lett lassítva az integráció?
– Ha arról beszélünk, hogy az lenne a legjobb, ha a nyugat-balkáni országok mielőbb az EU tagországaivá válnának és ezzel bevégeznék a térség stabilizációját, valamint a kilencvenes évekbeli jugoszláviai események utáni béke megalapozását, akkor ki kell mondanunk: az, hogy milyen gyorsan történik mindez, nagyrészt tőlünk is függ. Rajtunk múlik, hogy a törvényeket és az intézményeinket milyen gyorsan tudjuk összeegyeztetni az uniós normákkal, de Szerbia sem immúnis a globális történésekre, így például a gazdasági világválságra sem. Amikor az államfő az integráció lassításáról beszél, akkor arra figyelmeztet, hogy a törékeny csatlakozási folyamatok és más egyéb nyílt kérések esetén, mint amilyen például a Koszovó-ügy, kártékony egy esetleges integrációs lassítás. Ebből a szempontból azonban nekünk kell inkább meggyorsítani a belső reformjainkat, hogy az EU-nak semmilyen oka se legyen egyes csatlakozási folyamatokat egy-két hónapra, vagy esetleg fél évre visszatartania.
Koszovó kérdése hogyan jelenik meg a csatlakozási eljárásban?
– Koszovó talán az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Az a helyzet, hogy míg Szerbia nem ismerte el Koszovó önállóságát, a világ 69 állama elismerte. Ez körülbelül egyharmada az ENSZ országainak, a kétharmada viszont nem ismerte el, ezek közé tartozik Oroszország és Kína. Ez egy megoldatlan állapot. Azonban az egész régió Európa-beállítottságú – Belgrád és Prishtina is –, valamint tényként lehet kezelni, hogy mindenki a békés megoldást részesíti előnyben, így nyílt számunkra egy tér, amelyben olyan párbeszédet lehetne folytatni, amely mindenki számára elfogadható megoldást eredményezhetne.
Az Európai Tanács elnökének nyilatkozata ellenére, amely szerint minden EU-tagország egyformán viszonyul a nyugat-balkáni integrációhoz, sokfelől azt lehet hallani, hogy Németország ellenzi a bővítést. Valóban így van ez?
– Nem értek egyet azzal a feltételezéssel, miszerint Németország ellenezné az EU bővítését. Angela Merkel kancellár mindig arról beszélt, hogy a bővítés mellett foglalnak állást, de egyes pártok vagy politikusok – mindenhol, így Németországban is – szkeptikusak a bővítés gyorsaságával kapcsolatban. Itt elsősorban Törökországra gondolnak. Két különböző integrációról kell beszélnünk, és ezt támasztja alá Herman van Rompuy belgrádi látogatása is. Semmiféle kétsége sincs az EU-nak a nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatban, ha a feltételeket teljesíteni is fogjuk.
Ha minden ország, így Németország is a bővítés mellett áll, mégis miért kelhetnek szárnyra ilyen feltételezések?
– Itthon gyakran összekeverik, egy kosárba dobják a Törökország, illetve a nyugat-balkáni országok integrációjával kapcsolatos EU-s véleményeket. Ugyanakkor júniusban a Miniszterek Tanácsa tagjelölti kérvényünket nem továbbította az Európa Tanácsnak. Elszomorító, hogy ez a technikai lépés nem történt meg, azonban ezért nem szabad sem kétségbeesni, sem feladni a harcot, hiszen ez valószínűleg már szeptemberben megtörténhet. Nem szabad elkeserednünk, hanem még nagyobb mellbedobással kell dolgoznunk a reformjainkon.
