Nagybecskerek statútuma szerint a Béga menti városban – a szerb mellett – hivatalos használatban van a magyar, a román és a szlovák nyelv is, de ez a tény a város közvállalatait, és az önkormányzat által alapított intézmények többségét az utóbbi évtizedekben nemigen foglalkoztatta. A közvállalatok és intézmények nevei eddig csak szerb nyelven voltak kiírva, és a legtöbb esetben a bélyegzőjük is egynyelvű. Ezért Pancarichan egy évvel ezelőtti ajánlásában arra utasította az illetékeseket, hogy alkalmazzák az idevágó törvényrendelkezéseket. Az ajánlás óta eltelt egy év, de a napokban végzett ellenőrzés azt mutatta, hogy a közvállalatokban és intézményekben nem kapkodják el a dolgot. Szembetűnő, hogy még olyan művelődési intézményekre, mint a színház vagy a múzeum, sem helyeztek többnyelvű feliratot, pedig ezekben szinte mindennaposak a többnyelvű rendezvények.
Az ellenőrzés azt mutatta, hogy az ajánlás alapján cselekedtek a Szociális Gondozóközpontban, a Dr. Boško Vrebalov Egészségközpontban, a Városi Népkönyvtárban, a Lakásgazdálkodási Közvállalatban, a Műemlékvédő Intézetben, a Turisztikai Központban és a nagybecskereki Rádióban. Részben eleget tettek a törvényes kötelezettségeknek a Történelmi Levéltárban, az Écska művészeti galériában, a központi gyógyszertárban és a Kultúrközpontban. Viszont a Toša Jovanović Népszínházban, a Városi Népmúzeumban, a Városrendezési Igazgatóságban, a Vízművekben, a Köztisztasági és Temetkezési Közvállalatban, a Piacok és Parkolók Közvállalatban és az Iskoláskor előtti intézményben egy év sem volt elegendő arra, hogy kihelyezzék a többnyelvű névtáblákat. Ezért Traian Pancarichan javasolta a nagybecskereki önkormányzat illetékeseinek, hogy hassanak oda, hogy a közvállalatok és közintézmények tábláit és pecsétjeiket (végre) írják ki azon kisebbségi nyelveken is, amelyek a város statútuma szerint hivatalos használatban vannak.
