A kenyér isten legnagyobb, embereknek szánt ajándéka – hangzott el vasárnap a századik alkalommal megrendezésre kerülő Dužijanca aratóünnepség központi rendezvényén, Szabadka főterén, amikor több helyi és a környező település művelődési egyesületének képviselői vonultak fel. De érkeztek vendégek Magyarországról, Montenegróból, Horvátországból és Lengyelországból is – megtöltve a város főterét szebbnél szebb népviselettel, énekkel, tánccal és jókedvvel.
Mintegy kétezer ember volt kíváncsi a már hosszú hagyományra visszatekintő felvonulásra. Arra a pillanatra, amikor a Szent Teréz-székesegyházban az új búzából készült kenyér tiszteletére megtartott mise után a művelődési egyesületek tagjai, illetve a környező falvak legszebb aratópárjai, valamint lovaskocsik és lovasok vonulnak végig a városon keresztül Szabadka főterére.
Együtt köszöntötték az idei lisztből készült kenyeret, amit ebben az évben megválasztott legszebb szabadkai aratópár, Martin Matković és Martina Dulić adott át a város polgármesterének, Saša Vučinićnek.
A kenyér átadása egész ceremóniával jár. Ilyenkor a bandaš, a legszebb arató férfi átadja a kalapjáról azt a koszorút, amit párja, a bandašica, a legszebb arató lány készített az új búzából. A bandašica pedig az idei lisztből készült kenyérrel kedveskedik a házigazdának, vagyis a több hónapig tartó rendezvény szervezőinek. A házigazda megköszöni az ajándékot, majd megáldja a fiatalokat és a kenyeret a polgármesternek adja, aki a hagyomány szerint azt mint a négy égtáj irányába felmutatja.
– Most városunk alapjait ünnepeljük, a szorgalmas és dolgos embereket. A Dužijanca valóban a hálaadás ünnepe, amikor megköszönjük az istennek a termést, de ugyanakkor a közösség ünnepe is. Hiszen ilyenkor mindenekelőtt egyesül a föld az aratók izzadságával, majd az éggel, aki az esőt és napot ajándékozta nekünk, aminek köszönhetően élvezhetjük isten áldását. Ilyenkor összegyűlnek az aratók, a barátok és a szomszédok, hogy a terményt leszedjék és megőrizzék. Így él a Dužijanca már száz éve – hallhattuk Saša Vučinićtől.
Az aratás ünnepét több neves vendég is megtisztelte, itt járt több magas rangú egyházi és önkormányzati képviselő, valamint Horvátországból is érkeztek, de a svájci nagykövetség is képviseltette magát. A Tartományi Végrehajtó Tanács képviselői, illetve a Magyar, a Német és a Horvát Nemzeti Tanács vezetői is megjelentek a rendezvényen, illetve végigkövették a felvonulást.
Ma már a Dužijanca egyik legfontosabb eleme a kézimunkák bemutatása. Így az elmúlt három napban, a főtéren felállított asztaloknál szalmaképeket, kivarrott ruhákat, festett selymet, agyagedényeket, házi süteményeket és kürtőskalácsot is vásárolhattak az érdeklődők. De éppen a kézimunka jelentősége miatt a felvonulás egyik legszebb része az volt, amikor azokat a népviseleteket vonultatták fel a fiatalok, amelyeket máskor nem lehet látni, hiszen kincsként őrzik őket. Ezen ruhák anyaga selyem, ám a hímzés egyedi és nagyon régi rajtuk. A több mint száz felvonuló délben töltötte meg a teret. Felvonulásukat a hagyományok szerint még reggel 8 órakor megkezdték, a legszebb aratópárt kísérték ki, majd a hálaadó mise következett. Nem is csoda, hogy a szebbnél szebb, ám a tűző napon igen meleg ruhákban felvonuló fiatalok és kevésbé fiatalok megéheztek. Itt jól jött a kellékként szolgáló frissen sült kenyér, amit a művelődési egyesületek képviselői kis kosárban vittek magukkal. Az ebédig úgy oltották éhségüket, hogy a kosárkák tartalmán osztoztak.
A felvonulást délután tánc és mulatság, este pedig a legszebb aratópár körtánca, kólója zárta.
