Az amerikai Popular Mechanics Magazine 1949-ben arra a megállapításra jutott, miszerint a jövő számítógépei csupán 1000 vákuumcsövet fognak tartalmazni, és valószínűleg alig fognak másfél tonnánál többet nyomni. De még mennyire nem.
Olyannyira, hogy a Köztársasági Statisztikai Hivatal 2009-es felmérése szerint a szerbiai háztartások 46,8 százaléka használ számítógépet. És bizony ez nem a számítógépek méretével függ össze. Elsőre az ember csóválja a fejét, ugyan már, mindenhol az utolsó helyen vagyunk, de ha jobban belegondolok, ez nem is olyan rossz arány. Főleg ha számba vesszük, hogy a magyar infokommunikációs jelentés szerint a magyarországi háztartások 52 százaléka rendelkezik PC-vel, míg a Központi Statisztikai Hivatal ezt a számot 59 százalékban jelölte meg.
A Medián által készített 2006-os felmérés szerint a magyarországi háztartások 44 százalékában használtak számítógépet, míg a hazai felmérések szerint ez az arány 26,5 volt. Akárhogy nézem, négy év alatt Szerbiában 20,3, míg Magyarországban csupán 15,4 százalékos növekedés figyelhető meg. De még mielőtt elvakítana a büszkeség, hogy milyen jól állunk, főleg hogy még nagyon messze vagyunk az európai uniós tagországi státusztól, míg Magyarország hat éve csatlakozott a „jóléthez”, érdemes megfigyelni pár számot.
A számadatok szerint szinte minden második háztartásban található számítógép. Természetesen a PC-használat komoly eltéréseket mutat a különböző lakossági szegmensek között. A mutatók a földrajzi régiók szerint nagyon eltérőek: Belgrád az élenjáró 59,8 százalékkal, Vajdaság már jócskán lemaradt 46,1 százalékkal, míg a leginkább leszakadt országrész Közép-Szerbia 41,3 százalékkal. Noha az iparági trendek világszerte a mobilitás irányába mutatnak, sőt a notebook-eladások számos országban már megelőzik a hagyományos számítógépekét, itthon továbbra is az asztali pc-k dominálnak, ugyanis a háztartások csupán 9,3 százalékában találhatunk hordozható számítógépet. A felmérésből viszont nem derül ki, vajon a 46,8 százalékos arány tartalmazza-e a laptopokat is.
Jól kirajzolódik a digitális szakadék aggasztó mélyülése. Az urbánus környezetekben négyszer nagyobb a számítógépek használatának növekedése, mint a rurális környezetekben. Meghatározó az iskolai végzettség is: a legalább érettségivel rendelkezők sokkal magasabb arányban kerülnek a használók közé, mint az alacsonyabban iskolázottak, és ugyanez igaz a foglalkoztatottakra is. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 77,3, a középiskolai érettségivel rendelkezők 63, míg az utóbbinál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők 27,6 százaléka használ számítógépet. A jövedelem is fontos tényező, hiszen a 600 eurónál többet keresők 85,9 százaléka, a 300-600 euró között keresők 63,8 százaléka, míg a 300 euró alatt keresők csupán 28 százaléka használ számítógépet.
Internet területén igencsak rosszul állunk, a szerbiai háztartások csupán 36,7 százalékának van internetkapcsolata. DSL kapcsolata a háztartások 39,5 százalékának van, míg telefonos modemet 29,3 százalék, kábeles internetet 24 százalék, míg mobilkapcsolatot (WAP, GPRS) 18 százalék használ. Ezzel szemben a magyarországi háztartások 48 százalékában van internetkapcsolat.
A szerbiai vállalatok 97,8 százalékának van számítógépes ellátása, míg az internetkapcsolat 94,5 százalékra tehető ki.
Mindez szép és jó – kivéve az internethasználatot –, azonban az elemzők elfelejtették megkérdezni, vajon a felhasználók hány éves felszerelést használnak. Az utóbbi időben sok vállalatnál láttam 9 évesnél öregebb számítógépeket, de tapasztalatom szerint az emberek nagy részének 3 évnél öregebb PC-je van. A régebbi gépeket ráadásul tipikusan megtartjuk és tovább használják a családok egy új eszköz beszerzése után is, csak kevesen ajándékozzák vagy adják el azt.
Amíg a digitálisan írástudók – a PC-használók – egyre alaposabb ismeretekkel, gyakorlattal rendelkeznek, és egyre jobban érzik és használják ki a számítógép és az internet nyújtotta lehetőségeket, addig a távolmaradók hátránya annál nagyobb és egyre nehezebben leküzdhető. A számítógéppel közelebbi kapcsolatba kerülők tehát egyre jobban felfedezik annak értelmét és hasznát. A leggyakoribb felhasználási terület változatlanul a szórakozás-kikapcsolódás, illetve a hobbi és speciális érdeklődés kielégítése, ami megelőzi a tanulást-tudásszerzést, míg a munka mint használati cél változatlanul hátul maradt a motivációk sorában.
Mindezek mellett az állam gőzerővel igyekszik digitalizálni mindent. Központi adatbankokat szeretnének, elektronikus egészségügyi könyveket, internetes adminisztrációt, digitális kormányzást. De hiába fogják bevezetni, amikor a polgárok felének nincs számítógépe, és amíg az alig 300 eurós átlagfizetésünkből alig tudunk megélni, sokunknak nem is lesz. Még akkor sem, ha az alig nyom másfél kilót.
