Szerbiában a kommunális közvállalatok furcsa helyzetben vannak, alapítójuk ugyanis az önkormányzat, a tulajdonosuk azonban az állam. Ez a speciális helyzet viszont gondokat okoz a kommunális közvállaltok magánosítása során, vetette fel Andrija Penzeš, a KOMDEL – kommunális ügyekkel foglalkozó közvállalatok egyesülete igazgatóbizottságának elnöke. Az egyesület elnökévek a kommunális tevékenységekről szóló törvénytervezetről és a privatizációról beszélgettünk.
– A törvénytervezet megírásakor azt kértük, hogy a kommunális vállalatokról, ne pedig a kommunális tevékenységekről készítsenek törvényt, hiszen a kommunális vállalatok státusa nincs definiálva. Ugyanakkor nem tudni, hogy privatizálnak-e minket, vagy pedig az önkormányzatokhoz fogunk tartozni. Ezt a kérdéskört nem tisztázták le a törvényhozók. Ebben a szektorban vannak profitalibis és veszteséges vállalatok is, a nyereségesség pedig az önkormányzattól függ. Az önkormányzatoknak vissza kell kapniuk érdekeltségeiket, hogy a magánosítás megkezdésekor ők rendezzék a közvállalat helyzetét, hiszen közszolgáltatást végeznek. A kommunális közvállalatok tulajdonképpen az önkormányzat és a közösségben élő polgárok számára végeznek közszolgálati munkákat.
Miként vélekedik a privatizációval kapcsolatban?
– Rossz helyzetben vannak a közvállalatok. Főleg ha a munkaerőről beszélünk. Természetesen egy külföldről érkező magánpartner ezt nagyon gyorsan és könnyen megoldaná. A munkások egy részét elbocsátaná, ugyanakkor szakképzettségüktől függően új embereket venne fel, de minden bizonnyal minimálisra csökkentené az adminisztrációt, valamint a nem profitalibis kiadásokat is. Ez a legjobb megoldás azok számára, akik pénzt ölnek a vállalatba. Ez azonban szociális kérdéseket is felvet: mi lesz például azokkal a már ötvenedik-ötvenötödik életévüket betöltött munkásokkal, akik nyugdíj előtt állnak?
A kommunális közvállaltokban is rossz a helyzet?
– Korántsem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Az a baj, hogy a kommunális közvállalatok ma nem kapják meg szolgáltatásaik gazdasági árát. Ezeket az árakat az önkormányzatok határozták meg, így akkorák, amekkorák. Ezek csupán adminisztratív árak. De ha a vállalatokat átvenné egy privát cég, akkor a polgárok kénytelenek lesznek megfizetni a szolgáltatások gazdasági árát. Természetesen azzal az árral mi is könnyeben megélhetnénk, hiszen modernizálhatnánk, új szemeteskonténereket vehetnénk, parkosíthatnánk, karbantarthatnánk a temetőket. Ebből a szemszögből nézve nem vagyunk felkészülve a magánosításra, hiszen a pénzhiány miatt rossz a vállalatok struktúrája. Ezért rossz a közvállalatok státusa az egész privatizációs eljárásban.
Hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez az önkormányzatok?
– Különbözőképpen! Minden az önkormányzatoktól függ. Egyes vállalatoknak a kilencvenes években jó áraik voltak, amit az állam befagyasztott, és még most is azokkal számol. 1996-ban az állam megengedte, hogy szolgáltatásaink árát 6 százalékkal megemeljük, ami kis ár esetében jelentéktelen bevételnövekedés, nagy ár esetében pedig jelentős. Újvidéken például nagyon jó árak vannak, míg más önkormányzatok elhanyagolták ezt a problémát, és most lassan agyonhajszolják felszereléseiket, járműveiket.
Milyen gondokkal küszködnek még?
– Nem egységes a szolgáltatások megfizettetése. Minden önkormányzatban más modellt alkalmaznak. Meg kell egyeznünk, hogy egy számlán fizettetjük-e meg a díjakat, vagy külön számlán kell befizetni a fűtés-, a szemét-, a vízdíjat stb. Ha van egy hatékony megfizettetési rendszerünk, sokkal fizetőképesebbé válhat minden kommunális részegységünk. Természetesen az egységes megfizettetésért egységesen minőségi szolgáltatásokat kell nyújtanunk. Így elégedett lesz a szolgáltatásainkat igénybe vevő lakos és a szolgáltató egyaránt.
