Mivel magas arzéntartalma miatt a Tartományi Egészségügyi Felügyelőség megtiltotta a városi vízvezeték használatát, az elmúlt öt évben Nagybecskerek legfontosabb beruházásaként a vízgyár létrehozását emlegették. Ez alatt az idő alatt számtalan pilótaberendezést próbáltak ki, de a mintegy húszmillió euróra becsült projektum kivitelezéséhez mintha féltek volna hozzáfogni. A mostani pénzhiányban viszont már ha akarnák, sem tehetnék meg. Közben más kommunális problémák kerültek előtérbe. Bejelentették, hogy az év végéig elkészül Nagybecskerek szennyvíztisztító berendezésének terve. A város másik nagy problémája a szeméttelep. A jövőre tervezett 19,5 millió eurós uniós támogatásból pedig elkészül a Béga-csatorna újjáélesztését célzó projektum.
REGIONÁLIS SZEMÉTTELEP A HOMOKOSNÁL?
Az év eleje óta emlegetik, hogy a muzslyai Homokos, a környék közkedvelt fürdőhelye közelében, vagyis a mostani szeméttelepen regionális szeméttelepet létesítenek. Állítólag ide kerül majd az egész környék szemetén kívül még a belgrádi kórházak hulladéka is. A terv előterjesztői szerint a létesítmény biztonságos távolságra épül majd a falutól, és minden előzetes tanulmány azt mutatta, hogy még véletlenül sem veszélyezteti az üdülőhelyet. Sőt, szerintük egy korszerű szeméttelep létrehozásával tisztább lesz a Homokos környéke.
A muzslyai homokosok a több évtizede tartó homokkitermelés nyomán keletkeztek, és feltételezések szerint ezek a vizek a föld alatt össze vannak kötve a Tiszával. A homoknak köszönhetően pedig ennek a víznek egy természetes szűrője is van, ami szavatolja a tisztaságát. A nagybecskerekiek csak a közelmúltban döbbentek rá, hogy valójában egy kihasználatlan természeti kincsről van szó. Elsőként a sporthorgászok léptek, és az egyik tavat a horgászok oázisává alakították át, majd két-három évvel ezelőtt megkezdődött a fürdőhely rendezése. A part megtisztítása és a homok eligazítása után egy kellemes, tiszta vizű, az elmúlt évben pedig már biztonságos fürdőhely jött létre. Ráadásul a drága (és jelenleg bezárt) úszómedencével ellenben a fürdés itt (legalábbis egyelőre) nem kerül pénzbe. Innen nincs messze a Császár-tó, Európa egyik legnagyobb madárrezervátuma sem, amellyel együtt óriási turisztikai lehetőségeket kínál.
A Béga iszaptalanításához 200 millió euró szükségeltetik
A regionális szeméttelep terve azonban már elkészült, és állítólag hamarosan megkezdődik az építése is. Az indokolás szerint ugyanis megvannak a feltételek a szemét biztonságos tárolására, és megfelelő távolságra lesz a Homokostól. A tárolónak újrahasznosító és szemétfeldolgozó részlege is lesz, és a legkorszerűbb technológiával dolgozik majd, ami kizár minden környezetszennyezést. A szemétlerakat különleges anyaggal lesz körülkerítve, úgyhogy a környező vizeket semmiféleképpen sem veszélyeztetheti. Nagybecskereken kívül Szécsány, Antalfalva (Kovačica), Titel és Bégaszentgyörgy (Žitište) területét szolgálja majd.
A környezetvédők azonban gyanakvóak és nem értik, hogy miért kell egy körzeti szeméttelepet egy fejlődő turisztikai létesítmény közelébe építeni. Szerintük csakis három kilométernél távolabb épülhet a fürdőhelytől.
A regionális szeméttelep létrehozása Nagybecskereken szerepelt Szerbia területrendezési tervének tervezetében is, és ez nagy elégedetlenséget váltott ki a legnagyobb bánáti városban.
– Nagybecskerek már húsz évvel ezelőtt elkezdte építeni a kikötőt, hiszen a Béga folyó kilátásba helyezett iszaptalanításával Temesvártól a Tiszáig és a Dunáig lehet majd hajózni. Ráadásul a környékén két hajógyár is működik, a tervezetből mégis kihagyták. Az is meglepő, hogy az écskai repülőtér kibővítése sem szerepel a tervezetben. A javaslattevő ugyanakkor veszélyeshulladék-tározót szándékozik létrehozni a környékünkön. Szeméttározó egy ilyen regionális központban elfogadható, de az már nem, hogy a környék veszélyes hulladékát is a mi határunkba hordják. Ráadásul a város gazdasága nem termel veszélyes hulladékot – mondja Goran Kaurić alpolgármester.
Közben gondok vannak a meglévő szemétteleppel is, amely felől időnként erős bűz lepi el a város egyes részeit. Az illetékesek szerint ennek két oka van: a szeméttelepen végzett munkálatok és az esőzés. A tervek szerint a következő három év alatt a nagybecskereki szeméttelep a 236 millió dináros beruházásnak köszönhetően olyan állapotba kerül, hogy megfelel majd a legmagasabb fokú környezetvédelmi követelményeknek. Földgyaluval igazítják a szemetet úgy, hogy leszedik a másfél méternyi felső rétegét, amelyet aztán arányosan szétterítenek a szeméttelepen. A munkálatok első szakaszában hét hektáron kell majd lefödni a szemetet, és zöldövezetté változtatni a helyét.
A TAVAK RENDEZÉSE
A román–szerb határon átnyúló vizek közül évtizedek óta a legszennyezettebb a Béga-csatorna. Vizének minősége annyira rossz, hogy öntözésre sem alkalmas, eliszaposodása miatt pedig egyes szakaszain hajózhatatlan. 2000-ben Szerbia, Románia és Magyarország közösen kezdeményezte a halott folyó újjáélesztését. Romániában már hozzá is fogtak a munkához, és a 45 kilométeres meder rendbe tételét a tervek szerint az idén be is fejezik. A szerbiai oldalon még csak a tervezésnél tartanak.
A 120 kilométer hosszú – a Béga folyóval párhuzamos – Béga-csatorna, amely az Alsó-Tiszát és Nagybecskereket köti össze Temesvárral, több mint 250 éve készült el. Egykor fontos vízi út volt Nyugat-Európa irányába, az 500 tonnánál kisebb teherbírású hajók számára. 1958-ban, részben politikai, részben gazdasági okok miatt Jugoszlávia és Románia között leállt a hajóforgalom. Ettől kezdve pedig – a határ mindkét oldalán – mind az ipari létesítmények és a mezőgazdasági birtokok, mind a partján élő polgárok szennycsatornaként kezelték. Miközben a két ország illetékesei egymást okolták, a Béga lassan Európa legszennyezettebb folyójává vált. Az eliszaposodás miatt pedig a hajóforgalom is minimális rajta.
A nád újra benőtte a kettes számú Béga-tó környékét
A köztársasági kormány azt ígéri, hogy a jövőre tervezett 19,5 millió eurós EU-s pénzekből jut majd a Béga iszaptalanításáról szóló tanulmány elkészítésére is. Annak kivitelezése óriási feladat lesz, hiszen a szakemberek becslése szerint a meder megtisztításánál legalább egymillió köbméter, vagy talán még ennél is nagyobb iszapmennyiséget kellene eltávolítani. A munkához 200 millió euró szükséges, ami csakis nemzetközi támogatásból biztosítható. Másrészt ez csak akkor jár eredménnyel, hogyha megszűnik a folyó további szennyezése, és kiépül a központi víztisztító berendezés.
Nagybecskereken három évtizeddel ezelőtt terelték mesterséges mederbe a Bégát. A párhuzamosan, egymástól pár száz méterre, eltérő irányban folyó két meder összekötésével mintegy három kilométeres rész maradt folyóvíz nélkül. Lerövidítették a városon áthaladó vízi utat, a Kisamerika lakótelepet patkó alakban övező folyórészből pedig holtág lett.
A hajósok megszabadultak az iszapos kanyartól, a városrendezők viszont sokáig nem tudták eldönteni, hogy betömjék-e a folyóágat vagy más megoldást találjanak. A feladat nem volt egyszerű, már csak azért sem, mert korábban a Béga-kanyar vitte el a lakótelepekről idevezetett szenny- és esővizet. Végül úgy döntöttek, hogy a helyén három különálló tavat létesítenek, amelyek horgászásra, fürdésre, illetve vízi sportokra szolgálnak majd. Az akkori legnagyobb közművesítési beruházás (sokak szerint melléfogás) azonban mindmáig nem fejeződött be. Csak részben fejezték be az egyes (horgászati célokra tervezték) és a hármas számú (a vízi sportok kedvelőinek készült) tavakat, és a víztisztító berendezés is csak félig kész (nem készült el a másodlagos víztisztító). A munkálatokkal leálltak, a félig kész tavakat pedig nem az eredeti rendeltetésükkel összhangban használják. A polgárok főleg horgásznak és fürödnek bennük, bár a víz bakteriológiai összetétele nem kielégítő.
Két évvel ezelőtt hozzáfogtak a kettes számú, 3,5 hektáros Béga-tó rendezéséhez, amelyből egy attraktív városi fürdőhelyet, sport- és üdülőközpontot akartak létrehozni, amely tízezer fürdőzőnek nyújthatna üdülési feltételeket. A munkához hozzá is fogtak, kitakarították a nádat, levezették a vizet, részben iszaptalanították a tó fenekét. Aztán máról holnapra leállt minden, a nád pedig újra benőtte a környéket.
Voltak, akik annak idején ellenezték a tavak létrehozását a „hasznavehetetlen” folyómeder helyén, figyelmeztetve arra, hogy a tavak karbantartására nem lesz majd pénzt, ezért az állóvíz is eliszaposodhat. Azt állították, hogy többet érne időnkét iszaptalanítani a folyókanyart, mint drága beruházásba fogni. Ahelyett, hogy átvágták volna a Bégát, inkább meghagyták volna azt a három kilométeres meandert, amely az egész városon keresztül vezette a Béga vizét, és minden második évben – mint ahogy azt azelőtt tették – iszaptalanították volna. Valószínűleg a folyó vize is jobb minőségű volna, és nagyobb lenne a sebessége is.
