A román határ menti Módoson (Jaša Tomić) a 2005-ös katasztrofális árvíz után több mint háromszáz új házat építettek azoknak, akiknek a Temes vize romba döntötte az otthonát. A falu bejáratánál levő Utrine lakótelepen épült földszintes házakban és a központban levő néhány tömbházban összesen 365 család kapott új otthont. De egy 16 lakásos tömbház, a helybeli tűzoltó-torony közelében, mindmáig üresen áll és senki sem tudja, hogy lesz-e majd egyáltalán lakója. A helybéliek Vojvođankának nevezték el az épületet, mert állítólag a tartományi kormány és a szécsányi község közötti viszály miatt lett gazdátlan.
Az árvízben romba dőlt vagy lakhatatlanná vált épület minden tulajdonosának joga volt új házat vagy lakást igényelni az államtól. Ide sorolták a tulajdonosok örököseit is, akik egy része már nem él Módoson. Kiderült, hogy csaknem száz ilyen személy van, aki a megroggyant, üresen hagyott családi háza helyett újat kapott. Pedig nyilván az Újvidéken vagy Belgrádban élő egykori módosiaknak már nem volt létszükséglete (még az árvíz idején sem) egy új ház a szülőfaluban. De hogyha már megvolt a lehetőség, akkor éltek is vele. Részben ezért maradhatott üresen az említett tömbház is. A másik oka ennek pedig az, hogy a kivitelező, a nagybecskereki GIK Banat építőipari vállalat (amely időközben tönkrement) nem kapta meg a pénzét a kormány által alakított Árvízvédelmi Válságtörzstől. A huzavonának az lett a vége, hogy az építők leszerelték a lakások fürdőszoba-berendezését és minden más elmozdíthatót is elvittek a lakásokból. Ilyen állapotban ezek a lakások most lakhatatlanok.
Bebizonyosodott, hogy azoknak lett igaza, akik már 2005-ben azt mondták, hogy a Temes menti gát megerősítése fontos, ugyanakkor nem kell fölöslegesen építkezni egy elnéptelenedő faluban, inkább munkahelyekkel kellene itthon tartani a fiatalokat. Így talán a Vojvođanka árát is hasznosabb dologra lehetett volna fordítani. Most már az is kiderült, hogy nem volt szerencsés megoldás az Utrine lakótelep létrehozása sem a falu bejáratánál, ahol a kerthez, udvarhoz, jószágtartáshoz szokott falusi emberek egymás tövében élnek, mint a városiak. Persze mindezt már nem lehet számon kérni Módos „újjáépítőitől” és „megmentőitől”.
