Hat éve annak, hogy magas arzéntartalma miatt a Tartományi Egészségügyi Felügyelőség betiltotta több vajdasági település vízvezetékének a használatát. Az embereknek azt ajánlották, hogy a vezetékes vizet csak műszaki szükségletekre, tisztálkodásra, mosásra és a jószág itatására használják. A vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy a vízben literenként 80–150 mikrogramm arzén van, ami az EU-s szabvány által megengedett mennyiségnek (10 mikrogramm) a többszöröse.
Ilyen mutatók feltárása után, aki csak tehette, palackozott vizet fogyasztott. Egy évvel később azonban már a polgárok egyharmada újra a csapvizet itta, míg egyharmaduk palackozott vizet fogyasztott, egyharmaduk pedig a felújított utcai pumpás kutakra járt. Jelenleg viszont alig jár valaki az utcai pumpás kutakra. Vagyis a többség visszatért a vezetékes (arzénes) víz fogyasztására. Így történt Nagybecskereken is, ahol a közelmúltig legfontosabb kommunális projektumként a vízgyárat emlegették. Számtalan pilóta-berendezést próbáltak ki, de a mintegy 20–35 millió euróra becsült beruházáshoz mintha féltek volna hozzáfogni. Elsősorban a pénzhiány miatt. Mert a vízgyár esetleges kiépítése mellett ki kell(ene) cserélni a több mint negyvenéves vízvezeték-hálózatot is. Természetesen a mostani többszörösére emelkedne a víz köbméterének az ára. Az önkormányzatban nyilván azért is óvakodtak, mert felelősségteljes döntésről van szó, amely a legközvetlenebbül befolyásolja az emberek egészségét. Ugyanis van rá példa (Hódságon), hogy egy elhamarkodottan megválasztott víztisztító berendezés nem csak, hogy nem javít a víz összetételén, hanem akár el is ronthatja azt. Másrészt, a mostani pénzhiányban egy ekkora beruházáshoz, már ha akarnák, sem foghatnak hozzá.
Nyilvánvaló, hogy a nagybecskereki víz összetétele – elsősorban a nehézfémek és magas arzéntartalma miatt – kedvezőtlen az egészségére. De az is tény, hogy nincs egyértelmű kimutatás az ilyen víz fogyasztásának káros következményeiről. Ugyanakkor a szakemberek szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vidék ivóvizének minősége nem sokat változott az elmúlt negyven év alatt. De hosszabb ideje sem, hiszen a jelenleg a 70–120 méter mélységből felhozott víz becslések szerint 20 ezer éves, az előnye pedig az, hogy stabil összetételű és újabb kori szennyeződések (növényvédő szerek és egyéb vegyi anyagok) nem veszélyeztetik. A probléma nyilvánosságra hozásának az a legfontosabb hozadéka, hogy a fogyasztók immár tisztában vannak azzal, hogy milyen vizet isznak, ami pedig még inkább időszerűvé tette a vízgyár építésének a szükségességét. A probléma feltárásának másik eredménye az, hogy a számos próbaüzemeltetésű berendezés megmutatta, hogy az arzént el lehet távolítani a bánáti vízből. A gazdasági válság viszont arra a következtetésre juttatta az önkormányzatot, hogy egyelőre „jegelje” ezt a beruházást.
Mint ahogy korábban ránk ijesztettek, a szakemberek most megnyugtattak bennünket. Nyilván a vízgyárról majd a soron következő választásokon lesz több szó. A Béga menti városban emlékeznek még Karićék azon ígéretére, hogy ha rájuk szavaznak, akkor nem csak, hogy vízgyárat, hanem még vodkagyárat is építenek nekik. A pártvezér azóta válogathat a vodkákban, a nagybecskerekieknek pedig maradt az arzénes csapvíz. Bezzeg, ha rájuk szavaztak volna...
