Az ínyenceknek a kacsamáj vagy a libamáj hallatán nem a szerencsétlen szárnyasok tömése jut eszébe, hanem a fenséges étek. Minél zsírosabb, kövérebb a máj, annál „selymesebb” falat. Az állatvédőknek már más jut az eszébe, hiszen a tömés is fájdalmas a liba számára és az abnormális nagyságúra növekedett máj is fájdalmat okozhat gazdájának, hiszen nyomja a tüdejét. De mielőtt még a két csoport közötti gasztronómiai vita bugyraiba túlontúl belemélyednék, megjegyzem, hogy a befolyásolás egyik legjobb módja az érzelmek megmozgatása. Szeretem a libamájat. De ha most bemutatnának egy videót, amelyen egy libát tömnek, majd EU-szabványosan levágják, miközben egy 10 éves forma lányka mellette sírdogálna, hogy szegény Gá meghalt, hát elmenne az életkedvem, vagy legalábbis az étvágyam. Síró embert látni szívfacsaró látvány.
Tudják ezt Belgrádban is. Tegnap az elektronikus sajtó nagy címekkel hirdette, hogy a szerbiai Telekom koszovói mobiltelefon-átjátszói, valamint a vezetékes telefonközpontok kikapcsolásának már megvan az első áldozata. Meghalt egy 76 éves férfi. Korábban infarktusa volt (sőt komoly beteg volt) és a prishtinai hatalom vasárnapi-hétfői telefonkikapcsolós akciója miatt nem tudta hívni a mentőket. Bármi is történik, egy emberélet – na meg bármilyen élet – elvesztése tragédia. Ki kell vizsgálni és megbüntetni, ha valaki mulasztott.
A telefonátjátszókkal kapcsolatos hírek hallatán vasárnap déjà vu érzésem volt. A szalagcímek fennkölten hirdették, hogy figyelmeztetés nélkül rombolják le a szerb átjátszókészülékeket, 80 ezer szerb polgár telefonvonal nélkül maradt. Nocsak, micsoda csúsztatás, hát áprilisban nem ugyanez történt? Sőt, akkor Ekrem Hoxha, a koszovói telekommunikációt szabályozó ügynökség igazgatója a koszovói sajtónak nyilatkozva kifejtette, hogy az akció folyamatos, és amennyiben újra üzembe helyezik a mobiltelefon-központokat, azokat illegálisnak fogják tekinteni, és ismét szétszerelik őket. Végül Hoxha májusban 30 napos ultimátumot adott a szerb szolgáltatóknak, hogy leszereljék antennáikat. A koszovói hatóságok szerint azért kellett leszerelni a berendezéseket, mert a szerbiai mobiltelefon-szolgáltatók nem rendelkeznek a koszovói telekommunikációt szabályozó ügynökség engedélyével, valamint nem fizetnek adót Prishtinának. A Telekom viszont gyorsan visszaszerelte, miközben Vajdaságban egyes településeken (vagy részein) csak azért nincs internet, mert a telefonközpontok múzeumi kiállításokat megszégyenítő korúak. Nesze nekünk digitalizáció.
Erőfitogtatás mindez a javából, amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Egyedül a koszovói szerbek járhattak eddig jól, ugyanis – nemhivatalos információk szerint – nem kellett telefonszámlát fizetniük és ingyenesen kapták a mobilszámaikat is (és mindezt a mi dinárjainkból pénzelve). A koszovói hatóságok májusban megkísérelték integrálni a szerb lakosságot, szintén ingyen osztogatva a szintén „illegálisan” működő koszovói mobilszolgáltató telefonszámait. Itt a történet egy ideig elült, mígnem kiderült, hogy privatizálni fogják a koszovói Telekomot is. Egy állami vállalat magánosításakor pedig az államnak rendeznie kell a vállalat viszonyait. Ki szeretne úgy befektetni valahol, hogy eközben egy másik állam szolgáltatója is jelen van a piacon, viszont nem fizet illetéket, sem adót?
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szerbiai Telekom is magánosítás előtt áll (a Deutsche Telekom kacsingat felénk, és van akkora hatalma, hogy hívószámot biztosítson Koszovónak), és a múltat ismerve, Szerbiának is rendeznie kell „kétes” ügyleteit. A napokban a Telekom levelet is küldött a Nemzetközi Távközlési Egyesületnek (ITU), figyelmeztetve őket, hogy ne vásárolják meg a koszovói hatóságok által ellopott berendezéseket. Mobilháború ez a javából.
Nemsokára sorra kerül a prishtinai–belgrádi párbeszéd (ahol Koszovó biztos előrántja a telekommunikációs kártyát – mobiltelefon-használat, nemzetközi szám), és arról próbálnak meggyőzni minket, hogy nyomásgyakorlás áldozatai vagyunk. Csakhogy nem minket kell bármiről is meggyőzni, hanem az EU-t, a NATO-t és az USA-t. Minden egyéb kísérlet nem enged másra következtetni, minthogy az állam nemzeti érzelmű polgárai előtt el akarja maszatolni megörökölt és magára vállalt felelősségét Koszovó elvesztésével kapcsolatban, miközben ádáz telekommunikációs üzleti harcot folytat a már 1999-ben elvesztett területért.
