Nagybecskereken emberi szükségletre már hetedik éve tilos a vízvezeték használata, a vízgyár kiépítése viszont még a kezdeténél tart. Az eredménytelen versenypályázatok után, a jelenlegi gazdasági helyzetben, nyilván még távolabb vannak a megoldástól, mint néhány évvel ezelőtt.
S zámos elemzés is megmutatta, hogy a közép-bánáti víznek a megengedettnél jóval nagyobb az arzéntartalma, sok benne az ammóniák, a szerves anyag, vagyis nem felel meg a világban érvényes szabványoknak. A Batut Közegészségügyi Intézet legfrissebb elemzése szerint a közép-bánáti ivóvíz fizikai és vegyi összetétele nem felel meg az egészségügyi követelményeknek.
– Egy több évtizede fennálló problémáról van szó, amely a város mostani szűkre szabott költségvetése mellett megoldatlan marad még egy ideig. Hiszen a régóta tervezett vízgyár becslések szerint 25 millió euróba kerülne – mondja Slobodan Goševski, a Liberális Demokrata Párt nagybecskereki városi bizottságának a menedzsere.
Az ellenzéki párt nemrég tüzetesebben foglalkozott a problémával és konkrét javaslatokat tett az önkormányzatnak. Szerintük az lenne a megoldás, hogyha a város különböző részein öt öko-kutat állítanának fel, dr. Miroslav Kukočka technológiája alapján. Ezeket a Gradnulica, a Baglyas, a Július 4-e, a Zeleno Polje és Muzslya helyi közösségek területén kellene megépíteni. Ilyen kutakat kapnának a legveszélyeztetettebb falvak (Taras, Szentmihály és Jankahíd) is. A liberálisok szerint Nagybecskerek a palackozott víz egyik legnagyobb fogyasztója Szerbiában, ami nagyban terheli a családi költségvetéseket. Pénzhiány miatt pedig sokan kénytelenek az egészségtelen csapvizet fogyasztani. Nagybecskerek nem várhat a végtelenségig a probléma megoldására. Nagykikinda példaképül szolgálhat, hiszen ott négy öko-kút működik a Kukočka-féle technológia alapján. Nagybecskerek területén elsőként a melenceieik építettek ki egy ilyen öko-kutat, őket követték az elemériek, a klekiek és a knićaniniak. Hamarosan Écskán is lesz egy ilyen vízforrás. Az LDP kéri az önkormányzattól, hogy sürgősen nyisson közvitát a témáról, amelyben a végszót a szakembereknek kell kimondani. Egy egészséges ivóvizet biztosító vízforrás körülbelül kétmillió dinárba kerül. Kiépítésüket köztársasági és tartományi forrásokból lehetne biztosítani, karbantartásukat pedig az önkormányzat vállalná.
