– A megsérült gátszakaszok csúsznak kifelé, a meglévő repedések szélesedtek és újabbak is keletkeztek. Kissé megroggyant a gát szerkezete. Nagy valószínűséggel az elkövetkező napokban – egy nap, vagy egy hét múlva –, nem lehet pontosan tudni, le fog szakadni a gát megmaradt része.
Az újabb gátszakadás következtében beszakadhat a 10-es tározóval összekötött 9-es tározó is?
– A szakértői becslések szerint senki sem tudja kizárni annak lehetőségét, hogy a 10-es tározó leomló falai a 9-es tározót nem fogják magukkal rántani. Ebben a pillanatban 100 ezer köbméter lúgos folyadék és 5 millió köbméter vörösiszap áramolhat ki a 9-es kazettából. Ezért építettük meg azt a terelőgátat (hossza 600 méter, talpszélessége 330 méter, koronaszélessége 10 méter és 60 ezer köbméter dolomit és bazalt épült bele), amely meg tudja védeni Kolontár és Devecser települést egy újabb cunami formájában érkező vörösiszap-áradattól. Abban reménykedünk, hogy nem lesz eső és sikerül az elkövetkezendő hónapokban egy olyan védművet, védőbástyát, erődítményt építenünk a szakadás köré, amely lehetővé tenné, hogy a felszín felett megvédjük a területet a 9-es és a 10-es kazettában lévő anyagtól. Természetesen a védőbástya előtt a talajban is szigetelnünk kell a területet – bentonitos résfalazással –, hogy a talajvizek szintjén se tudjon kiáramolni a szennyező anyag az elkerített területről.
Mi okozta a katasztrófát?
– Talajtörés történt. A szakemberek szerint ez a jelenség a suvadás, valamint a buzgárok kialakulásával lehet összefüggésben. A gáton belüli térségben valószínűsíthetően nem volt egyenletes eloszlású a vörösiszap, és a szóban forgó sarokba kevesebb zagy kerülhetett. Ennek következtében az iszap fölött lévő nagyon lúgos, 13 pH-s kémhatású folyadékoszlop lefelé nyomta az iszapot, folyamatosan áztatva a talajt. Mivel a közel 149 hektáros területen fekvő 10 tározó közül egyik sincs leszigetelve és a harminc méternél is magasabb gátaknak nincs alapozásuk – fél méter mélyen talajvíz található –, a tározótérből kiáramló csurgaléklevek, amelyeket a gát körüli csatornában gyűjtenek össze, lassan átáztatták a talajt és a gátat. Ebbe a folyamatba az is belesegített, hogy az üzemeltető évekkel ezelőtt, amikor is kiderült, hogy a környező településeken a talajvíz szennyezett lett, a gát körüli talajban résfalazással szakította meg a folyadék további áramlását. Ennek köszönhetően a gátnak nemcsak a belső, hanem a külső része is átnedvesedett, és megjelent az árvízvédelemben jól ismert buzgárjelenség. A buzgár az árvíz során a töltések mentett oldalán megjelenő vízfeltörés. A buzgár alulról felfelé irányuló szivárgásból alakul ki, és magával viszi a vízáteresztő réteg finom szemcséjű anyagát. Mindennek köszönhetően az történhetett, hogy a gát a talaj szintjén megcsúszott, leomlott és irdatlan erővel kiáramlott az a közel 400 ezer köbméter folyadék, amely magával sodort több mint 800 ezer köbméter vörösiszapot.
Hogyan sikerült megfékezni a továbbterjedést?
– Mielőtt a Rábába ömlene a Marcal gipsszel, kalcium-szulfáttal, kalcium-nitráttal és ecetsavval a kémhatását 13-ról lecsökkentettük 9-es pH-ra. Mire a szennyeződés elérte a Mosoni-Dunát, már csak 7,5-8 körüli volt a pH-érték. Ezzel nemcsak azt sikerült elérnünk, hogy lecsökkentettük az erősen lúgos kémhatást, hanem egyúttal sikerült megakadályoznunk, hogy a kémhatás ne jusson savas tartományba – a vegyszerek miatt – és vízoldhatóvá váljanak a nehézfémek. Szó volt arról is, hogy keresztgátakkal kitereljük a vizet a folyóból, de sehol sem találtunk olyan földterületet, ahol ne érintettünk volna települést. Csupán fenékküszöböket építettünk, hogy megfogjuk az iszap áramlását. A következő lépésben ki kell emelnünk az összegyűlt vörösiszapot a küszöbök előtti terekből.
Mennyire károsodott a talaj és a környező vizek?
– Az emberi életekben történt tragikus pusztításon túl súlyos ökológiai katasztrófa történt. A szennyezés forrása a jelen pillanatban is ott van. A gát leszakadt sarka mögött még további 2,5 millió köbméter vörösiszap található, amely erősen lúgos kémhatású, tetejében pedig nehézfémeket is tartalmaz. Ezek a fémek lúgos kémhatás alatt nem vízoldhatóak, azonban ha a pH-érték hetes alá megy, akkor beoldódnak a felszíni vizekbe és a talajvizekbe egyaránt. Innen jönnek a környezeti problémák. Ahova a vörösiszap kiterül – utcákra, udvarokra, mezőgazdasági területekre –, ott szennyezést jelent. Megközelítőleg 1000 hektár területet öntött el az iszap. A szennyezés másik formája a vízszennyezés. A Torna patak teljesen elpusztult, a Marcal folyócskával pedig ugyanez történt közel 100 kilométer hosszúságban. A harmadik probléma pedig a por. Akár tározótérről van szó, akár az elöntött 1000 hektárról, amikor az iszap elveszti nedvességtartalmát, szárazzá válik, akkor por formájában a szél tovább tudja sodorni akár több száz kilométerre. A nehézfémek pedig, amelyek a porszemcsékhez hozzátapadnak, a légzőszerveken, a tüdőbolyhocskákon keresztül – mivel 10 mikrométernél kisebb szemcsékről beszélünk – direkt bejutnak a véráramba, rákot idézve elő. Ez a szennyeződés óriási egészségügyi problémákat okozhat a következő időszakban.
Szerbiában a hírek úgy kezdődtek, hogy nem érte el a Dunát a szennyeződés. Valóban így van?
– A Dunát elérte a szennyeződés, csak kisebb pH-val és nem vízoldható nehézfémekkel. Még most is folyamatosan szennyeződik a halott Torna és Marcal, de ez a szennyeződés a pH-t tekintve 8-9 között van csak. Ugyanakkor kisózódás is történik, hiszen egy erős lúgot erős sósavval vegyítenek, amikor is só keletkezik. A patak és a folyócska színe még mindig vörös, ugyanakkor a kémhatása rendben van és ezért nem okoz lúgosodást a Dunában. Sem a folyó magyar szakaszán, sem az alsóbb szakaszokon, így Szerbiában sem fog plusz környezeti terhelést okozni.
