Az emberiség történelme során már sok százezer ember vált rabszolgává. Általában a rabszolgák adásvétele külön rabszolgapiacokon történt: az emberportékákat ruhátlanul emelvényre állították, és a nyakukba táblát akasztottak. Ezeken a táblákon fel kellett tüntetni, hogy az „árunak” nincs-e betegsége, vagy testi hibája, hogy nem szökevény, sem csavargó. A vásárlók olykor megnézték a kiállított rabok fogait, fizikumukat, attól függően, milyen célból szánták megvásárolni őket. Az üzlet megkötése után pedig a rabszolgákat szigorú fegyelem alatt tartották. Főként tömegszállásokon helyezték el őket, a földeken könnyű lábbilincsekben dolgoztatták , ételüket, italukat kiporciózva kapták meg. A rabszolgák helyzete elsősorban értéküktől függött, hiszen a rómaiak sok más ókori néphez hasonlóan, nem embernek, hanem dolognak, beszélő szerszámnak tekintették e szerencsétlen sorsú embereket.
Így nézett ki a rabszolga-kereskedelem és a rabszolgatartás az ókori Rómában. És bár ezt a kort bőven a hátunk mögött hagytuk már, az emberkereskedelemre továbbra is van igény. Sőt piaca is van, és az egyik legjövedelmezőbb bűncselekménynek számít. Természetesen azoknak jövedelmez, akik megszervezik és lefolytatják a kereskedelmet. Azok viszont, akik áldozatai ezeknek a tranzakcióknak, minden alapvető emberi jogukat elveszítve próbálnak életben maradni. Felmérések szerint évente 13 milliárd dollárt keresnek az emberkereskedők. Vagyis jobban jövedelmez ez a fajta „foglalkozás”, mint a kábítószer-kereskedelem. A nemzetközi szervezetek felmérései alapján 20 millió ember végez kényszermunkát, és évente 700 ezer személy esik az emberkereskedők áldozatául. 80 százalékban nők, és egyre több olyan lány esik áldozatul, aki még be sem töltötte 18. életévét. A felmérések szerint ezeket a nőket mintegy 70 százalékban prostitúcióra kényszerítik. Amíg korábban maga az emberrablás tengett túl, ma már egyre gyakrabban hallunk olyan híreket, amikor az áldozat csupán egy külföldi (általában egzotikus idegenforgalmi helyek), vagy az országon belül meghirdetett munkahelyi hirdetésre jelentkezve esett a kereskedők csapdájába. Ezekben az esetekben egyre nagyobb arányban az áldozatok férfiak. Őket munkaerőnek használják, természetesen éhbérért, szabadságuk elvesztése után, kiszolgáltatottan.
Nincs meghatározott embertípus, akit az emberkereskedők kiszemelnének. Sokszor a pénz, a szükség hajtja rá az embereket, hogy rizikós tevékenységekre vállalkozzanak. Olvashatunk hirdetéseket, ahol egyesek a veséjüket ajánlják fel, vagy éppen a szüzességüket, mert pénzre van szükségük például egyik családtagjuk életének megmentése érdekében.
Ugyanakkor egyre nagyobb teret kap a gyermekprostitúció, és így a gyerekekkel való kereskedelem. A csecsemőket olyan családoknak adják el, akiknek nem lehet gyerekük. A valamivel idősebb gyerekekre – a 9-10 évesekre, valamint a kamaszokra – a mai technikailag fejlett világban, amikor a családfenntartók legtöbb figyelmét a megélhetés köti le, minden oldalról veszély leselkedik. A szülők és a gyerekek közötti generációs különbség megnőtt, a gyerekek java része az utcán nevelkedik. Sok helyen nem alakult ki a meghitt családi környezet, talán ennek köszönhető, hogy ma már sok fiatal teljesen új értékrendszer szerint él. Természetes lett az alkohol mértéktelen fogyasztása, illetve a másik nemhez való érzéketlen viszonylás, amikor az állati ösztönök kielégítése a fontos. Fiúk büszkén, minden szégyenérzet nélkül mesélik kortársaiknak, hogyan használtak ki szexuálisan többen egy este alatt egy lányt. Ugyanakkor fiatal lányok gátlások nélkül, teljes önbizalommal töltenek fel az internetes portálokra olyan képeket, ahol szinte pucéran pózolnak és bátran veszik fel a kapcsolatot ismeretlen személyekkel, amivel saját maguk ugranak az emberkereskedők karjaiba.
A legutóbbi adatok szerint Szerbiában egyre nagyobb teret hódít az interneten történő emberkereskedelem. Vagyis a kereskedelem minden fázisa helyben zajlik le: az áldozat kiszemelésétől kezdve, annak kizsákmányolásáig.
