A korábbi figyelmeztető sztrájkok után tegnap két nagybecskereki gyárban leálltak a munkával: a kozmetikai cikkeket gyártó Luxol és a GIK Banat építőipari vállalat dolgozói is az elmaradt bérek és egyéb juttatások késése miatt kezdtek sztrájkolni. Közben naponta a gyárudvarban gyülekeznek az IPOK keményítőgyár dolgozói is, akik úgyszintén nem dolgoznak. A három (rosszul privatizált) gyár szakszervezeti vezetőit tegnap fogadta Aleksandar Marton , a városi képviselő-testület elnöke. Annak ellenére, hogy a helyi hatalomnak nincs hatásköre a gazdaságra, a válságba jutott vállalatok képviselői mégis azt remélik, hogy az önkormányzat közbenjárására megkapják elmaradt járandóságaikat és folytathatják a munkát. Félő, hogy a tegnap kezdődő sztrájkhullám újabb nagybecskereki vállalatok megszűnését hozza magával. A Luxolban beszüntette a munkát mind a 174 dolgozó, míg a GIK Banatban a 255 munkás 90 százaléka tegnap az építőhely helyett az ügyviteli épületben tartózkodott.
LUXOL: FEBRUÁRI FIZETÉS – SZEPTEMBERBEN
A nemrég óta a nagybecskereki Jugoremedija gyógyszergyár többségi tulajdonában (a gyógyszergyáré a részvényeik 75 százaléka, a kisrészvényeseké a gyár tulajdonának a 25 százaléka) levő Luxol kozmetikai cikkeket gyártó vállalat dolgozóinak az utolsó fizetése a februári volt, amelyet szeptemberben kaptak meg. Ráadásul május végéig rövidített munkaidővel dolgoztak, így a termelésben dolgozók havi bére ebben az időszakban mindössze 12 ezer dinár volt. Az utóbbi hónapokban már csak takaréklángon folyt a termelés, attól függően, hogy mennyi nyersanyaggal rendelkeztek.
Marija Ivančić, a gyár Független szakszervezetének vezetője tegnap megerősítette, hogy a múlt héten tárgyaltak ugyan a gyár vezetőivel, de a figyelmeztető sztrájk után sem sikerült egyezségre jutniuk. Pedig a dolgozók csak azt követelik, hogy fizessék ki az elmaradt béreket, és hogy folytathassák a munkát.
A Luxolban már az év elején (februárban) is leálltak, de csakhamar folytatták a munkát, miután a vezetőség meggyőzte őket arról, hogy komoly stratégiai partner szándékozik megvenni a gyárat. Ezeknek a tárgyalásoknak a kimeneteléről azonban mindmáig nem tájékoztatták a dolgozókat. Egyes hírek szerint még tartanak a megbeszélések. Zdravko Deurić, a Jugoremedija vezérigazgatója szerint a gyógyszergyár sem korábban, de most sem szándékozik beavatkozni a Luxol ügyeibe. Szerinte ez elsősorban a dolgozók érdeke lenne. Ők viszont eladták a részvényeiket, ezzel lemondva sorsuk irányításáról, és mint mondja, most azt várják, hogy a Jugoremedija oldja meg a problémájukat.
A Luxolban a tavasszal nagydobra verték a Tito szappanja termelésének újraindítását, amit fennállásuk 125. évfordulója alkalmából terveztek. Azt szerették volna, hogy hamarosan a hazai és a külföldi piacra kerüljön egy kiváló minőségű, a legjobb hazai, természetes nyersanyagokból (méz, boróka) készült, és a svájci Luz kompánia könnyű olajával illatosított, különleges szappan, Marsall néven. Ezt a szappant a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben személyesen Josip Broz Tito számára gyártották. A jelekből ítélve azonban a Luxolon már a Marsall sem segít.
GIK BANAT – A BOSZNIAI GAZDA SEM HOZOTT SZERENCSÉT
Miután a tulajdonos nem válaszolt a dolgozók követeléseire, amelyek sarkalatos tétele úgyszintén az elmaradt bérek és járulékok megfizettetése volt – a szécsányi téglagyár kivételével (amely még néhány napig működik) – tegnap leállt a munka a GIK Banat építőipari vállalat építőhelyein. A bánáti építők ugyanis nem látják más módját annak, hogy kiharcolják az elmaradt kilenchavi fizetésüket és a nyugdíjbiztosítási járulékuk utólagos befizetését. Megítélésük szerint gazdájuk, a boszniai Szerb Köztársaságból való Ljubomir Čubić üzletembernek és a vezetőségnek nem érdeke, hogy a vállalat dolgozzon, hiszen az elmúlt két év alatt egyetlen új munkát sem szereztek, közben pedig egy másik vállalat (az Integradnja) erősítésén fáradoznak, amelynek a tulajdonában van már a GIK Banat vagyonának több mint a fele. Pedig kaptak felajánlásokat a tejgyártól, a kórháztól, a helybeli medencétől, de még Németországból is. A vezetőség minden esetben azzal a magyarázattal utasította el a munkát, hogy nincs rajtuk kereset.
Csonti Tibor, sztrájkbizottság elnöke szerint ez az utolsó pillanat a vállalat megmentésére, amelyben a korábbi 400 helyett már csak 250 dolgozó maradt. Veszteségük meghaladja a 130 millió dinárt, építőhelyeiken nincs áram. Korábbi igazgatójuk Radovan Andjelov, és tulajdonosuk, Ljubomir Čubić ellen hivatali visszaélés gyanúja miatt bűnvádi eljárás indult.
IPOK – TÉTLENÜL A GYÁRUDVARBAN
A nagybecskereki IPOK kukoricafeldolgozó rt. dolgozói a minap leláncolták a gyárkaput, hogy meggátolják a vagyonuk széthúzását. A 230 dolgozóból mindennap mintegy ötvenen tartózkodnak a gyárudvarban, azzal a feladattal, hogy meggátolják a bírósági végrehajtót abban, hogy lefoglalja a vagyonuk egy részét, a hitelezők javára meghozott jogerős bírósági ítéletek alapján. A keményítőgyár dolgozói azzal a kéréssel fordultak a nagybecskereki Alapfokú Bírósághoz, hogy halassza el az ítéletek végrehajtását, közben a kukoricaszedés kellős közepén tétlenül várják sorsuk jobbra fordulását.
Milena Prstojević, a városi képviselő-testület tagja szerint sürgősen össze kell hívni a részvényesek közgyűlését, és megtalálni a módját annak, hogy még a kukoricaszedés idején újraindítsák a termelést. Szerinte érthetetlen, hogy erre mindmáig nem került sor, hiszen nemcsak a dolgozóké, hanem a közvállalatok és az önkormányzat, végső soron az ország érdeke, hogy újrainduljon a termelés az IPOK-ban.
