Néhány évvel ezelőtt az egyik kisvárosban egy nő eladta saját 14-15 éves lányát egy férfinak, aki prostitúcióra kényszerítette, ütötte-verte, félelemben tartotta a gyereket. A lány több alkalommal is segítséget remélt édesanyjától, mindhiába. Egy alkalommal azonban elpanaszolta keserű sorsát az egyik „ügyfelének”, aki elcsalta magával, és Montenegróba vitte. Az élete nem, csak a helyszín változott meg: az új környezetben is prostitúcióra kényszerítették. Azóta ez a lány, aki hosszú ideig szenvedett, Belgrádban egy biztonságos házban van.
Az eset nem egyedi, sőt egyre több hasonlóról értesülhetünk a médiából. Sorra tárnak fel olyan bűnszövetkezeteket, amelyek prostitúcióra kényszerítik a fiatal lányokat. Szerbia főként tranzitországnak számít az emberkereskedők szempontjából, de sokszor éppen innen gyűjtik be áldozataikat és olykor Szerbia a célország. Egyes adatok szerint a külföldi, prostitúcióval foglalkozó (vagy éppen erre kényszerített) lányok 90 százaléka illegálisan érkezik az országba. Annak, hogy hogyan kerülnek ezek a lányok rabságba, több módja van. Egyre nagyobb teret hódít az interneten való „áldozatkeresés”. Ahogyan azt Dragoslav Šiljački, a szabadkai határrendőrség topolyai kirendeltségének nyomozója lapunknak nyilatkozva kiemelte: főként a fiatalok hajlamosak arra, hogy feltegyenek magukról mindenféle személyes adatot és számtalan olyan képet az internetre, amely további információkkal szolgál a bűnözők (az emberkereskedők) számára.
– Sajnos mindenki nagyon könnyen válhat áldozattá a világhálón keresztül. Különösen akkor, ha minden lehetséges információt feltölt magáról. Ezt teszi a fiatalok többsége. Az emberkereskedők nemcsak azt tudják meg, hogy hol élnek a fiatalok, hanem azt is, hogy mit szeretnek, mi iránt érdeklődnek. És éppen erre van szüksége azoknak, akik a gyerekeket bele szeretnék vonni az emberkereskedelembe, ahol úgy bánnak velük, mint az áruval.
Hogyan lépnek kapcsolatba áldozataikkal az emberkereskedők?
– Elsősorban megnézik az illető valamelyik közösségi oldalon szereplő profilját. A feltöltött adatok és képek alapján választják ki, hogy ki érdekes a számukra. Vannak olyan személyek, akik egyértelműen meghatározzák, hogy mely korosztály érdekli őket. Vagyis ha feltüntetik az ismerőskeresőben, hogy a 19 évnél fiatalabbak érdeklik őket, akkor annyi idős személyek fognak kapcsolatba lépni velük. Arra az eshetőségre is felkészültek, hogy például egy fiatal lány félhet egy férfival való ismerkedéstől, vele akkor inkább lányok lépnek kapcsolatba. Több közösségi oldal működik: a Poznanici vagy a legnépszerűbb Facebook. Teljesen mindegy, hogy melyik közösségi oldalról van szó, az ismerkedés általában a chaten keresztül zajlik. A csevegés valamiféle séma szerint alakul: hova jársz kikapcsolódni? Milyen zenét szeretsz? Vagyis ilyenkor a közelebbi információkat gyűjtik be az emberkereskedők, amelyek megadása után már meg lehet beszélni a találkozót, mondjuk olyan indokkal, hogy „kössük össze a kellemest a hasznossal”. Sokszor a fiatal nőknek állást ajánlanak látszólag törvényes keretek között, és a feltételezett munkahelyen a nőnek csupán egy meghatározott munkakörben kell dolgoznia. Ezek az ajánlatok általában nagyon csábítóak, mindaddig a pillanatig, amikor már olyan helyzetbe kerül az ember, amiből szinte lehetetlen kikeveredni. Vagyis mindenki megválaszthatja a sorsát az interneten, dönthet arról, hogy áldozattá válik, vagy felhasználó marad.
Mi az, amit ön szerint semmiképpen nem szabad az internetre feltölteni?
– Az olyan közösségi oldalakon, mint a Facebook nagyon veszélyes telefonszámokat, illetve lakcímet közzé tenni. A fiatalok közül sokan nem is rendelkeznek jó számítógépes biztonsági rendszerrel, vagy antivírus-programmal. Többen nincsenek is tisztában azzal, hogy ez milyen fontos. A biztonsági rendszer hiánya ugyanis nyílt utat ad azoknak, akik jobban értenek a számítógépekhez, és így a világhálón keresztül is hozzájuthatnak a személyes információkhoz. Ma már olyan ingyenes programokat lehet letölteni, amelyek alaposabb törlést végeznek. Ne tároljunk a számítógépünkön személyes információkat! Ugyanakkor azt sem tudják sokan, hogy a chatelésnek is nyoma marad valahol, annak ellenére, hogy kitöröltük a beszélgetést, vissza hozni az üzeneteket. Ezekhez a csevegésekhez bárki hozzáférhet. Tisztában kell lenni azzal, hogy amellett, hogy az interneten keresztül értékes embereket ismerhetünk meg, ugyanígy találkozhatunk mentálisan betegek egyénekkel is, akiknek sokféle szándékuk lehet velünk. És ezek közül az egyik legjövedelmezőbb éppen az, ha valakit prostitúcióra kényszerítenek vagy más módon kihasználják.
Szerbiában van olyan szervezet vagy rendszer, amely éppen ezeket a közösségi oldalakat ellenőrzi?
– A probléma nem kizárólagos, és nem csak Szerbiát érinti, sok esetben ugyanis külföldi domainen keresztül hoznak létre adatlapot az emberkereskedők. Vagyis a probléma tágabb körű. Szerbiában a Belügyminisztérium többek között a közösségi oldalakat is ellenőrzi. De ha rendellenességet észlel valaki a világhálón, nyugodtan bejelentheti. A szabadkai rendőrségen például a külföldi személyekkel foglalkozó osztály foglalkozik az internetes bejelentésekkel is, de itt lehet leellenőrizni azt a vállalatot vagy éppen azt a személyt, akitől az érdeklődő külföldi állásajánlatot kapott – emelte ki a szakember.
Sokkoló adat, hogy azok a nők, akik valamikor emberrablók áldozatául estek és megtalálták őket, majdnem 100 százalékban a rendőrség által szervezett razziák során menekültek meg fogva tartóiktól. Pontos adatokat nem tudnak, hiszen a rendőrségi nyomozások ellenére is nehéz feltárni ezeket a szervezeteket, de a világon mintegy 2–4 millió ember van emberkereskedők fogságában.
