Az emberi jogok megsértésének felelősségéről, más néven az átvilágításról szóló törvényt 2003. május 30-án fogadta el a Szerbiai Képviselőház. A jogszabály eltiltana minden olyan személyt a közéleti szerepléstől, valamint az állami funkcióktól, akik a kilencvenes években valamiféleképpen emberi jogot sértettek, vagy arra ösztönöztek. A leszámolásra a törvényalkotók tíz évet adtak, azonban a mai napig nem állították fel az illetékes bizottságot. A Magyar Szó Aleksandar Martont, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökségi tagját arról kérdezte, hogy az állam eddig miért nem alkalmazta a szóban forgó törvényt.
– Elfogadhatatlan, hogy egy olyan fontos jogszabályt, mint az átvilágításról szóló törvény, hét éven keresztül ne alkalmazzanak! Papírra vetették és azt gondolták, hogy ezzel ki is elégítették azoknak a civil szervezeteknek és egyéneknek az igényeit, akik az emberi jogokért küzdenek. Egy olyan országnak, amely minden erejét arra fordítja, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz, nagyon káros lehet, hogy elfogadott egy kimondottan jó törvényt és mégsem alkalmazza.
Miért fontos ez a törvény?
– Az elmúlt húsz évben sok olyan eset történt, amikor egyesek emberi jogokat sértettek Szerbiában. Egy olyan országot, amelyben viszonylagos nyugalom honolt, pillanatok alatt feldúltak, ahol valakinek a neve elég volt ahhoz, hogy elűzzék őt a lakóhelyéről, vagy ahol egyes újságírók gyűlöletbeszédet terjesztettek a médiumokban. Ellentétesen viselkedtünk, mint azt egy egészséges állam megkívánná. Egy ilyen helyzet után természetesnek kellene lennie, hogy létezik egy olyan törvény, amely feltárja a múltat. Elköszönhetnénk egyes politikusoktól, közéleti személyektől, vagy újságíróktól. Itt a végső ideje, hogy leszámoljunk mindazokkal, akik vétettek az emberi jogok és az emberi élet ellen és végre normális állammá váljunk.
Mit tehetnek ennek érdekében?
– A következő héten a Vajdasági Szociáldemokrata Liga módosítási indítványt fog beterjeszteni a Szerbiai Képviselőházban, amelyben azt szorgalmazzuk, hogy a törvény érvényessége 2013 helyett 2023 legyen, valamint követelni fogjuk az átvilágítást végző bizottság felállítását. A módosítási indítvány átadása után, a parlamenti eljárásban kiderül, hogy ki az, aki valóban egy demokratikus, normális Szerbiáért küzd és ki az, aki nem. Úgy érzem, hogy Szerbiában ma már megvan a kellő akarat, amely lehetővé teszi a múlttal való szembesülést. Szégyen, hogy még ma is olyan személyek vannak a nyilvánosság kereszttüzében, akik tíz-húsz évvel ezelőtt minden lépésükkor gyűlöletet terjesztettek, alkotmányt és törvényeket sértettek, hazugságokat terjesztettek. De sohasem késő, hogy leszámoljunk velük.
Hogyan rendelkezik a törvény az átvilágítás végrehajtásáról?
– Kilenctagú bizottságot kell létrehozni, amelynek három tagját a Legfelsőbb Bíróság jelölné ki, a többit pedig parlamenti képviselők és jogászok adnák. A bizottság egyének vagy szervezetek feljelentése alapján indítaná el az eljárást azaz az átvilágítást, és döntene, hogy meghatározott időre el kell-e a vizsgált személyt tiltani a közélettől, vagy sem.
Az átvilágításról szóló törvény 2003-ban lépett hatályba, mégsem alkalmazták a mai napig. Miért?
– Több oka lehet. Egyrészt hiányozhatott a politikai akarat, másrészt létezhetett egy félelem, hogy szétveti a szerbiai politikai színteret. Mindenki tisztában van azzal, hogy az elmúlt években különböző koalíciók alakultak és vannak olyan politikusaink is, akik ma Európa-barátok, de mégis úgy gondolják, a múltban való vájkálás tönkretenne egy koalíciót, vagy szövetséget. Joguk van így vélekedni, de szerintem tévednek. A törvény egyénekről szól és nem azt mondja, hogy kollektívákat, szövetségeket kell megbüntetni. Az egyéneket kell megbüntetni. A felelősségre vonás legjobb pillanata 2003 közepe tájékán volt, közvetlenül, Zoran Đinđić meggyilkolása után, amikor beindult a Szablya fedőnevű akció. Ekkor kellett volna szembesíteni egyes személyeket a tetteikkel és eltiltani őket meghatározott időre a közélettől.
Véleménye szerint a törvény végrehajtása okozhat-e feszültséget a hatalmi koalícióban? Gondolok itt a Szerbiai Szocialista Pártra.
– Őszinte reményeim szerint nem. Hiszen nem pártokat, vagy szervezeteket támadunk a törvénnyel, hanem egyes személyeket, akik emberi jogokat sértettek. De ha mégis megtörténne, akkor sem ez lenne az első kormány, amelynek gondjai vannak, vagy az első hatalmi többség, amely felbomlik. Mindig léteznek választások, amelyeken más és más összetételű hatalmi koalíciók alakulnak ki. A szerbiai polgároknak meg kellene gondolniuk, vajon tényleg bizalmat szavaznak-e azoknak a személyeknek, akik részt vettek Szerbia szétrombolásában. Szerintem ma már sokkal több olyan ember él Szerbiában, aki egészséges államban szeretne élni.
Kiknek a támogatására számítanak?
– Megismertettük a nyilvánosságot a szándékunkkal, és a szavazásnál fog eldőlni, ki szeretne csatlakozni Európához. Elképzelhető, hogy széles körben fogják támogatni az ötletünket, ehhez számítunk a többi demokratikus párt támogatására és a civil szervezetek segítségére is, kiváltképp a kisebbségi szervezetekre, pártokra, hiszen a kilencvenes években a támadások célpontjai a kisebbségek voltak. Remélem, hogy a kisebbségi pártok nemcsak támogatni fogják a módosítási indítványunkat, hanem segíteni is fognak annak megismertetésében. Kelet-Európában például a civil szervezetek tettek sokat azért, hogy megtörténhessen az átvilágítás. A néhai Kelet-Németország és Csehország az Európai Unió legrendezettebb országai, ahol így sikerült leszámolni a múlt embereivel.
