Az elmúlt tíz évben többször felmerült, hogy rendezni kellene az önkormányzatok vagyonának kérdését, de a mai napig – hasonlóan a vagyon-visszaszármaztatáshoz – sem történt ezen a téren érdemi változás. A kérdés tavaly decemberben került újból a figyelem középpontjába, amikor is a Pénzügyminisztérium bejelentette, hogy az év végéig elkészíti a közvagyonról szóló törvénytervezet végleges szövegét, a parlamentbe azonban a jogszabály még mindig nem jutott el. A Szerbiai Képviselőház csütörtöki ülésén a Liberális Demokrata Párt melegítette fel újra a kérdést, hogy mikor szolgáltatja vissza az állam az önkormányzatoknak az őket megillető vagyont. Popović Juditot, az LDP parlamenti képviselőjét arról kérdeztük, miért tartják fontosnak az önkormányzatok a vagyon visszaszolgáltatását.
– Egy miloševići törvényről beszélünk, amelyet 1995-ben hoztak meg. Ezzel a jogszabállyal tulajdonképpen elkobozták és központi irányítás alá helyezték az önkormányzatok, valamint a tartomány vagyonát. Azóta ha az önkormányzatok és a tartomány szeretne valamit kezdeni a vagyonnal, engedélyt kell kérniük a központi igazgatóságtól. A gond csupán az, hogy az igazgatásban igencsak kényelmesen dolgoznak és nemhogy beleegyezést nem adnak, hanem válaszra sem méltatják a kérvényeket. E törvénnyel az elmúlt tizenöt évben megközelítőleg kétmilliárd eurós kárt okoztak az önkormányzatoknak. A szakemberek felmérése szerint évente 107 millió euróval gyarapodik ez az összeg.
Miben mutatkozik meg ez?
– Gyakorlati példákkal tudnám ezt érzékeltetni. Egyrészt a bérbeadásánál szokott fellépni probléma, amikor az ingatlanok bérlői megtagadják a szerződésben feltüntetett bérleti díj rendszeres fizetését. A probléma az, hogy ekkor az önkormányzat nem tudja felbontani a szerződést az igazgatóság beleegyezése nélkül. Többször megtörtént már, hogy ezek a bérlők akár évekig ingyen használták a szóban forgó – meglehetősen drága – ingatlanokat, helyiségeket, mert nem érkezett meg időben a válasz. Másrészt az önkormányzatok számára lehetetlen bármilyen befektetést is eszközölni az ingatlanokon, mert az igazgatóság vagy nem ad hozzá beleegyezést, vagy egyáltalán nem válaszol a beadott kérvényekre. A befektetők pedig csak oda mennek, ahol tudni lehet, hogy ki a vagyon gazdája és hogyan rendelkezhetnek azzal. Nagy kár éri az önkormányzatokat, hiszen pillanatnyilag semmilyen lehetőségük sincs arra, hogy pénzhez jussanak.
Az állami juttatások nem fedik a kiadásokat?
– Az elmúlt időszakban sajnos csökkentek az önkormányzatoknak szánt átutalások is. Ezért be is adtak egy indítványt a szerb kormánynak, mely szerint a számukra átutalt pénz értéke legyen a bruttó hazai össztermék 2,7 százaléka, vagyis érje el a törvényben meghatározott mértéket. Erre azért volt szükség, mert a kormány korábban olyan törvényellenes határozatot hozott, amellyel 40 százalékkal csökkentette az önkormányzatokra fordított járulékokat. Az önkormányzatok ezért képtelenek pénzelni a befektetéseiket, a kommunális kiadásaikat, ennek következtében pedig növelniük kell az illetékeket. Mindennek a levét pedig a polgárok és a gazdaság isszák meg.
Hogyan lehetne orvosolni a problémát?
– Hatályon kívül kell helyezni a szóban forgó törvényt, és meg kell végre írni az állami vagyonról szóló jogszabályt. Állítólag elkészült már a törvénytervezet, de még senki sem látta. Pedig fontos lenne mielőbb orvosolni a problémát, hiszen ha az önkormányzatok visszakapnák vagyonukat, szabadon rendelkezhetnének vele. Ekkor a testületek szabadon eldönthetnék, hogy bérbe adják, eladják, vagy valamiféleképpen befektetnék azt. A beruházások pedig nagyon fontosak, hiszen nélkülük nem mehet végbe gazdasági fellendülés.
Az LDP esetleg gondolkozott-e egy ilyen törvénytervezet benyújtásán?
– Eddig még nem beszéltünk erről. De ha a szerb kormány illetékeseinek válaszából az derül ki, hogy nem tervezik megoldani a problémát, nincs kizárva, hogy kezdeményezni fogjuk a törvénytervezet elkészítését.
Az elmúlt tíz évben többször felmerült, hogy vissza kellene származtatni az önkormányzatoknak a vagyonukat és meg kellene hozni az állami vagyonról szóló törvényt, ennek ellenére a mai napig sem történt semmi. Miért?
– Mert Szerbia továbbra is egy centralizált ország. Úgy látszik, hogy a központosítás a létkérdése az államnak, holott óriási károkat okoznak vele. Nemcsak az önkormányzatok sínylik meg, hanem a gazdaság és a polgárok is. A jelek szerint nincs meg a kellő politikai akarat, hogy megváltozzon a helyzet. Reményeink szerint – mivel elindítottuk a decentralizációval kapcsolatos folyamatokat – hamarosan sorra kerül ez a kérdés is. Addig nem beszélhetünk erről, ameddig a központi hatalom rendelkezik a vagyonnal. Vajdaság tartományról és önkormányzatokról pedig addig nem ejthetünk szót, ameddig nincs saját vagyonuk.
Mekkora vagyonról beszélhetünk?
– A történetben az a legszörnyűbb, hogy az önkormányzatok vagyonát kezelő köztársasági igazgatóságnak fogalma sincs, mekkora vagyonnal rendelkezik. Passzivitásukat jellemzi, hogy még jegyzéket sem készítettek az általuk kezelt vagyonról.
