Alig néhány hete történt, hogy egy szerbiai általános iskola mintegy ötszáz diákját eltiltották a szüleik az iskolától, mert féltették a gyerekeik testi épségét. Csak azután engedték vissza a tanulókat a padokba, miután az intézmény igazgatója és a társait zaklató gyerek szülei megígérték, hogy szavatolják a többiek biztonságát – többek között állandó rendőri felügyelettel.
Egy vajdasági általános iskolában a szülők erélyes tiltakozása ellenére sem emelték ki az osztályközösségből azt a kisdiákot, aki folyamatosan terrorizálta/terrorizálja társait, miközben állandó rendbontásai miatt a pedagógusok képtelenek megtartani egy rendes órát. Egy másik iskolától kitűnő magaviselettel búcsúztak azok a ballagók, akik nejlonzacskót húztak egy beteg, epilepsziás rohamokkal küzdő diáktársuk fejére. Nem csoda, hogy azok a tanulók sem kértek tanári segítséget, akik sajnálták a fuldokló gyereket – ismerték a körülményeket és a viszonyulást. Az iskola vezetői ugyanis végül úgy értékelték, hogy a „csínytevők” továbbtanulási esélyeit ronthatná a gyengébb magaviseleti osztályzat, a sértett meg úgysem akar tovább tanulni...
Még ez év márciusában látott napvilágot az adat, hogy a szerbiai iskolákban az év kezdete óta (két-három hónap alatt!) 140 olyan esetet jegyeztek, amely iskolai erőszaknak minősül. Miközben átfogó mozgalom zajlik Erőszakmentes iskola jelszóval és nemzetközi támogatással. Ennek keretében különféle kutatások folytak, meg tanulmányok születtek, és egy felmérés szerint a hetedikesek és nyolcadikosok körében semmiféle kedvező hatása nem volt a kezdeményezésnek. Az ország csaknem 200 iskolájában próbálják érvényesíteni a projektumot, miközben szociológusok, pszichológusok azt magyarázzák: azért nehéz megfékezni az iskolában az erőszakot, mert a társadalom toleranciája miatt behatol a falakon.
Ugyanakkor gyakran a falakon belül is marad. Egyes iskolákban általában azért titkolják az erőszakos viselkedést, nehogy rontsa az intézmény jó hírét.
Az Erőszakmentes iskola programja arra képezi ki a pedagógusokat és a diákokat, hogyan ismerjék fel az erőszakot, mit cselekedjenek adott esetben. Meg akarják tanítani a diákot arra, hogy az nem árulkodás, ha panaszt tesz az erőszakoskodóra, hanem a békés, nyugodt, tanulásra összpontosító diákélet alapkövetelménye.
Verbális erőszaknak a minisztérium felmérése szerint a diákok több mint a fele ki van téve, és legalább 20 százalékuk fizikai bántalmazást is elszenvedett. Ez év szeptemberéig iskoláinkból 47 erőszakos diákot vittek el rendőrök. A tárcavezető szerint olyan riasztó méreteket öltött az iskolai erőszak, hogy a megfékezéséhez mindent meg kell tenni a minisztertől a kormánytagokig, az intézményvezetőktől a takarítónőkig, a tanároktól kezdve a szülőkig mindenkinek.
Kő, baseballütő, boxer, kés az iskolai huligánok fegyvere, de fegyver nélkül is lehetnek veszedelmesek, mint például azok az ürögi diákok, akik nemrégiben egyszerűen kidobták egy társukat az ablakon. A hetedikes kislány szerencsére zúzódásokkal és ficammal megúszta a diákcsínyt – ahogyan az intézmény igazgatója minősítette az esetet. A rendőrségi vizsgálat folyik, vizsgálódik a tanfelügyelőség és az önkormányzat is.
Nem az én tisztem eldönteni, kié a nagyobb felelősség, a szülőé vagy az iskoláé.
A népi bölcsesség azt javasolja: akinek nem inge, ne vegye magára. Az új keletű bölcsesség hozzáteszi: de akinek inge, az gyorsan öltözködjön.
Hölgyeim, uraim, szülők, pedagógusok, közéleti szereplők, az oktatási politika meghatározói, intézményvezetők, közbiztonsági és igazságszolgáltató szervek, szociális érzékenységű szervezetek – egyáltalán, bárki, aki bármit tehet: öltözködjön, öltözködjünk mindannyian, de nagyon gyorsan. Először is azt tanuljuk meg, hogy nem szabad szemet hunyni az iskolai erőszak fölött, nem szabad elhallgatni, a szőnyeg alá söpörni a problémákat, mert jobb csírájában elfojtani a bajt, mint akkor pánikolni, amikor már elhatalmasodott.
