Vuk Jeremić a franciák szerint minden bizonnyal nem Belgrád modern arca. Annyira nem az, hogy a jövőben találkozni sem szeretnének vele. Legalábbis ez található a WikiLeaks oknyomozó portál által kiszivárogtatott diplomáciai dokumentumokban, amelyek egyebek mellett azt is leírják, hogyan folytak Koszovó függetlensége kikiáltásának előkészületei, és az arra irányuló lobbizás, hogy minél több ország elismerje Koszovó függetlenségét.
A The Guardian című brit napilap honlapján közzétett dokumentumok egyikében Jean-David Levitte, Nicolas Sarkozy francia elnök külpolitikai tanácsadója élesen bírálta a szerbiai külügyminisztert, mondván: semmit sem tesz annak érdekében, hogy bátorítsa a szerbeket a koszovói választásokon való részvételre. Ez annyira még nem is furcsa, hiszen a történelemben nem most találkozunk először francia túlkapásokkal egyes államok határait illetőleg, de az egykor kiterjedt gyarmatokkal rendelkező ország külpolitikai tanácsadója állítólag azt mondta, hogy Jeremić ugyan hangzatos ígéreteket tesz minden alkalommal, amikor meglátogatja Franciaországot, azokat azonban sohasem teljesíti. Levitte szerint a szerb külügyminisztermár nem „Belgrád modern arca”, ezért a jövőben nem is kíván találkozni vele.
Nesze nekünk balkáni virtus, amolyan egyet ide, egyet oda politika, inkább hülyítsük egymást gyerekek, s hamar meg is védtük a szerb diplomata becsületét. Borko Stefanović, a külügyminisztérium politikai igazgatója – ő fogja egyébként vezetni a szerbiai küldöttséget a Prishtinával folytatandó tárgyalások során – kerek perec ki is jelentette: nem az a fontos, hogy egy francia külpolitikai tanácsadónak szimpatikus-e Jeremić, hiszen az európai Szerbia arcát nem egy külügyminiszter, hanem a szerb kormány tettei mutatják meg. És valóban, hiszen – a pragmatizmus szerint – az emberiség nagy eszméinek és gondolatainak igazságát, valamint helyességét a gyakorlat, a mindennapi élet, a cselekvések és az eredmények tesztelik. A szerb kormányt pedig nem egy ember képviseli, mivel rendszerint több személyből áll össze, még ha a gyakorlatban egy államfő tölti is be ezt funkciót. Egyébként pedig, mi a franc az a WikiLeaks?! Az ott megjelent – Jeremićet becsmérlő mondatok – csupán egy tanácsadó jegyzeteiből lettek kiollózva, és különben is: a francia diplomácia nem erősítette meg az állítólagosan elhangzott szavakat, lehet, hogy az egész hamisítvány, ártatlan gyerekcsíny a kínaiak által irányított ocsmány világháló kiberterében. A WikiLeaks kiszivárogtatásaira reagálva Boris Tadić az asztanai EBESZ-csúcstalálkozón a rá jellemző higgadtsággal kijelentette, hogy semmi sem változott a politikusok közötti kommunikációban.
Az Egyesült Államok számára Koszovó függetlensége kész tény volt már 2007 derekán – legalábbis ilyen választ kapott Miheil Szaakasvili grúz elnök William Burns amerikai külügyminiszter-helyettestől. Burns a WikiLeaks szerint elmondta neki, hogy az ENSZ már elvette Koszovót Szerbiától, s hogy ott már nincs szó orosz katonai és pénzügyi jelenlétről, hanem csak amerikai és európai uniós jelenlétről. Az amerikaiakat különösen egy esetleges orosz vétó aggasztotta, de olyan elképzelések is születtek, hogy fel kellene kínálni országunknak a stabilizációs és társulási megállapodás megkötését az Európai Unióval. A franciák azt követelték a németektől, hogy ehhez ne szabják feltételül Szerbia számára a teljes körű együttműködést a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. Legalábbis ezt tanúsítja a Daniel Fried amerikai külügyi államtitkár-helyettes és Jacques Chirac, az akkor hivatalban levő francia elnök diplomáciai tanácsadója között lezajlott megbeszélés.
Semmi sem változott, ami a politikusok közötti kommunikációt illeti. Míg más országokban egy vasúti szerelvény késése miatt miniszterek fejei hullhatnak le, addig Vuk Jeremić továbbra is ékesszólásáról híres (emlékezetes többek között a tavaly decemberi kijelentése: „Azok az országok, amelyek diplomáciai kapcsolatokat építenek ki Koszovóval, érezni fogják ennek következményeit!”), és változatlanul makacs önfejűséggel védi Szerbia érdekeit. Álláspontján abban az esetben sem változtatna, ha az Eiffel-tornyot csak makettként, a saját íróasztalán láthatná viszont, hiszen amennyire faramuci az élet, a WikiLeaks végül kiszivárogtathatja, hogy Mladićot valójában az amerikaiak rejtegetik, s a tábornok csókoltat mindenkit, jól van és épp Bin Ladennel ultizik.
