Ne halat adj az éhezőnek, inkább tanítsd meg halászni – tartja a távol-keleti bölcsesség. Van ennek a bölcsességnek több változata is:
„Ne halat adj a szegénynek, hanem tanítsd meg hálót szőni, hogy tudjon halat fogni!”
„Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Adj neki hálót, tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője.”
Mindegy, melyik változatot választjuk, a mondanivalójuk egy és ugyanaz. Értjük, el is fogadjuk. Az utóbbi időben azonban már kezd kissé kiábrándító lenni, amikor ez a fajta kizárólagosság nyilvánul meg egyes nemzetközi pályázatok kiíróinak részéről is.
Tapasztalt parasztemberek hallgatnak előadásokat uniós előírásokról, mialatt pontosan tudják, hogyan kell termelni, csakhogy fogalmuk sincs, mit is vessenek, vethetnek-e tavasszal a most víz alatt álló földbe – ami után majd lecsapolási illetéket kell fizetni. Talpraesett, fiatal vállalkozók üldögélik végig a különféle fejtágításokat, holott tisztában vannak vele, mit hogyan kellene tenniük – csak éppen a behajthatatlan kinnlevőségeik és a sokféle sarc miatt, meg vásárlóerő híján nincs pénzük a befektetésekre. Ha meg mégis akadna valami gazdaságfejlesztő lehetőség, gyorsan dugába dőlne a terv. Mert miféle önerő is lenne hozzá?
Ne halat adj…
Nem is várnak halat. Tudnak ők halat fogni, megtanulták eleiktől, azok meg az ő eleiktől.
Tanítsd meg hálót szőni!
Egészen kiváló hálókat szövögetnek ezen a vidéken már ősidők óta. És tanulékonyak is az embereink, hajlanak az okos szóra, a legtöbben készek elfogadni a megváltozott igényeket, körülményeket, befogadni az újdonságokat. (Emlékszünk még arra a rövidke reformkorszakra, amikor a könnyített, gyorsított és olcsó eljárásnak köszönhetően egymás után keltek életre kisvállalkozások? Az életképesek ma is működnek.)
Mutasd meg, hogyan kell halat fogni?!
Meggyőződésem, hogy szerény körülményeink közepette is vannak olyan földművesek, állattartók, gyümölcstermesztők, iparosok, akiktől példát vehetnének a nyugati nagygazdák, vállalkozók, amerikai farmerek. Példát vehetnének szorgalomból, kitartásból, talpraesettségből, fáradhatatlanságból.
Ehelyett még mindig okítani akarják őket. Félreértés ne essék, nem a (valóban) szakmai továbbképzések, újdonságokat ismertető előadások ellen ágálok, hanem az ellen, hogy a különféle nemzetközi támogatások nagy része még mindig „elméleti síkon mozog”. Tanácskozások, képzések, műhelymunkák, előadások sokasága csalná, édesgetné magához az érdekelteket – az érdekeltség azonban mind kevésbé mutatkozik meg.
Vannak pályázati ismertetők, ahol az öt előadót három részvevő, két házigazda és néhány újságíró hallgatja végig.
Jó lenne végre egy kis szemléletváltás. Fejtágítás helyett meg a valódi munkalehetőség- és munkahely-teremtés támogatása, az önfoglalkoztatás segítése.
Ne halat, ne hálót adj, ne akarj tanítani a halászatra. Csak engedj végre vízközelbe.
