Tekintélyes idő egy ember életében is, akárcsak egy pártéban. Kisebb jubileum, épp alkalmas az összegzésre, elemzésre, át- és továbbgondolásra. Próbáljuk meg hát összegezni a VMSZ tizenöt évét: honnan indult, mit ért el és merre tart.
A VMSZ sikeres párt.
Nyilván vannak és lesznek felhördülések már erre az első megállapításra, mert a siker mindig viszonylagos fogalom, amit ennélfogva mindig el is lehet vitatni. De ahogy az élet minden területén, úgy a politikában is van egy mérce, egy mennyiségi mutató, amellyel „mérni” lehet a sikert, ez pedig értelemszerűen a választásokon elért mindenkori eredmény. A VMSZ, mint a neve is mondja, vajdasági magyar párt, elsősorban ezeknek a szavazatoknak a megszerzéséért küzd, a vizsgálódásnak tehát csak úgy van értelme, ha azt nézzük meg, milyen eredményeket ért el a párt a vajdasági magyar politikai közegben közvetlen politikai riválisaival szemben. Így felállítva a mércéket pedig megállapíthatjuk, a VMSZ abszolút sikeres párt. Szinte megalakulásának első pillanatától kezdve a mai napig egyértelműen uralja a vajdasági magyar politikai teret, hol kisebb, hol nagyobb fölénnyel verve vetélytársait, hol több, hol kevesebb szavazatot begyűjtve, hol hullámvölgybe esve, hol ismét emelkedő pályán, de elsősége soha nem vált kérdésessé. Márpedig másfél évtizeden keresztül folyamatosan uralni egy politikai teret nem kis teljesítmény, nagyon sok, jóval nagyobb párt is megirigyelhetné, szinte alig találni hasonló példát itthon és külföldön egyaránt.
A VMSZ eredményes párt.
Persze ez talán még inkább alkalmas kijelentés a további vita provokálására, mint az előbbi, hisz, ha lehet, az eredmény még viszonylagosabb fogalom, mint a siker. Mi számít eredménynek, és mi nem? De ha az alapdefinícióból indulunk ki, mely szerint „minden párt a hatalomért küzd”, akkor eredménynek számít az önkormányzati hatalom megszerzése. Eredménynek számít a tartományi pozíciók megszerzése, vagy a köztársasági hatalomban való részesedés. A közéletünkben a mai napig talán legtöbb és legádázabb polémiát generáló kérdés az, hogy eredménynek számít-e a Magyar Nemzeti Tanács létrejötte, ami persze szintén a VMSZ tevékenységéhez köthető. Kétségtelen, hogy legitim vita tárgyát képezheti, hogy valóban mit sikerült elérnie az MNT-nek az autonómia megvalósítása és a magyar érdekérvényesítés terén, és mit nem, hogy mit érhetett volna el, és abból mi valósult meg, mindezen túl azonban van ennek a kérdésnek egy másik, az itteni közéletben kevésbé tudatosult dimenziója is: az egész Kárpát-medencében (értsd: Románia, Ukrajna, Szlovákia, Ausztria, Horvátország, Szlovénia, vagyis mindenhol, ahol magyar közösség él) nincs még egy példa arra, hogy az ottani állam által jóváhagyott és szentesített, intézményeket működtető, saját (csekély) hatáskörökkel rendelkező és saját (még csekélyebb) költségvetéssel működő magyar önkormányzati szerv egyáltalán létezzék. Ilyen értelemben tehát a VMSZ messzebbre jutott a „saját” államával, mint bármelyik harcostársa a felsorolt államok bármelyikében. De ha tizenöt évre tekintünk vissza, mindenképpen az eredmények közé kell sorolnunk a szabadkai és zentai magyar tehetséggondozó gimnáziumok létrejöttét is, amely – valljuk be – VMSZ-es ráhatás és háttértámogatás nélkül aligha jött volna létre.
A VMSZ vízfejű párt.
Először is tisztázzuk az esetleges félreértéseket: a vízfejűség egyfajta betegség népies elnevezése, a politika szakzsargonban azonban annak a jelenségnek a megjelölésére szolgál, amikor a hatalom már túlságosan is összpontosul a központban, a fejben, olyannyira, hogy már az húzza magával az egész testet. A VMSZ tehát szabadkai vízfejűségtől szenved, szinte a kezdetektől fogva. Ismét csak a könyörtelen tények és számok árulkodnak erről. A párt eddigi három elnöke (akik közül a tragikus sorsú Csubela Ferenc elnökösködése váratlan halála miatt csak egy rövid időszak volt) közül kettő szabadkai. A jelenlegi 17 tagú elnökségből 8 szabadkai. Az MNT elnöke szabadkai, a 8 tartományi képviselőből 3, a 4 köztársasági képviselőből 2 szabadkai. A legkifejezettebb a vízfejűség a tartományi funkciók leosztásánál, ahol a 3 tartományi titkárból, azaz miniszterből 3 szabadkai! Persze mindez önmagában még nem istentől való vétek. Mindegyik párt így működik: van egy székhelye, egy központja, és ott vannak, élnek, dolgoznak a kulcsemberei. Csakhogy a VMSZ mindenkori helyzetét erősen befolyásoló tényező a szavazói bázisának területi megoszlása, és a talán legfontosabb ilyen egybefüggő bázis a Tiszavidék térsége. Ilyen szempontból pedig különösen szembetűnő a Tiszavidék kifejezett alulreprezentáltsága a párt vezetői, irányítói testületeiben. Folyamatosan lappangó, meglehetősen konokul agyonhallgatott, szinte tabunak számító téma ez, amiről ugyanakkor mindenki tud. Ez, a párt szerkezetébe szervesen beépülő válsággóc okozta eddig talán a legtöbb problémát: ha ilyen szemszögből gondoljuk végig az elmúlt 15 év történetét, a pártszakadások, kiválások, demonstratív vagy csendes kilépések, lemondások, frakciózások szinte kivétel nélkül a Szabadka – Tiszavidék, vagy Szabadka – szórvány törésvonalon történtek.
A VMSZ helye.
Mármint önmeghatározása a klasszikus politikai palettán. Jóval fogósabb kérdés, mint első pillantásra tűnik, elsősorban azért, mert a klasszikus jobb- és baloldal fogalma olyan mértékben összekeveredett, elmosódott, a feje tetejére állt mind Szerbiában, mind Magyarországon, hogy kár is megpróbálni kibogozni. Ennélfogva akkor sem leszünk sokkal okosabbak, ha megpróbáljuk áttekinteni, eddigi élete során a VMSZ mikor kikkel, mely pártokkal próbált szorosabb kapcsolatokat, hosszú távú szövetséget kialakítani (vagy épp kikkel nem) Magyarországon, Szerbiában és a Vajdaságban. Sok taktizálás és alkalmazkodás az épp adott helyzethez, kevés következetesség. Egyéb fogódzók híján tehát kénytelenek vagyunk a párt nyilvános dokumentumaihoz, elsősorban a programjához fordulni segítségként. Ebből (mármint a programból) az derül ki, hogy „politikai szervezetünk mélyen elkötelezett a nyugati demokrácia és a keresztény értékrend mellett”, valamint hogy „célkitűzéseink alapján helyünket a demokratikus polgári pártok sorában határozzuk meg”. Ez a meghatározás szerepel a VMSZ hivatalos honlapján található programban, ugyanakkor a Wikipédia honlapján szereplő VMSZ-bemutatkozás szerint a párt ideológiája a „nemzeti kisebbségvédelem”, politikai elhelyezkedése szerint pedig „centrista”. Persze a Wikipédia szabad szerkesztési elveit ismerve mindez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy maga a párt feltétlenül egyet is ért ezzel a meghatározással. Az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy 2007 novembere óta az Európai Néppárt – Európai Demokraták család tagja, azaz annak a jobboldali európai pártszövetségnek, amely épp most erősítette meg uralmát az egész kontinensen. Mindezt tehát valahogy úgy lehetne összegezni, hogy a VMSZ egy jobbközép, keresztény-konzervatív polgári pártként határozható meg.
A VMSZ kihívásai.
Filozofikusan közelítve a kérdéshez, a kihívások ugyebár lehetnek külsők és belsők. A külső kihívás számtalan és adott, még felsorolni is sok: az állandóan képlékeny szerbiai politikai helyzet, a többi vajdasági magyar párttal való viszony, az itt élő magyarság fogyatkozása, és mindebben a további eredményes politizálás megtalálásának módja. Nyilván a belső kihívások száma sem kevesebb, de kettőt talán érdemes kiemelni. Az egyik a már kifejtett Szabadka – Tiszavidék és Szabadka – szórvány feszültség (eddiginél hatékonyabb) kezelése, a másik pedig a további modernizáció és fiatalítás. Ilyen szempontból például telitalálat volt a négy jelenlegi VMSZ-es köztársasági képviselő delegálása a parlamentbe, mert fellépésükkel, (nemcsak) politikai stílusukkal máris jelentős mértékben végrehajtották a VMSZ arculatváltását, egy új, modern és dinamikus párt meggyőző benyomását keltve, ugyanakkor még sokat kell dolgoznia a pártnak azon, hogy megtalálja azt a hangot, amelyre az új generációk is odafigyelnek majd.
