Avagy ami kimaradt. Vasárnap, délelőtt tizenegykor, ebéd előtt, bemutatta programját Vajdaság ötödik magyar pártja, a Magyar Koalíció, majd este nem más volt a párt vendége, mint Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke, történelemtanár.
Vegyes vendégsereg fogadott, voltak ősz hajú bácsik, de szép számban fiatalok (első ránézésre 18–22 éves korosztály), többek között különböző nemzeti-hazafias (vármegyés), vagy csak egyszerű fekete pólóban. Kicsit déja vu érzésem volt, pár pillanatig nosztalgiáztam is, hisz középiskolás koromban szép számban voltak baráti körömben szkinhedek és hungaristák, turulmadaras, trianonos, kettős keresztes pólóban, enyhén kopasz fejjel. Ami azt illeti, tizenévesként szimpatizáltam is velük.
Az előadás „kedvesen” indult, Vona Gábor köszöntötte az Úr napján is dolgozó titkosszolgátok jelen lévő tagjait, majd ecsetelni kezdte pártja sikerének ismertetését. Több mint tíz évet éltem Magyarországban, vagy ahogy ő nevezte a „csonka” országban, így élvezettel hallgattam fejtegetéseit, kuncogtam, amikor kifejtette, hogy a Fidesz retteg pártjától, hiszen ők csak a szavak politikáját folytatják, és félnek, hogy a Jobbik számon fogja kérni mindazt, amit mondanak. Az MSZP pedig attól retteg, hogy a börtönbe juttatja őket a Jobbik, míg az MDF meg attól fél, mert hatan maradtak, „Dávid Ibolyának több kalapja van már, mint tagja”. A következő pártnál viszont felkaptam a fejem, hiszen az SZDSZ következett, és megjegyezte, semmi mást nem készített elő, mint az ország tönkretételét, Magyarország megszállását. Nos a magát radikális politikusként – a szélsőséges jelzőt elutasítja – megnevező Jobbik elnöke egy ismerős összeesküvés-elmélettel állt elő, miszerint az SZDSZ-nek a célja nem más, mint Izrael következő honfoglalásának előkészítése. Szavai szerint a világ legdinamikusabban fejlődő része nem a kínai népesség, hanem az arab, ugyanis a gázai övezet egy olyan 400 négyzetkilométeres terület, amelyet 1,5 millió palesztin lakja és a demográfusok szerint a népesség nemsokára megduplázódik 3 millióra. Vona elmélete szerint Izraelnek így csak két lehetősége marad, vagy az utolsó szálig kiirtják őket, vagy keresnek egy új hazát. Ezért keresnek egy olyan országot, amelynek jó környezete, éghajlata, stratégiai fekvése, földje, vize van és megroggyantották már az emberek nemzettudatát. Majd miután kiemelte, milyen fontos Magyarországon a mezőgazdaság, megjegyezte, hogy nem mondanak mást, mint amit minden józanul gondolkodó, érző ember érez, amely programjuk címe is: „Magyarország a magyaroké!”.
Ilyen szintű paranoia, idegengyűlölet ismerős, hiszen a modern antiszemitizmus, bár korántsem volt sajátos német jelenség, ismeretes, hova vezetett a múlt század elején. Ahogy Otto Gemlin, történelmi regények szerzője a romantikus népi mozgalom lapjában, a Die Tatban az 1800-as években kifejtette: „Minden nép számára a vidék válik az ő sajátos tájává.” Ha pedig a néptől elveszik a tájat, a lélek elhal. A zsidók pedig „gyökértelenek”, nem mást akartak, mint elvenni a németektől a földjüket. Pedig a Weimari köztársaság zsidók nélkül szegényebb lett volna. De mint ismeretes, 70-ben lerombolták a zsidó Templomot és megkezdődött a zsidó nép mintegy kétezer éves száműzetése. Csak 1948-ban alapították meg az izraeli államot, majd 1967-ben foglalták vissza a Temlom-hegyet, ahol ott állt az első és második templom, melyeket az éppen aktuális hódítók romboltak le. Kilenc évvel ezelőtt le akarták fektetni a harmadik szentély helyét, de akkor tört ki a második Intifáda, azaz „ellenállás a zsidók ellen”. Aki történelemmel foglalkozik, tudja, kizárólag a Templom hegyen emelhető fel az izraeliták legszentebb helye és csak ott lehet áldozatot mutatni az Istennek. Nem értem, miért keresne új hazát az egyetlen olyan hagyománytisztelő nemzet, amelynek önazonosságát a vallása adja meg.
Másrészt ismerős a „Szerbia a szerbeké!” szlogen is, és így nem tartom szerencsésnek a túlzott „nemzetieskedést”. Ugyanis a „tiszta nemzetállamok” a 21. században már a legmerészebb utópiának számítanak. Nem ismerek egyetlen olyan országot sem, ahol egyetlen nemzet élne, így Magyarország és Szerbia sem tartozik közéjük. Trianont nem tudjuk visszafordítani, itt élünk és ápolnunk kell nyelvünket, hagyományunkat, önazonosságunkat, miközben ismernünk kell a többségi nemzet nyelvét is. Láttam, ahogyan közösségünk jeles képviselői Magyarországra költöztek, ahonnan nacionalista „szóval” támogatnak bennünket. Ezt a csatát csak az ágyban nyerhetjük meg, úgy hogy mindig jelen leszünk, többen, büszkén, magyarként. De amennyiben mi is xenofóbiás nacionalista politikát folytatunk egy xenofóbiás nacionalista államban, kereshetünk egy új Kánaánt.
