(Fotó: Dombos Fest)
A népi építészet jelképei, az alföldi utcakép kérdései és a meglevő helyzet bemutatása volt az építészek 13. kishegyesi találkozója érdeklődésének homlokterében, amelyen több szempontból is vizsgálták az alföldi építészet hagyományait és a jelenlegi állapotokat. Előadásában Papp Árpád néprajzkutató rámutatott, hogy a népi építészet esetében elsősorban a háztípusokat, a lakóépületeket és a fűtés-berendezési sajátosságokat vizsgáljuk, de tény, hogy környezetünkben sajnos nagyon kevés felmérés készült ebben a témakörben. Még azok is, amelyek elkészültek, nem minden esetben az adott környezetre leginkább jellemző típusokat vették be, hanem csak a követendő példákat.
Valkay Zoltán szintén a korábbi építészet megoldásairól szólva elmondta, hogy az ökonómiailag és ökológiailag is indokolt, elfogadható, és funkcionális is volt, vagyis minden szempontból megfelelt az elvárásoknak. Az ötvenes évek sátortetős megoldásai a munkásság kívánalmainak próbáltak eleget tenni, majd az emeletes épületek, amelyeknek többsége azért nem volt funkcionális, mert nem is laktak bennük, csak kivagyiságból épültek. Ezzel szemben a népi építészet épületeit valójában nem is építészek építették hanem az egyszerű emberek, egyfajta közösségi kánon kifejezéseképpen. Ez határozta meg igazából az utcaképet is, amely mára igen hiányos lett, és igazából az építészeti nyelv is nagyon elszegényedett. Horváth László a kishegyesi építészeti „truváj”-ról szólva elmondta, hogy a kifejezést először Tolnai használta a Hegyalja utcában történt átváltozásra s mint kiderült, a szó leleményességet jelent jó és rossz értelemben egyaránt. A kishegyesi építészeti megoldások, akárcsak a szélesebb környezetben szinte mindenütt, a pénztelenség és a pénzbőség között állnak kifeszítve. Mert ha van pénz, akkor a megoldások gyakran a felesleges majmolásokig mennek el, másik esetben viszont igénytelenségbe és nemtörődömségbe torkollnak. Mindkét estet felvételekkel is igazolta.
A tanácskozáson Dömötör Gábor a szabadkai utcaképről szólva kiemelte, a legnagyobb gond, hogy Szabadka esetében nemcsak néhány utca, hanem az egész óvárosi városmag védett. Azért rendkívül nehéz megvédeni egy ekkora területet, hiszen a befektetők rendszerint éppen ezt a részt célozzák meg és a legkisebb befektetéssel szeretnék a legnagyobb hasznot elérni. A tanácskozáson Pesti Attila egy kishegyesi utca képét elemezte, Horváth Lehel a Kátai-tanya új épületét és egy ludasi tanyát mutatott be, majd az érdeklődők megtekintették a kemencekápolna pincehelyiségét is.
A találkozó folytatásában tegnap az építészek Eszékre látogattak, megtekintették a baranyai építészeti örökséget és hajókiránduláson vettek részt a Kopácsi réten.
