Az érdemkeresztre a magyarországi jogszabály szerint az javasolható, „ aki büntetlen előéletű és életvitele erkölcsi szempontból példaértékű, kivételesen magas színvonalú munkássága, az általa nyújtott rendkívüli teljesítmény vagy kimagasló eredmény révén, illetve más módon (…) szerez elévülhetetlen érdemet.” A kitüntetéssel kapcsolatban beszélgettünk a volt egyetemi tanárral.
– Meglepetésként ért a kitüntetés, mert ugye az ember az ilyen helyzetekben nem tudja, hogy milyen régi munkáját, tevékenységét, elszántságát értékelték és tüntették ki. Ez valóban nagyon kellemes meglepetés. Ugyanakkor nem egyedül csináltam, hiszen a család, sok munkatársam és még hozzáteszem, az a mintegy 12 ezer diák, akiket levizsgáztattam, mind mellettem voltak, sokat segítettek. Az ember, ha elér valami sikert, eredményt, nem szabad azt beképzelnie, hogy az csak a saját érdeme.
Megítélése szerint miért tüntette ki a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel?
– Véleményem szerint a szerbiai és magyarországi kapcsolatok fejlesztésért, emellett a vajdasági magyarság fennmaradásáért kifejtett tevékenységemért – amelyben rengeteget segített a családom –, vehetem át a kíntüntetést. De elképzelhető, hogy a magyar nyelvű oktatásban, szakképzésben kifejtett tevékenységemért is. Tudtommal én vagyok az egyedüli vajdasági díjazott, amit nagyon sajnálok.
Hogyan találkozott szakmájával, a közgazdasággal?
– Nem mondom, hogy a véletlen műve, de benne volt az is. Először papnak indultam a kalocsai Jezsuita Gimnáziumban, vagyis megtettem a felvételit kitüntetett eredménnyel, utána a zentai gimnáziumban érettségiztem és orvostanhallgatónak mentem Belgrádba. Ment is szépen minden, viszont Adorjánon a földműveseket a szövetkezet ellen szerveztem, ez tudomására jutott az Udbának, vagyis a hajdani jugoszláv állambiztonsági hatóságnak, majd megszerveztem a kötelező beszolgáltatás elleni magatartást, amely miatt feljelentettek, illetve Belgrádban azt mertem mondani, hogy a nemzetiségi szerkezetét tekintve Bácska Magyarországhoz kell, hogy tartozzon. Ma már ezt nem mondom, de akkor 20 évesen nacionalistaként 4 évre elítéltek és Stara Gradičkába utaltak, ugyanis katonai ösztöndíjas voltam, majd utána 6 hónapot Szent Gergely-szigetén voltam, ahol vérhassal fertőzték meg az uborkákat és így tizedeltek meg minket. Egy orvos figyelmeztetett, hogy ne egyek az uborkából és mivel a legjobb munkások közé tartoztam a konyhában, a kondérokat tisztíthattam, az odaéget maradékot pedig meg is ehettem. Tüdőbajos lettem, így halálos betegként visszaküldtek a Stara Gradička-i börtönkórházba, onnan meg '51 decemberében haza. Ezután a rendőrség nem engedett ki a faluból, illetve a Belgrádi Egyetemről is kitiltottak. Rövid érdeklődés után viszont felvettek a szkopjei Közgazdasági Karra. Persze nem utazhattam, de az egyetem megengedte, hogy egy évet rendkívüli hallgatóként, levelezőként lehallgassak. Mivel jól sikerült a vizsgám, kiemelkedtem a hallgatótársaim közül, végül engedélyezték, hogy leutazzak Szkopjéba. Ahogy megkaptam oklevelemet, azonnal a gazdasági tervezés területén kezdtem el dolgozni. Beleszerettem a gazdasági tervezésbe. Ez így volt Zentán, majd '59-ben kineveztek a szabadkai járási gazdasági főosztályvezetőjévé.
Ön professzorként is több évet tanított. Milyen kapcsolata volt a diákokkal?
– Az Újvidéki Főiskolán a Jogi Karon tanítottam 61-től, utána gyorsan meghívtak a szabadkai Közgazdasági Karra. Nagyon sokáig, az 1983-84-es iskolaév befejeztéig tanítottam. Nagyon jó kapcsolatom volt a diákokkal. Egyszer például összetűzésbe kerültem a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület miatt a „komitet”-tal, akik azt követelték, hogy dobjanak ki a munkahelyről, azonban az egyetemisták mellém álltak. Ugyanakkor mindig azt éreztem, hogy a tudomány mellett kell a gyakorlattal is kapcsolat. Eljártam vállalatokba, mint például a szabadkai Agros Agráripari Kombinátba, ahol később kineveztek vezérigazgató-helyettesnek. Ekkor vittük el az Agrokombinat kukoricatermesztési módszerét Ghánába, ahol tökéletes eredményt értünk el. De részt vettem például a 10-es közlekedési folyosó megtervezésénél is, és amikor a Világbanktól megjött a revizionista bizottság küldöttsége. Ahogy megérkeztek a szakemberek, elmondták, hogy csupán 27 perc alatt beértek a reptérről Újvidékre és megkérdezték, milyen lesz az új autóút sebességkorlátozása. Mondom 112,5 kilométer. Rövid gondolkodás után megjegyezték, hogy akkor csak 8 perccel korábban tudtak volna megérkezni. Azonnal megjegyeztem, hogy rengeteg kis település van a környéken, és ha nincs az autóút, akkor az a nyolc perc is sokat jelenthet egy szülésnél. Az elnöklő válaszként csak annyit mondott, kolléga, 87 millióért minden faluban csinálhatnak szülészosztályt. Hát, akkor nem mertem nevetni. Az élet viszont úgy hozta, hogy elküldtek a képviselői pályára, ahova nem igazán vágytam, mert ebben a munkában nem láttam az alkotói tartalmat. Itt, a képviselőházban 10 évet töltöttem el, aztán eljött az időm, és nyugdíjba mentem. De a VMDK és a VMSZ első alelnöke is voltam. Pillanatnyilag klaszterekkel foglalkozom.
Hogyan ítéli meg Szerbia jelenlegi gazdasági helyzetét?
– Következik a Nemzetközi Valutaalap képviselőinek látogatása és ez egy különleges helyzetet fog teremteni, ugyanis Szerbia nem a legeladósodottabb országok közé tartozik. Azonban ami a belső erőforrások kihasználását, a versenyképességet, a hitelképességet illeti, nagyon rossz helyzetben vagyunk. A baj viszont, hogy a valutaalap garanciát akar majd, hogy a költségvetési deficit ne legyen nagyobb, mint a GDP 3,5 százaléka, nálunk viszont nem akarnak hallani az áfa- és az adónövelésről. Politikai okokból. Pedig nálunk az áfa 18 százalék, Magyarországon 25 százalék, Angliában 25, Dániában 25, másfelé 23 százalék. Azt mondják, hogy nem lehet megemelni a gazdaság miatt. Pedig évente 28–35 ezer vállalat szűnik meg, mert átregisztrálják más névre és nem fizetik ki a járulékot, az adót. Ezt nem akarják elismerni. Ha a Valutaalap elfogadja a pillanatnyi 4,5 százalékos deficitet, akkor a Világbank ad hitelt, utána az Európai Bank is ad hitelt, továbbá akkor az oroszok adnak egymilliárdot, a következő lépés pedig az lesz, hogy a kínaiak is adnak beruházásra eszközöket. Szerbia eladósodottsága 12 milliárd, ha a kölcsönfelvételt befejezzük, akkor 15,5 milliárd euró lesz az állam adóssága, ami a GDP-nek az 50 százaléka. Magyarországon ez 78 százalék, ám ők 58 milliárdot exportálnak, míg mi mindössze 11 milliárd eurót. Ugyanakkor az export nálunk visszaesett 32 százalékkal, az import pedig 39 százalékkal. Úgy gondolom, hogy a Valutaalap nagyon megszorít minket, lehet, hogy alá sem írnak mindent. De még egy gondunk lesz, az pedig a munkaerő. A kimutatások szerint 480 ezer munkakereső van. Ez azonban nem igaz, mivel csak a regisztráláshoz jogosultakat jelenti ez. Most már közel 800 ezer ember keres munkát. Csak a gazdaságban 119 ezer ember vesztette el az utóbbi két évben a munkahelyét.
