Nagy gondokkal küszködik a szerbiai műemlékvédelem, ugyanis az állam nem rendelkezik átfogó stratégiával, hogy milyen módon kell kezelni, mik lennének a prioritások az épületek, műemlékek helyreállításánál, sem arra, miként lehetne kihasználni ezeknek az emlékeknek a gazdasági hajtóerejét, vázolta fel a hazai műemlékvédelmi helyzetet Dömötör Gábor építőmérnök, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa.
Mindezek mellett óriási gondot jelet, hogy a gazdasági világválság miatt teljesen elapadtak az anyagi források.
– Műemlékekre pillanatnyilag egyáltalán nincs pénz. Azok a programok is, amelyek korábban indultak el, leálltak. Semmi forrás sincs – mondta Dömötör Gábor építőmérnök.
Az egyedüli folyó műemlékvédelmi munkálatok pillanatnyilag magánbefektetések. Mint azt a műemlékvédelmi intézet munkatársa kifejtette, védett övezetekben különböző védett épületeket magánbefektetők megvásárolnak, de ekkor is gondok jelentkeznek, ugyanis a tulajdonosok kényük-kedvük szerint szeretnék azokat felújítani.
– Állandó harc folyik a műemlékvédelem és a magántőke között – panaszolta a műemlékvédelmi szakember.
Mint megtudtuk, szakértelemben sincs hiány, hiszen egyre több fiatal jut munkahelyhez a műemlékvédelmi intézetben, a szakemberek pedig naprakészen követik az új műszaki és elméleti irányvonalakat, viszont azok alkalmazására nincs pénz. A szabadkai műemlékvédelmi intézet munkatársa szerint alapvetően meg van a műemlékvédelem struktúrája Szerbiában, amelybe bele kell számítani a civil szektor ez irányú kezdeményezéseit is. Ugyanakkor a szakemberek már évek óta várják az új műemlékvédelmi törvény meghozatalát is, amely a reményeik szerint kedvező irányba fordítaná a szerbiai műemlékvédelem sorsát.
Azonban lenne mit megvédeni Vajdaságban, veti fel Dömötör Gábor. Rengeteg műemlék rejtőzik tartomány-szerte, kezdve a népi műemlékektől, a vallási emlékekig, a templomokon keresztül a városközpontok, a középületeken át egészen a magánházakig. Mindezek az emlékek fel vannak térképezve, jegyzékbe véve, illetve a szakemberek folyamatosan jelentetnek meg különböző publikációkat is róluk.
– Integrált védelemmel igyekszünk megvédeni emlékeinket, amely azt jelenti, hogy műemlékvédelmi zónákat, övezeteket jelölünk ki az urbanisztikai terveken keresztül. Helyreállításra szorulna a nagykikindai református templom, meg kellene menteni a még megmaradt szélmalmainkat, Ludason viszont ha a ludasi sort felújíthatnánk, turisztikai célra is fel lehetne használni – zárta szavát a műemlékvédelmi intézet munkatársa.
A héten zárta le a Magyar Nemzeti Tanács közel két éves műemlékvédelmi programját, amelyben az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc vajdasági emlékeinek megőrzését és felújítását tűzték ki célul. A kihirdetett pályázatra számos kérelem érkezett, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt, mindössze nyolc pályázatot támogattak az elmúlt évben.
– Műemlékeink fenntartása nem pusztán feladat, hanem egyrészt a jelen generáció kötelessége, másrészt át kell adnunk őket a jövendő generációknak. Műemlékeink nélkül sokkal szegényebbek, gyökértelenebbek lennénk. Azzal, hogy egy impériumváltás utáni '48/49-es emléktáblát avathatunk, azt hiszem a közösség számára fontos cselekedet, hiszen ezzel több mint 80 éves gyakorlatot szakítottunk meg – mondta dr. Papp Árpád, az MNT elnöki tanácsadója.
A műemlék és sírhely felújítások mellett az MNT támogatta újranyomtatta Kalapis Zoltán Negyvennyolcak nagy idejében című könyvének újranyomtatását, illetve fedezték Olchváry Ödön A magyar függetlenségi harc 1848–1849-ben a Délvidéken című könyvének reprint kiadását is. Az utóbbi könyvet a szerb történészek is előszeretettel forgatták, annak ellenére, hogy az 1848/49-es szabadságharc a szerb–magyar kulturális kapcsolat egyik neuralgikus pontja, magyarázta Papp Árpád. Az eredeti könyvből Vajdaságban csupán két csonka példányt lehetett eddig megtalálni, de a magyarországi antikváriumokban is elvétve lehet hozzájutni. Szeptemberben az MNT reményei szerint elfogadásra kerül a nemzeti tanácsokról szóló törvény, amellyel véleményezési jogot kapnak a nemzeti jellegű műemlékek felújításával kapcsolatban és ez ügyből megindul az a szakmai megbeszélés, amelyet a Magyar Képzőművészeti Akadémia restaurátor tanszékével fognak folytatni.
Természetesen nem szeretnék megkerülni a községközi műemlékvédelmi intézeteket sem, csakis az ő jóváhagyásukkal történhetnek azok a felújítások, amelyek fontosak a nemzeti közösség számára. Az MNT a jövő évben tervezi elkészíteni, illetve előteremteni az eszközöket az eleméri kegytemplom felújításának terv-dokumentációjához.
– Az elkövetkező évben mindazon emlékhelyeinket szeretnénk összegyűjteni, azokról az épületekről katasztert készíteni, ahol nagyjaink születtek, éltek. Ha befejezzük, akkor egész Vajdaságra vonatkozóan lesz egy olyan adatbázis, amelyről könyvet, vagy emlékhelyekről szóló térképet lehet kiadni. Fontos tudnunk, hogy a mi közösségünknek is vannak emlék-, és kegyhelyei – vetette fel Siflis Zoltán, az MNT Intéző Bizottságának művelődési felelőse.
