Kilenc évvel ezelőtt, október 5-én Zsámbékon voltam, elsőéves főiskolai hallgatóként. Akkor még nem tudtam, de ez az ősz felettébb nagy változásokat hozott az életemben. Kíváncsian lestem aznap a televíziót, mi történik Belgrádban, hogyan hömpölyög a tömeg az utcákon, hiszen még emlékeimben megvoltak a képek a romániai forradalomról, amikor is Ceausescu megbukott. Másnap este vegyes örömmel nyugtáztam a hírt: Milošević beismerte bukását. Nem történt vérengzés, a hatalomvétel demokratikusan zajlott. Többek között ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nem feltétlenül szeretnék Magyarországon élni, mert szemmel láthatólag itthon olyan változások indultak meg, amelyek ha nem is a legjobb, de élhető feltételeket biztosíthatnak – gondoltam. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, arcul csapott minket a történelem és egy gazdasági világválság is, de maradok javíthatatlan optimista. Maradok itt.
Kilenc évet összegezni nehéz, hiszen rengeteg dolog történt és még több ígéret hangzott el. Mint minden évfordulón, jeles politikai személyek öltik magukra a csuhát, vagy éppen a legdrágább öltönyt, kinek milyen kénye-kedve van, és milyen szemszögből tekint vissza a múltra. És ha valami időben egyre messzebb kerül az embertől, akkor törvényszerűen mindig „picit” másként látjuk, másként magyarázzuk a dolgokat. Hátha elhiszik az emberek a módosított történelmet, vagy csak már annyira belefáradtak a folytonos agymosásba, hangzatos mondatokba, szavakba, hogy teljesen érdektelenek maradnak.
Megrökönyödve olvasom például, hogy a Szerbiai Demokrata Párt szerint az egyik legnagyobb csalódást, kiábrándulást a nemzetközi közösség okozta számukra, mert nem váltották be ígéretüket, miszerint Szerbia „egész” marad, illetve hogy a legrövidebb időn belül az Európai Unió tagországává válik. Na jó, természetesen a világ bajait legkönnyebb vizsgálat nélkül hagyni, és az okot, vagy okokat olyan szálakban keresni, találni, amelyeket titkos körök éjjel nappal szőttek. Az összeesküvést szimatolók meg tudjuk (a legtöbbször) intelligens kultúremberek. De sokkal könnyebb az önkritika és az események vizsgálata helyett bűnbakra bukkanni, bűnbakot keresni. Mindeközben megjegyzik, pártjuk mindent megtett, hogy amit október 5-én megígértek, meg is valósuljon.
Rasim Ljajić tegnapi értékelése szerint a Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek (DOS) egyetlen ígéretét tudta csak valóra váltani. Vérengzés nélkül döntötték meg a hatalmat. Igaz, pozitív történésnek látja a reformok megindulását, de az nem az, aminek kellene lennie.
Pedig kilenc évvel ezelőtt a DOS-nak és az Ellenállásnak világos céljai voltak. Többek között Slobodan Milošević és az őt körülvevő politikai és hatalmi tényezők eltávolítása; az említettek felelősségre vonása az elmúlt tíz évben folytatott politikájukért; az alkotmányhozó országgyűlés felállításához szükséges szabad és demokratikus választások előfeltételeinek megteremtése az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szabályai szerint és teljes felügyelete mellett. A 18 pártból álló DOS alá is írta azt a dokumentumot, amelyben elkötelezték magukat, hogy visszaszerzik a polgárok bizalmát, megszüntetik a korrupciót és általános társadalmi reformokat vezetnek be, hogy Szerbia méltóképp helyett tudjon foglalni az európai államok között.
Struccpolitikát folytathatunk, de napról napra szembesülünk egy fájdalmas ténnyel, hogy elmaradt október 6-a. Továbbra is élénk a korrupció (munkahelyeket, diplomákat vásárolhatunk), a háborús bűnösök és háborús bűnökkel vádolt személyek nemzeti hősök, tagadjuk Srebrenicát, dívik a xenofóbia és erőszak folyik a csapból is. A miloševići gépezet lassan, a háttérben tovább őröl, a titkosított adatok nincsenek feloldva, a titkosszolgálat a régi, munkahelyhez sokszor csak párttagsággal lehet jutni, zömében felemás sikerű privatizációkról lehet beszélni, de növekszik az adminisztráció és az államadósság, valamint egyre többen folytatnak megélhetési politizálást. Kilenc évvel ezelőtt különbséget lehetett tenni a jó és a rossz között, ma azonban...
Elszomorító. De nem a múltban kell élni, hanem a jövőben. Biztosan így gondolná Zoran Đinđić is.
