A nagybecskereki piaci árusok ellenzik az adómemóriás pénztárgép bevezetését, mivel szerintük munkájuk legalizálásához még nincsenek meg a feltételek. Emellett elégedetlenek a munkafeltételekkel és a piaci asztalok bérleti díjával is.
A Béga menti városban mintegy kétezren élnek piacozásból. Nagyobb részük bejegyeztette foglalkozását, fizeti az adót, az egészség- és nyugdíjbiztosítást, de vannak közöttük szociális esetek is, akik ezt nem tehetik. A Központi piac árusainak alig tíz százaléka szerezte be a pénztárgépet, de azok közül sem dolgozik sok, mivel elromlottak, télen pedig befagynak. Gondot okoz az is, hogy az árusok között sok az idős személy, akinek nem könnyű feladat a pénztárgép kezelése.
A járulékok megemelése mellett a nagybecskereki piacosok a piaci asztalok magas bérleti díjára is panaszkodnak. Mert, míg az újvidéki Nejlon-piacon egy piaci asztal évi bérleti díja 2220 dinár, addig ugyanez Nagybecskereken 6200 dinárba kerül.
Mint ahogy a tegnapi beszélgetésen, a helybeli Piacok és parkolók közvállalatban elhangzott, a piacozók nem akarnak kibújni a munkájuk törvényesítése alól, de szerintük az adómemóriás pénztárgép bevezetése jelen pillanatban elképzelhetetlen, elsősorban a munkafeltételeik, de egyéb dolgok miatt sem. Ezért Nikola Beus, a Szerbiai Piaci Árusok Uniójának az elnöke közölte, hogy az illetékesekhez fordulnak a kötelezőpénztárgép bevezetésének az elhalasztása céljából. Az Észak-bánáti körzetben nemrég ezt már kötelezővé tették, a nagykikindai felügyelőség pedig máris azzal fenyegeti a piacosokat, hogy akinek nincs pénztárgépe, annak elkobozzák az áruját. Ezzel viszont kilátástalan helyzetbe kerülnek a piacosok, hiszen nagyobb részük eladósodott. Ráadásul ezek az emberek egy része korábban munka nélkül maradt és családjukat a piacon való árusításból tartják el.
Becslések szerint Szerbiában több mint 250 ezer piaci árus van, munkájuk legalizálásának folyamata nyilván nem lesz zökkenőmentes, mivel a piac biztosította sokaknak az egyetlen kereseti lehetőséget, vagyis évtizedeken keresztül a szociális béke egyik védője volt.
