2024. július 19., péntek

Mégsem jönnek a vukováriak!

A szerb hatóság nem garantálta a biztonságukat, ezért lemondták a Nagybecskerek környéki fogolytáborok egykori lakóinak mára bejelentett látogatását
Itt kellett volna, hogy elhelyezzék az emléktáblát (Kecskés István)Biztonság híján, pénteken délután – szó szerint az utolsó pillanatban – lemondták az egykori horvát hadifoglyok mára tervezett szerbiai látogatását, akiknek az volt a szándékuk, hogy emléktáblát helyezzenek el 1991. évi fogva tartásuk helyein, a begejci (ma Torák) régi vadászotthon és az óécskai (Stajićevo) birtok épületén. Vukovár eleste után a két Nagybecskerek környéki táborban 2500 embert, köztük gyerekeket és asszonyokat tartottak fogva, embertelen körülmények között, a tortúrának pedig halálos áldozatai is voltak.

A látogatást a horvátok eredetileg október 3-ára tervezték, amire a szerb hatóságtól állítólag meg is kapták az engedélyt, de akkor arra kérték őket, hogy látogatásukat halasszák október 17-ére, hogy a szerbiai rendőrség kellőképpen felkészülhessen az esemény biztosítására. Úgy tűnik azonban, hogy a két hét erre nem volt elegendő.

A mára tervezett látogatás forgatókönyve szerint a Vukovár 1991. jogászegyesület szervezésében 150-en érkeztek volna 18 évvel ezelőtti szenvedéseik színhelyére. A küldöttségben lett volna Željko Sabo Vukovár és Milan Bandić Zágráb polgármestere. Állítólag Nataša Kandić is jelezte, hogy eljön az eseményre. Azt is tervezték, hogy Óécskán a Vukovár 1991. jogászegyesület tagjai sajtótájékoztatót tartanak.

Zoran Šangut, a Vukovár 1991. jogászegyesület elnöke szerint az utolsó pillanatig folytak a tárgyalások a hadifoglyok látogatásáról, amelyben részt vett Szerbia zágrábi nagykövetének a helyettese is, aki a horvát Külügyminisztériumba látogatott, de végső döntés mégsem született. Mint Šangut mondja, Szerbia közvetlen módon nem tiltotta meg a horvát küldöttség szerbiai látogatását, de senki sem volt hajlandó felelősséget vállalni az egykori foglyok biztonságáért. Ilyen helyzetben pedig az egyesület nem akarta magára vállalni a felelősséget egy esetleges incidens következményeiért. Mint ismeretes, a nagybecskereki harcosok már hetek óta tiltakoznak a horvátok látogatása ellen, és azzal fenyegetőznek, hogy, ha kell, fizikailag is szembeszállnak velük. Az itteni harcosok szerint ugyanis ezek nem táborok, hanem csak „gyűjtőközpontok” voltak, amelyekben a foglyok kaptak élelmet és senkit sem bántottak közülük. Šangut azt mondja, hogy alszanak egyet az előállt helyzetre, és majd csak aztán döntenek a továbbiakról. De a történtek ellenére az egykori foglyok nem mondanak le arról, hogy emléktáblát helyezzenek el szenvedéseik színhelyén. Mint mondja, személy szerint hisz a demokratikus Szerbiában és bízik abban, hogy a táborokban történtekért a felelősök egyszer mégis elnyerik büntetésüket.

Szeptemberben járt Nagybecskereken a Vukovár 1991. jogászegyesület küldöttsége, amelynek az emléktáblák elhelyezésére tett kezdeményezését támogatta Aleksandar Marton, a városi képviselő-testület elnöke is. Ezt követően megkezdődött a helybeli harcosok tiltakozása, akik azóta is követelik a képviselő-testület elnökének a leváltását. Ezt felvállalták a radikális és az SZDP-s képviselők, akiknek a kezdeményezésére november hatodikán a vkt ülésének egyetlen napirendi pontja a Marton leváltására indított kezdeményezés lesz.

A nagybecskereki harcosok az elmúlt néhány hét alatt többször is ügyeletet tartottak a fogolytáborok színhelyein, nehogy a horvátok úgymond meglepjék őket. Nyilván ez így lesz ma, szombaton is. Biztos, ami biztos. Mert az egykori horvát foglyok nemkívánatos elemek ezen a vidéken.