Az elmúlt időszakban egyre több olyan hírrel találkozhattunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy Szerbiában elburjánzott az erőszak. Miközben a belgrádi politikai elit egy része azon dolgozik, hogy minél jobb színben tüntesse fel Szerbiát a nemzetközi színtéren, addig a fővárosban fiatalok különböző csoportjai hajtóvadászatot indítottak a külföldi állampolgárok ellen. Arról, hogy mi lehet mindennek a hátterében, Sonja Licht et , a belgrádi Politikai Kiválóság Alapítvány elnökét, politikai szakértőt kérdeztük.
– Szerbia nemzetközi tekintélye nem olyan, mint amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Tapasztalatom szerint Szerbiáról az emberek nagyon keveset tudnak, sok esetben a kilencvenes évek történéseivel azonosítják az országot, és kevésbé ismerik a kétezredik évtől történt eseményeket. Ugyanakkor ebben a kérdésben óriási a felelősségünk, hiszen rosszul kommunikáltunk a világgal, túlságosan provinciálisak, zárkózottak vagyunk, holott a világ ma sokkal nyitottabb mint régebben volt. Azzal sem vagyunk teljesen tisztában, hogy igen kicsi ország vagyunk, amely a történésék perifériáján helyezkedik el. Nem azt mondom, kötelességünk elmozdulni innen, de meg kell értenünk, kis ország révén ajánlatos, hogy kimagasló eredményeket érjünk el akár a kultúra, sport vagy a tudomány terén, amely mintegy ajánlólevélként vallana rólunk. Meggyőződésem, hogy Boris Tadić államfő magyarországi látogatása óriási mértékben mozdította elő Szerbia nemzetközi tekintélyét. De ha figyelembe vesszük, hogy Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke is gratulált Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetég elnökének, hogy sikerült a Kárpát-medencei kisebbségi magyarság körében először és elsőként kiharcolnia a kulturális autonómiát a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, biztos vagyok benne, hogy szinte pillanatok alatt átértékelték Magyarországon, hogy mi a helyzet itt, Szerbiában, milyen lehetőségek között élünk.
Mindazon törekvések mellett, hogy Szerbiáról megfelelő képet fessünk nemzetközi színtéren, nemrégiben több külföldi állampolgárt is atrocitások értek országunkban, illetve Belgrádban meggyilkolták Brice Taton francia szurkolót. Hogyan befolyásolják az ilyen erőszakos esetek Szerbia nemzetközi megítélését?
– Nem hinném, hogy ez az eset alapvetően befolyásolná Szerbia nemzetközi megítélését, hiszen nézzük csak meg, milyen zavargások történtek a közelmúltban Magyarországon. Autókat gyújtottak fel, betörtek a közszolgálati televízió épületébe és mindez mégsem rontott az ország nemzetközi megítélésén. Szinte egy időben Brice Taton meggyilkolásával, Mostarban is meggyilkoltak egy fiatalembert. Sajnos a hasonló, erőszakos szurkolói csoportok által elkövetett atrocitások – amelyek sokszor kapcsolatban állnak a politikával – világszerte megtörténnek. Nyilvánvaló, hogy egy kisebb, külföldi állampolgárokat megcélzó támadássorozat történt Szerbiában, amelyeknek, véleményem szerint, igenis politikai hátterük volt. Tehát nem csak szurkolók tették ezt. Ugyanígy Mostarban sem. A belgrádi események, meggyőződésem szerint, abból a félelemből fakadtak, hogy Szerbia nyitni készül a világ felé. Nem félek kimondani, ez azoknak a személyeknek az összeesküvése volt, akik nem szeretnék, hogy Szerbia megnyíljon, hogy megtörténjen a vízumliberalizáció, illetve hogy az Európai Unió tagjai legyünk. A támadássorozatban résztvevő fiatalok nagy részét ezek a személyek manipulálták.
Ebből kifolyólag Szerbiában az erőszakról hogyan beszélhetünk?
– Minden bizonnyal létező gondot jelent Szerbiában az erőszak. Komoly gond, hogy a fiatalok egy részének megváltozott, csorbult az értékrendje. Azonban meg kell jegyeznem, nem általánosíthatunk, ugyanis ez a gond csak egy réteget érint, néhány ezernyi szélsőséges szurkolóról beszélhetünk. Ezek a fiatalok nagyon jól szervezett csoportokhoz tartoznak, amelyek mögött a politikaitól kezdve a bűnözői érdekekig sok minden meghúzódhat. Elsősorban az igazságszolgáltatásnak és a rendőrségnek kellene felelősséget vállalnia ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. De ez csak rövid távú megoldás. Amivel igencsak el kellene szórakoznunk, az nem más, mint a fiatalok értékrendje, valamint a hazai oktatás minősége. Ennek érdekében már javasoltam is az ifjúsági és sportminisztériumnak, hogy az oktatási minisztériummal együtt a fiatalokról szóló nemzeti terv keretében dolgozzanak ki egy hosszú távú tervet a fiatalok értékrendjének megváltoztatásáról. Az a baj, hogy ezek a fiatalok, akik a széteső ország korában nőttek fel, manipulálva lettek, nagyon rossz követendő példákat kaptak, nem ismerhettek meg egy olyan államot, amelynek erős intézményei vannak, így nem alakulhatott ki bennük megfelelő politikai kultúra.
Tekintetbe véve, hogy Vajdaságban több nemzetiség él, véleménye szerint mennyire különböző a helyzet a tartományban?
– Az elmúlt időszakban nagyon sokat beszélek Vajdaságról, úgy a hazai, de leginkább különböző külföldi fórumokon, kerekasztal-beszélgetéseken is. A célom közismerté tenni azt a tényt, hogy Vajdaság egy egészen sajátságos entitás, még az unióhoz mérten is, mert ez az utolsó igazán multietnikus környezet, ami megmaradt a Habsburg Monarchiából. Szerbiának minél előbb az Európai Unió tagjává kell válnia, hogy Vajdaság olyan tudjon maradni, amilyen. Hiszen tudjuk, hogy az elmúlt húsz év történései mély nyomokat hagytak rajta, benne. Tudjuk, hogy történtek nemzeti alapú atrocitások. Igaz sokkal kevesebb, mint ami lehetett volna, de még így is sokkal több, mint amennyi kellene, hogy legyen. Hogy mennyi kellene, hogy legyen? Egy sem. Zéró tolerancia az erőszak ellen.
