Mirko Đorđević vallásszociológus
Vasárnap délelőtt elhunyt Pál pátriárka, a szerb pravoszláv egyház feje a belgrádi Katonai Kórházban, ahol 2007. november 13-tól kezelték.
Vasárnap a szerb kormány háromnapos gyászt rendelt el, így ma és holnap is gyásznap van.
A volt egyházfőt akaratának megfelelően csütörtökön 13 órakor helyezik végső nyugalomra a belgrádi Rakovica kolostorban.
A 95 éves korában elhunyt 44. szerb pátriárka nyitott koporsóját vasárnap a belgrádi Mihály arkangyal-székesegyházban helyezték el, míg csütörtökön a Szent Száva-székesegyházban fogják felravatalozni, ugyanott, ahol a polgárok búcsút vehettek a hat évvel ezelőtt meggyilkolt Zoran Đinđićtől. Az elmúlt 19 évben számtalan viszontagság jellemezte a szerb pravoszláv egyház vezetőjének uralmát, egyes egyházi vezetők többször megkísérelték leváltani, véleményezte lapunknak Pál pátriárka életútját Mirko Đorđević vallásszociológus.
– Pillanatnyilag nehéz értékelni Pál pátriárka életútját, mindenképpen el kell múlnia valamennyi időnek, hogy tisztább képet alkothassunk sikereiről és sikertelenségeiről. Ami azonban bizonyos: uralmának közel húsz éve nehéz, viharos időszak volt, hiszen szétesett az állam, és számos véres háborút vívott meg Szerbia, amelyeket sorra el is veszített. Pál pátriárka nem csak tanúja volt ezeknek az eseményeknek, hanem az egyház vezetőjeként valamiképpen részt is vett bennük.
– Pál pátriárka igen erős karizmával rendelkezett, és mindvégig azon munkálkodott, hogy más alternatívát mutasson fel a háborúk vezetőinek, kezdeményezőinek. Célját azonban nem sikerült beteljesítenie. Kétszeres nyomásnak volt kitéve: egyrészt folyamatosan felhasználta a belgrádi politikum, Miloševićtől kezdve – egyidőben kerültek mindketten hatalomra – Koštunicán keresztül másokig. Ugyanakkor az egyház is beleavatkozott a politikába, a háborús történésekbe. Ebből kifolyólag Pál pátriárkára egyes püspökök részéről igen agresszív nyomás nehezedett. Ezek olyan extrém csoportosulások, körök voltak, amelyek helyeselték Szerbia háborús politikáját, és ebben a helyzetben nem tudott számottevő ellenzék tenni. Ha összegezzük a történéseket, kimondhatjuk, hogy két igen nehéz évtizedet élt át, és amiben kétségkívül sikert ért el, az nem más, mint hogy valamiféle egyensúlyt teremtett az ellentétes csoportosulások között. Már 1995-ben is leváltását követelték egyes püspökök, de az állandó nyomásgyakorlás ellenére mégis hatalmon tudott maradni. Ez az egyensúlyteremtő, az egységet megőrző képessége volt az egyik legjellemzőbb és legjobb tulajdonsága. Nem tett sokat, azonban sikerült egyensúlyban tartani a történéseket. Hozzá kell tenni, hogy a szerb pravoszláv egyházat is elérte a válság és a széthullás időszaka Macedóniában, Montenegróban és Vajdaságban is, ahol nem találta fel magát. Egyszerűen szólva olyan jóhiszemű ember volt, aki nem rendelkezett tapasztalattal a politika területén. Egy párbeszédre hajlamos, karizmatikus, őszinte és szerény ember volt, akinek személyiségét más történelmi egyházak is elismerik, és akinek az életét meghatározó sikerek és sikertelenségek követték. Tárgyilagosan nézve csak a történelem lesz a megmondhatója, hogy mik voltak a sikerei, és miért nem sikerült véghezvinnie szándékait.
Mint ahogyan említette, Pál pátriárkát 19 éves munkálkodása alatt egyes püspökök többször megpróbálták leváltani. Valójában mi volt az oka ezeknek a kísérleteknek?
– Pál pátriárka legfőbb bűne az volt, hogy a nyilvánosság előtt és a püspöki szinódusban is többször nyíltan kijelentette és állást foglalt amellett, hogy a háború, amit Szerbia folytat, tönkretesz másokat, bajt hoz a muzulmánokra, a szlovénekre, a horvátokra, majd a legvégén Milošević a legnagyobb nyomort mégis nekünk, szerbeknek fogja okozni. Ebben kétségtelenül igaza volt. Ő csupán az első volt az egyenlőek között – primus inter pares –, ahogy az egyházban mondani szokás, vagyis első volt a tisztelet tekintetében, de a tényleges hatalmat a körülötte lévő püspökök birtokolták. Ebből a szempontból valóban krisztusi életet élt, hiszen igen keserű életútja volt.
Hogyan fogják megválasztani az új pátriárkát?
– A pátriárkák megválasztásának módját a szerb pravoszláv egyház alkotmánya szabályozza. Amikor meghal a pátriárka, az egyházi hatalmat a szinódus veszi át, majd értesítik a népet és az állami hatalmat. Mindeközben kiválasztják a pátriárka trónjának őrét, negyven napra. Ennek lejárta után összeül a pravoszláv egyház főpapi zsinata, ahol a szerbiai és a világ más országaiból érkezett püspökök egyenrangú joga valakit jelöltetni és jelöltté válni. Ezt követően vitára kerül sor, amelyen a jelöltek számát lecsökkentik két személyre. Amikor ez megtörténik, sorsot húznak, hogy ki lesz a következő pátriárka – a jelöltek nevét a liturgia alatt a Szentírásba helyezik, majd onnan húzzák ki a püspök nevét. Megtörténhet azonban az is, hogy valaki a konklávé során azt követeli, hogy a soron következő pátriárkát a többség nevezze ki, de ez az eljárás ellentétes az egyház alkotmányával. Pál pátriárka 1990 German pátriárkától úgy vette át a hatalmat, hogy az még élt, ugyanis igen rossz helyzetben volt az egyház. Most, miután meghalt Pál pátriárka, ismét rossz helyzetben van az egyház, rengeteg gond adódik az egyháznak az állammal, illetve a szerb társadalommal kapcsolatos viszonyában. Sajnos az állam, annak ellenére, hogy a szerb alkotmány szerint különvált az egyháztól, igencsak érdekelt, hogy ki lesz a soron következő pátriárka.
Véleménye szerint ki lesz a legnagyobb eséllyel rendelkező jelölt?
– Pillanatnyilag még nem lehet tudni, mert több mint tíz jelölt esélyes, ugyanis több csoport, püspöki lobbi van jelen, mint például a boszniai püspökök, vagy a vajdasági püspökök. Azonban két fő áramlat létezik pillanatnyilag a szerb pravoszláv egyházban. Az első és a legnagyobb a konzervatív áramlat, amely nem szeretné, hogy bármi is változzon. A második, kisebb áramlat a liberális, progresszív püspökök szárnya, akik változásokat kívánnak eszközölni. Véleményem szerint a végső ideje, hogy véget érjen az egyház azon időszaka, amelyben nem talált magára a szerb pravoszláv egyház, az időszak amikor kiállt a háború és Karadžić mellett is. Mindez azonban negyven nap múlva dől el.
