Hogy az alacsonyan szálló cipellők valamilyen politikai „időjárás-változásra” engednek-e következtetni, nem tudom. Azt viszont igen, hogy az ilyen olcsó politikai populizmus „normális” esetben megfizetteti magát. A választókon keresztül.
Az kétségtelen, hogy Gordana Pop-Lazić célzottan cselekedett, hiszen pártja többször kijelentette, hogy amennyiben elmarad a televíziós élő közvetítés, képviselőik nem hajlandóak részt venni a parlamenti ülésen. Igaz, az új képviselőházi szabályzat némiképp elejét vette már a közvetítések spanyol sorozat jellegének, de a régebben tekintélyesnek mondható ellenzéki párt tényleges hatalom híján – Nikolić kiválásának köszönhetően – , mélyrepülésében továbbra is a médián keresztül igyekszik agresszív politikáját népszerűsíteni. A radikális képviselők – meg további pár ellenzéki is – azonnal hőst tiszteltek az iraki újságírót másoló, nemzetüzenetként megfogalmazott, 9 ezer dináros (a képviselőnő szerint ez nem drága) cipőket hajigáló frakciótársukban, annak ellenére, hogy Pop-Lazić nem is olyan régen könnyezve pityergett a szószék mögött, mert néhai frakciótársa, a most haladóként ismert Tomislav Nikolić kiteregette „szerelmi” életét: mit fognak most gondolni rólam a gyermekeim?
Érdekes, a gyermekded cipődobálást már korántsem tartja szégyellnivalónak a képviselőnő, sőt önelégült mosollyal megjegyezte, biztos abban, hogy a szerb nemzet legnagyobb része hasonlóképpen érez és félreteszi a történelmet író lábbeliket, mert évek múltán többet fog érni, mint Marilyn Monroe ruhái. Azonban a fagyi néha visszanyal.
Az RTS és a B92 honlapján csütörtökről péntekre rekordokat döntögettek a hírhez hozzászólók (215-132, míg az átlag az 60 hozzászólás hírenként), és a fagyi példáját kiemelve, senki sem érzett együtt a képviselőnővel. Sőt még az sem hatotta meg az olvasókat, hogy Pop-Lazić szerint megnyilvánulása legitim és engedélyezett módja a képviselői tiltakozásnak. A jobb érzésű többség erre egy emberként reagált: szégyen!
Igaza van Dragan Todorović radikális frakcióvezetőnek, hogy ezzel a tettel sikerült végre felhívni Szerbia figyelmét arra, mi is történik valójában az ország törvényhozási szervében, mire fordítják adófizetői pénzünket. De vajon számolt-e azzal, hogy hány bizonytalan szimpatizánst veszítettek, hiszen szégyenbe hozták a Szerbiai Képviselőházat, a szerb nemzetet, Szerbiát.
Hogy ebben a mesében a célba vett és célt tévesztett Gordana Čomić képviselőházi alelnök, vagy Gordana Pop-Lazić a Hamupipőke, el lehet merengeni, de az elhajított cipő az biztosan Vajdaság.
Végszóként ajánlanám felvenni az ügyrendi szabályzatba, hogy kötelezzék az ellenzéket képviselőit mezítláb járni, illetve egy bizonyos párt ettől kezdve repülő cipőket ábrázoló kitűzőket használjon inkább...
