Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma immár tíz éve készíti el rendszeresen évi nemzetközi jelentését a szabad vallásgyakorlásról. A jelentés összesen 198 államot ölel fel, köztük Szerbiát is. Az idei jelentést itthon nem követte nagyobb sajtóvisszhang, annak ellenére, hogy az előző évihez képest kedvezőbbnek bizonyult országunkra nézve, viszont elmarasztaló megjegyzéseket is tartalmaz. A vallásszabadságról készült sorozatunk második részében a nem hagyományos egyházak képviselői fejtették ki véleményüket a kérdéssel kapcsolatban.
A jelentés szerint az előző évhez képest kevesebb panaszt jegyeztek fel a vallási szabadság megsértésével kapcsolatban. Az egyházakról és vallási felekezetekről szóló törvény 2006-ban lépett hatályba, és lehetővé teszi a vallási felekezetek, egyházak bejegyzését. Azonban míg az alkotmány szerint Szerbiában vallásszabadság van, a törvény hét hagyományos egyházat ismer el regisztráció nélkül. A vallási felekezet regisztrációjához szükség van 100 alapító tagra, valamint be kell nyújtani a szervezet statútumát, tanítását és ünnepi rendjeit. A regisztráció nem kötelező, azonban kiváltságos helyzetbe kerülhetnek így egyes felekezetek, figyelmeztet az amerikai külügyminisztérium jelentése. Szerbiában megközelítőleg 170 vallási felekezet, csoport, gyülekezet ismert, amelyekből a mai napig csupán 12 regisztrálta magát.
NINCS PÁRBESZÉD
Az anabaptisták voltak az elsők, akik a „szabad államban szabad egyház” eszméjét hirdették, emelte ki lapunknak nyilatkozva Nyúl Zoltán baptista lelkész, egyháztörténész. Az amerikai alkotmányhozók között is több baptista irányultságú személy volt, aki a szabad vallásgyakorlás mellett tört lándzsát. A baptista egyház azóta is azt a szemléletet képviseli, hogy nincs államegyház, nincs "primus inter pares" (első az egyenlők között), nincsenek hagyományos – vagy történelmi – egyházak, hanem csak egyházak vannak, és az állam egyházi kérdésekben nem tehet különbségeket, magyarázta a lelkész. Mindezek mellett a baptista egyház alapelvévé vált Martin Luther King amerikai baptista lelkész gondolata is, hogy mindenki egyenlő és szabadnak születik.
Összevetésként megemlíthető az is, hogy például Kanadában nem létezik egyházak közötti megkülönböztetés, nincsenek szekták, az állam minden vallási közösséget, egyházat programja szerint támogat, attól függően, mennyire képviselik a közérdeket.
1895-ben Magyarországon Irinyi Dániel vallásügyekkel megbízott kancelláriaminiszter idejében bevett egyház lett a baptista egyház, ezt követően pedig 1905-ben törvényesen is elismert egyházzá vált, taglalta Nyúl Zoltán. Trianon után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság nemzetközi szerződéssel vállalta, hogy azokat a jogokat, amelyeket az egyházak birtokoltak, az új államban is megkapják. A két világháború között ezekkel a jogokkal élhetett is a baptista egyház. A kommunista világban már ezek a jogok szűkültek, viszont relatív vallásszabadság volt tapasztalható a keleti blokk országaihoz viszonyítva.
– Erről érdekes ma beszélni, hiszen annak az államnak az utódjában már teljesen más a helyzet – vélekedett a baptista lelkész.
Mint megjegyezte, érthetetlen, hogy a magát demokratikusnak valló kormányok egyike miért vezette be a Szent Száva-ünnepséget az iskolákban, valamint az is, hogy miként lehetséges egy demokratikus államban mindenféle előzetes tárgyalás nélkül bevezetni a hitoktatást, meghatározva hét hagyományos egyházat. Eközben a baptista egyház, amelynek több mint 3000 szerbiai hívője van, a világban pedig több mint 100 millió, nem indíthat gyermekei számára hitoktatást az iskolákban.
– Az új vallásügyi törvény teljes mértékben diszkriminatív. A kedvezmények, amelyeket a hagyományos egyházak kapnak, vagyis, hogy az iskolákban, a kórházakban, a hadseregben, a börtönökben lelkészeik lehetnek, és az iskolákban hitoktatást is tarthatnak, nekünk nem járnak. A törvény ugyanakkor adókedvezményt is említ. Miközben a pravoszláv egyház akár építési engedély nélkül építhet egy új templomot, ránk ugyanez nem érvényes, sem az adó, sem az építkezés tekintetében. Egy imaház építési engedélyének kiadásához tőlünk 90 ezer eurót követelnek. Döbbenetes például, hogy a belgrádi Szent Száva-templom megépítésének támogatására a szerb posta hónapokon át alkalmi postabélyeget fizettetett meg minden feladott küldeményért. Nem tudom, megteszi-e ugyanezt most a belgrádi baptista imaház építésének megsegítésére is – vetette fel a kérdést Nyúl Zoltán.
Ugyanakkor egyes politikusok a törvény mögé bújnak, és azt hirdetik, ami már Európában nem létezik: hogy vannak „hagyományos” egyházak és egyebek. A baptista lelkész elmondása szerint pályázni sem pályázhatnak. Példaként a Szekeres László Alapítványt említette, amely nem fogadja el a beadványukat az egyházak támogatására kiírt pályázatán, mivel nem tartoznak a hagyományos egyház kategóriába.
– Tulajdonosai vagyunk egy emlékműnek számító zsidó zsinagógának, de nem újíthatjuk azt fel. Mindemellett a média is kivételez velünk, nem jelentetnek meg velünk kapcsolatos cikkeket, elhallgatnak híradásokat, ugyanis ezzel szektákat támogatnának egyesek szerint, miközben azt mondjuk magunkról Vajdaságban, hogy multietnikus, toleráns társadalom vagyunk – jegyezte meg a baptista lelkész.
Szavai szerint tarthatatlan a törvény azon rendelkezése, hogy egy vallási felekezet nem regisztráltathatja magát, ha a nevében szerepel olyan szó vagy kifejezés, amely egy korábban bejegyzett felekezetében is szerepel. Mivel nem ismerik el őket egyházként, nem is áll szándékukban regisztráltatni magukat.
– Egy minisztériumnak nincs akkora teológiai ismerete, hogy meg tudja mondani, mi a keresztény és mi az álkeresztény. Ugyanakkor Szerbia az egyetlen ország Európában, ahol a kisegyházakat „leszektázzák” – mondta a lelkész.
Végezetül Nyúl Zoltán megjegyezte, hogy Szerbia tele van „szektaellenes blogokkal”, amelyekben szabadon pocskondiázzák a kisegyházakat.
– A jelek szerint még nagyon messze állunk attól a társadalomtól, ahol a más felekezetekhez tartozókat el tudnánk viselni. Mindennek ellenére készek vagyunk a párbeszédre, hiszen összefogással bármi elérhető – zárta szavait a lelkész.
NYILVÁNOSAN MEGBÉLYEGEZVE
A Jugoszláv Királyság Belügyminisztériuma 1930. szeptember 9-én hagyta jóvá a Jehova tanúi vallási felekezet szabályzatát, mondta el lapunknak Damir Porobić, a Jehova tanúi vallási felekezet törvényes képviselője. A második világháborút követően 1953-ban is elismerték őket és az 1977-es törvény is ismerte a Jehova tanúi vallási felekezetet. Szerbián kívül felekezetük további 236 országban van jelen.
– Mintegy nyolcvan éve folyamatosan létezik felekezetünk Szerbiában, így nem lehet azt mondani, hogy új vallás lenne. Sőt, hagyományosnak is nevezhetnénk – mondta a vallási felekezet képviselője.
Mint megjegyezte, a 2006-ban hatályba lépett vallási felekezetekről szóló törvény lényegében – kiváltképp, ha szabályosan követik a kontinuitás és a vallásszabadság elvét – jó jogszabálynak tekinthető. A Jehova tanúi vallási felekezet a jogszabály hatályba lépése után azonnal megpróbálta regisztráltatni magát, majd még kétszer megismételte ezt. Mindhárom esetben elutasították kérelmüket.
– A gondok inkább a törvény helytelen alkalmazásából, a vele való visszaélésekből fakadnak, mintsem magának a jogszabálynak a szövegéből – emelte ki Porobić.
Amikor első ízben utasították el a vallási felekezet kérelmét, annak okai zavarosak voltak, majd a másik két esetben a fő ok nem volt más, mint a Jehova tanúinak világszerte jól ismert gyakorlata az Evangélium terjesztésével kapcsolatban. Porobić ezzel kapcsolatban kiemelte, tudni kell, hogy a felekezet tagjai, amikor a Bibliáról beszélgetnek másokkal, tiszteletben tartják mások hitét, vallásszabadságát, valamint vallási felekezethez tartozását. Érdekes megjegyezni, hogy ennek ellenére a Jehova tanúinak más országokban megadták a bejegyzési lehetőséget. A felekezet közigazgatási pereket kezdeményezett a legfelsőbb bíróságnál, ebből kettőt meg is nyert a vallásügyi minisztériummal szemben, megsemmisítve a minisztérium elutasító döntését, és felhívta a vallásügyi minisztérium figyelmét, hogy tartsa tiszteletben a legfelsőbb bíróság döntését, valamint jogszerűen járjon el a felekezet bejegyzési kérelmét illetőleg.
– Megvan a lehetősége, hogy az ügy kedvezően fog záródni – mondta Porobić.
Szerbiában nem beszélhetünk teljes vallásszabadságról, már csak a közigazgatási akadályok miatt sem, amelyek járulékos következményeként lehet tekinteni a hívők és a felekezeti épületek elleni támadásokra, az időszakos negatív, lejárató médiakampányokra, sértésekre és a kisebb vallási felekezeteket célba vevő gyűlöletbeszédre, taglalta a felekezet törvényes képviselője.
– Az ily módon történő megbélyegzésnek gyakori következménye az erőszak és a vandalizmus – tette hozzá.
Szavai szerint a hagyományos egyházak és az eddig bejegyzett vallási felekezetek kiváltságos helyzetben vannak a még be nem jegyzett felekezetekkel szemben, például a vagyonadóval, az áfamentességgel, a közigazgatási illetékek befizetésének mentességével stb. kapcsolatban. De az a tény, hogy valaki regisztrálva van, azt jelenti, hogy az állam elfogadja és ennek súlya van más jogok megszerzésénél is.
– Bármit is teszek a felekezetem nevében, az az első kérdés, hogy regisztrálva vagyunk-e – panaszolta Porobić.
Mindezek ellenére a Jehova tanúi vallási felekezet tagjai reményüket fejezik ki, hogy hamarosan sikerül felvetetni magukat az egyházak és vallási felekezetek regiszterébe, hasonlóképp, mint ahogyan ez sikerült nekik eddig az összes demokratikus országban.
