2024. július 18., csütörtök

Tour de Radovan

Bizonyos tekintetben a tipikusan pihent agyúan találékony balkáni mentalitást tükrözi egy belgrádi idegenforgalmi iroda legújabb kínálata, amelynek során Pop Art Radovan elnevezéssel a boszniai szerb háborús bűnös belgrádi tartózkodási helyét, kedvenc kocsmáját stb. tekintheti meg az ilyesmi után érdeklődő turista.

A túra az idegenforgalmi iroda kínálata szerint a szerbiai főváros központjából indul ki, és az első állomás az újbelgrádi Jurij Gagarin utcában lévő ház, ahol Radovan Karadžić a békés hétköznapjait élte. Ezt követően a pénzes nyugati turisták elmehetnek abba a pékségbe, ahol az egykori boszniai szerb vezető minden reggel burgonyapitével kezdte a napot. Miután mindenki átérezhette, hogy milyen szűkös reggelivel is indult a „doktor úr” napja, az idegenvezető az utca túloldalán lévő újságárus bódéjához vezet, ahol „hősünkhöz” hasonlóan mi is átlapozhatjuk a reggeli napilapokat, majd pedig elsétálhatunk abba a vegyeskereskedésbe, amelynek Karadžić is a törzsvásárlója volt. Itt egy hűs sör kortyolgatása közben dumcsizhatunk a vásárlókkal, a kereskedővel, s fényképeket is készíthetünk magunkról a 73-as helyi járat megállójánál, hogy örökké emlékezzünk cseppet sem szokványos túránkra. A következő „történelmi” helyszín, amelyet megtekinthetünk, az a kocsma, ahova a háborús bűnös is szívesen betért egy pohár vörösbor elfogyasztása erejéig. Rendhagyó zenei élmény biztosítva van a helyi guzlicásoknak köszönhetően, akik balladákat énekelnek el nekünk a „szerb nemzeti hősről” és az őt ért „áldatlan sorsról”. Ezután a Zimony óvárosában lévő, népszerű palacsintasütöde a következő helyszín, ahol mindannyian megkóstolhatjuk a Radovan elnevezésű palacsinta különlegességet. A túra végén még egy pillantást vethetünk a háborús bűntettek ügyében eljáró különleges bíróság épületére is. Ezek után mindenki egy jó adag szerb nemzeti büszkeséggel felvértezve mutogathatja három ujját, és holmi imperialista rokonainak, barátainak eldicsekedheti, hogy a „nagy” Radovan nyomában járt Belgrádban.

Be kell vallani, hogy igencsak találékonyak a belgrádi iroda vezetői, de ugyanakkor korántsem teljes képet festenek le Radovan Karadžićról. Ezt a túrát mindenképpen ki kellene bővíteni egy szarajevói és egy srebrenicai utazással is. A bosnyák fővárosban mindenképpen el kellene vinni a turistákat az ostroma alatt áldozatul esett polgárok és védők örök nyugvóhelyeihez, illetve ezek életben maradt hozzátartozóihoz. Srebrenicában pedig a szerb vezető szellemiségének köszönhetően elvakított szerb harcosok által lemészároltak tömegsírjaihoz. Itt mindenképpen meg kellene szólítani az áldozatok hozzátartozóit is, hogy ők is elmeséljék, vajon mekkora hősnek tartják a jelen pillanatban már Hágában csücsülő háborús bűnöst, és természetesen azt, hogy mi a véleményük a belgrádi idegenforgalmi iroda Tour de Radovanjáról.