Ahogy a politikai pártok megalakításának feltételeit is meg akarják változtatni, úgy a civil szervezetek életében is változás várható. Eddig 10 alapítói aláírásra volt szükség ahhoz, hogy civil szervezetünk legyen, a jövőben három ember kézjegye is elég lesz ehhez.
A civil szervezetek megalapítását szabályozó törvénytervezet szerint minden munkaképes civil személy alapíthat saját szervezetet, a három alapítóból egy kell, hogy szerbiai állampolgár legyen. Szülői beleegyezéssel akár a 14 évnél idősebb kiskorúak is alapítók lehetnek.
Az általunk megkeresett érintettek szerint a fenti változásnak a vajdasági magyar civil életre nem lesz nagy hatása, ugyanis az eddigi tíz aláírást sem volt nehéz összegyűjteni, és egy szervezet munkakedvét, aktivitását különben sem ez határozza meg.
NINCS JELENTŐSÉGE
– Ennek semmilyen jelentősége nincs, ugyanis a tíz aláírást sem volt nehéz összegyűjteni. A bejegyzéssel van baj, ugyanis amíg eljut egy civil szervezet a bejegyzéséig, az akár három hónapba is beletelik. Ez mind a papírmunka és a bonyolult ügyintézés miatt van így – mondja Miskolczi József, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség vezetője, a szabadkai székhelyű Keresztény Értelmiségi Kör elnöke, hozzátéve: – A vajdasági magyar civil szféra félholt állapotban van, föllángolásai vannak, de a szervezettsége és az infrastrukturális feltételei nagyon rosszak.
Ezt alátámasztva Miskolczi elmondta, kezdeményezésük, vagyis a Vajdasági Magyar Civil Szövetség megalakítása óta mintegy 30 szervezet csatlakozott hozzájuk – körülbelül 300 vajdasági magyar civil szervezetet tartanak nyilván –, és ha legalább ötvenet nem tudnak az ernyőszervezet tagságában tudni, megszüntetik a szövetséget. Miskolczi szerint ötven szervezetre mindenképp szükség lenne ahhoz, hogy a civil szféra képviselni tudja érdekeit a politikai pártok felé.
– Nem azon múlik, hogy hány ember alapíthat egy szervezetet, mert a már meglévők sem elég aktívak. A működési feltételek pedig nehezek. Ez a törvénytervezet tehát nem oszt, nem szoroz. A dolgokat más törvények megváltoztatása oldaná meg, mint például az illetéktörvényé – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy jelenleg ha egy szervezet adományt kap, 2 és fél százalékos adót kell fizetnie az államnak. – A koldustól kér a szerb állam pénzt. Az állami törvényhozás még egyetlen törvényével sem kedvezett a civil szférának, az állam utálja a civil szférát! A mostani is csak egy újabb látszattevékenység.
Miskolczi szerint sok civil társulás létrejön, majd működési pénz hiányában megszűnik.
– Most azok a szervezetek vannak divatban, amelyeket 8–10 ember alapít, egy-két projektumot megpályáznak, megnyernek, megvalósítanak, és többet nem lehet róluk hallani. A vajdasági magyarságnak nagyon kevés nagy, és jól működő civil szervezete van: szerintem nincs tíznél több olyan, amelynek száznál több tagja lenne, és dolgozna is – összegez Miskolczi.
MITŐL LENNE JOBB?
Dr. Papp Árpád, a szabadkai Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület elnöke szerint sok olyan település van Vajdaságban, ahol szinte húsz ember húsz civil szervezetet működtet.
– Ennek az a sajátos velejárója, hogy külön és együtt is pályáztak, és így egy látszólagos egységes erőt képviseltek. Ezzel egy illúzióba ringatta magát a közösség, hogy a civil szféra erős. Az idő viszont bebizonyította, hogy rengeteg civil szervezet létrejön, megjelennek egy pályázaton, majd nyomtalanul eltűnnek. Szerintem ez a tervezet sem fog nagy mértékű minőségi javulást eredményezni.
A diáksegélyező elnöke szerint idővel derül majd ki, hogy mely civil szervezet látta el feladatát, töltött be komoly társadalmi szerepet.
– A körülbelül 300 civil szervezetünk nagyrészt hagyományápolással foglalkozik. Vajon miért ez dominál? A hagyományápolás valóban fontos, a nemzeti öntudat megőrzéséhez elengedhetetlen, de ezen túl nem alakult ki egyfajta sokszínűség a civil szervezetek között. A civil szervezeteink közül vannak olyanok, amelyek évente egyszer mozdulnak, és jó reklámmal hallunk róluk, és vannak olyanok is, amelyek egész évben aktívak, de nem tudunk róluk. Ilyenek például a szórványban működő civil szervezetek – emelte ki Papp Árpád. Mint mondta, nyílt kérdés, hogy attól lesz-e jobb a civil szféránk, hogy három aláírója van egy szervezeteknek, vagy pedig attól kellene javulást várni, hogy a civil szféra képviselői egyszer leüljenek és valóban elgondolkodjanak azon, hogy mi az, ami fontos a közösség számára. Szerinte a már megkezdett, és megrekedt pártbeszédi kísérletekről kellene folytatni, hogy a civil szféra valóban meg tudja közösen fogalmazni a politikum felé, mi az, amire szüksége van.
