Amennyiben górcső alá helyezzük Szerbia vasútvonalainak, illetve az ezen közlekedő szerelvényeknek az állapotát, eléggé siralmas képet kapunk. Különösen érvényes ez a regionális, vajdasági vonalak helyzetére, amelyek java része megszűnt, a sínpárokat pedig vagy ellopták az élelmes fémhulladék-kereskedők, vagy pedig gyom növi be őket.
Az illetékesek szerint annak ellenére, hogy a vasúton történő teher- és személyszállítás Nyugaton a reneszánszát éli, nálunk továbbra sincs semmi új a nap alatt. Szerbia vasútvonalain naponta alig 50 000 személy utazik, a vonatok naponta késnek, illetve el sem indulnak. A vasúti közlekedés jelenlegi állapotát ékesen mutatja az az adat, miszerint naponta 20 járatot mondanak le.
A nyugati normatívák szerint egy szerelvény minimális sebességének 160 km/órának kell lennie; gondolom, mondani sem kell, hogy ez a sebesség nálunk egyetlen vasútvonalon sem lehetséges. Ezzel szemben mintegy 130 szakaszon a sebességet 20, illetve 30 km/órára csökkentették. Egy szerelvény átlagsebessége a szerbiai vasútvonalakon csupán 40 km/óra.
ROSSZ INFRASTRUKTÚRA
Rendkívül rossz állapotban van az infrastruktúra is. A 3089 kilométeres vasúti szakasz 74 százalékát a II. világháború előtt fektették le, s számos szakaszon hiányoznak a jelzőberendezések, legtöbb helyen hiányzik a telefonvonal is. Siralmas a mozdonyok, illetve a szerelvények állapota is. A villanymozdonyok átlagos életkora több mint 35 év, a dízelmozdonyoké pedig 30 év. Az egész országban egyetlenegy modern szerelvény közlekedik, ez pedig az Ausztriába közlekedő járat.
Szűkebb pátriánkban a helyzet még ennyire sem tekinthető rózsásnak.
„NEM KÖTELESEK MŰKÖDTETNI”
A tavalyi év végén a Szerbiai Vasutak teljesen megszüntette a régió lakossága számára oly lényeges Nagykikinda–Zenta–Szabadka helyközi járatot, s az egyetlen működőképes sínbuszt a Szabadka–Szeged járatra „vezényelték át”, azt állítván, hogy ez jóval kifizetődőbb a közvállalat számára.
A sínbuszközlekedés egészen ez év március elejéig szünetelt, amikor is ismét megindultak a sínbuszok Nagykikinda és Zenta között. Erről a Magyar Szó is beszámolt 2008. március 5-ei számában. Eléggé rejtélyes módon történt mindez, mivel az újraindítást megelőző napokban Zentán megtartott találkozón a Szerbiai Vasutak közvállalat utasszállító részlegének igazgatója még úgy nyilatkozott, hogy nem kötelesek működtetni a veszteséges helyi járatokat, és nincs is elegendő pénzük a sínbuszok nagyjavítására.
SZÁNDÉKNYILATKOZAT
Időközben a négy érintett község polgármesterei egy szándéknyilatkozatot juttattak el az állami vasúthoz, illetve a tartományi vezetőséghez, amelyben állást foglaltak amellett, hogy az érintett járat elengedhetetlen a régió lakossága számára. A Nagyberuházási Alapnál pedig egy sínbusz és egy vonat nagyjavítását is kérelmezték, amely indítvány a közeljövőben kerül elbírálás alá.
Lengyel Ilonától, a zentai önkormányzat gazdasági vezetőjétől megtudtuk, hogy nemrég Zentán járt az alap illetékes szakembere is, aki elvileg támogatja az önkormányzatok elképzelését. Egyedül azt a feltételt kötötte ki, hogy a községek az állami vasúttal kössenek egy olyan szerződést, amelyben ez utóbbit kötelezik arra, hogy három hónapon belül a szerelvényeket nem irányíthatják át más relációkra.
– Egyfajta szerződést már sikerült kicsikarni a közvállalattól – tudtuk meg Ilonától, de azt is hozzáfűzte, hogy ennek megfogalmazását még kifogásolhatják az illetékesek, mivel a szerbiai vasúttársaság igazgatója másképpen nem volt hajlandó aláírni a dokumentumot. Ugyanakkor a vasútforgalmi közvállalatban jelenleg nem is igazán mernek nyilatkozni az ügy kapcsán, mivel berkeikben is kádercserék várhatóak.
– Mindig keresik a kibúvót, hogy miért nem tudunk találkozni – nyilatkozta Ilona.
Jelen pillanatban egyébként ismét eléggé elvétve közlekedik az adott járat.
A szabadkai vasútállomáson szerzett információink szerint 13.15 órakor indul egy sínbusz Zenta irányában, illetve, amennyiben működőképes (szó szerint ezt a tájékoztatást kaptuk!), akkor 16 óra öt perckor is kidöcög egy a vasútállomásról. Felhívtuk a zentai állomást is, de itt válaszra sem méltattak, csupán a telefax sípoló hangjáról lehet következtetni arra, hogy mennyire „rendszeresen” közlekedik a sínbusz.
Merész álmok
Időközben nagy nehezen elkészült a Horgos–Magyarkanizsa–Zenta–Ada–Óbecse–Újvidék vasútvonallal, illetve ennek az Óbecse–Verbász-nyúlványának az újjáélesztésével kapcsolatos hatástanulmány is, amelyet 10 község rendelt meg a belgrádi Közlekedési Egyetemtől. A tanulmány promócióját tavaly decemberre ígérte a projektum főhordozója, a zentai önkormányzat. Lengyel Ilonától viszont megtudtuk, hogy először adatbeszerzési, majd pedig kifizetési gondok miatt késtek ezzel.
A hatástanulmányban foglaltakat egyébként szeptember végén Zentán ismertetik a közvéleménnyel.
Természetesen ez még korántsem jelenti azt, hogy ezt követően azonnal vicinálison közlekedhetünk a tartományi fővárosba. El kell készíteni még a vasútvonal projektdokumentációját, amelyre a Nagyberuházási Alaptól, illetve a Tartományi Végrehajtó Tanácstól szándékoznak támogatást kérni az érintett községek, viszont ha ez megvalósul, akkor a Szerbiai Vasutak közvállalat stratégiai tervébe is bele kell iktatni az érintett vasútvonal revitalizálását, illetve nemzetközi vonallá történő kinevezését. Egyszóval félő, hogy jó ideig továbbra is nélkülöznünk kell a közlekedés e rendkívül kedvezményes módját az adott vonalon, ugyanakkor a Nagykikinda–Zenta–Szabadka járatra várva is hiába állunk vonatlesen az egyre romosabb vasútállomáson.
