Darvak a Sóskopón (Gergely József)
Az európai uniós csatlakozási követelmények szerint az ország területének 11 százalékát természetvédelmi területté kell nyilvánítani. Pillanatnyilag Szerbia 6,5 százaléknyi területe van védve, amit a köztársaság mintegy 9 százalékra szeretne duzzasztani a közeljövőben, míg Vajdaság óvott területe egy százalékkal kevesebb, vagyis csak 5,5 százalék. A tartományban az adatok szerint 200 területi egység, illetve 300 növény- és állatfaj tartozik védelem alá.
Arra a kérdésünkre, hogy miért van ilyen kevés természetvédelmi területünk Vajdaságban, Slobodan Puzović tartományi környezetvédelmi és környezetbarát fejlődési titkár és Boris Erg, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) délkelet-európai koordinátora válaszolt lapunknak.
A tartományi titkár és az IUCN szakembere egyetértett a legégetőbb gond kérdésében: hogy köztársasági szinten nem rendelkezünk megfelelő természetvédelmi törvénnyel, amely meghatározná, milyen alapon lehet megvédeni egy területet, hogyan kell bánni velük, illetve milyen célokat kell követni. Egy olyan törvény hiányzik, amely az alapkérdéseket határozná meg, ezért a védelem alá helyezés lassan történik. Ugyanakkor a szakemberek szerint feltétlenül szükséges, hogy az állam pénzügyileg hathatósabban tudjon a védett területek mellé állni, és olyan vállalatokat, intézményeket hozzon létre, amelyek a természetvédelmi területek irányításával, fenntartásával, különböző tervekkel, pályázatírással, ökoturizmussal, illetve a kommunikációval foglalkoznának.
– A hatályban lévő környezetvédelmi törvény 1991-ből származik; igaz, 1994-ben készítettek egy tervezetet, de abban nem lett megoldva a természetvédelmi területek kérdése. Most kerül majd Szerbia történelmében először egy olyan törvénytervezet a parlament elé, amely kizárólag csak ezzel a problémakörrel foglalkozik. Mindezek mellett nagyon nagy gondot jelent, hogy a tartomány nem helyezhet védelem alá területeket, csak az állam és az önkormányzatok. Az állam előtt már egy ideje ott fekszik néhány terület védelem alá helyezési tanulmánya, mint például a Titeli-domb és Dél-Bánát bizonyos része. Mindezek mellett több természetvédelmi tanulmányt készítettünk el különböző területekről, de azok csak 7-8 ezer hektárral növelnék meg az összes védelem alá helyezett terület számát, ami százalékban kifejezve maximálisan csak 8 százalékot jelentene tartományi szinten, és nem hinném, hogy elérhetnénk ennél többet. A közelmúltban beszéltem meg egy konzultációt Oliver Dulićkörnyezetvédelmi miniszterrel, hogy ezt a folyamatot gyorsítsák meg, mivel nagyon fontos a területek minél előbbi levédése, ugyanis különböző üzletemberek, amikor meghallják, hogy egy adott terület védelem alá fog esni, gyorsan felvásárolják őket a nagyobb haszon reményében. Így könnyebben megakadályozható lenne az illegális építkezés is. Vajdaságban a legnagyobb gondot mégis az jelenti, hogy kevés a védelem alá helyezhető terület. A tartomány 80 százaléka mezőgazdasági terület, infrastrukturálisan igen fejlett, és nagyon kevés az erdős területek száma. Csupán a tartomány 1 százaléka erdő, míg az európai átlag 30 százalék. Egyszerűen szólva, nincs annyi terület Vajdaságban, amelyek levédésével elérhetnénk az európai átlagot. Pár évtizeddel ezelőtt sokkal gyorsabban ki lehetett lobbizni az államtól egy terület levédését. Ma más minisztériumok, például a mezőgazdasági, a gazdasági, az infrastrukturális minisztérium fokozott figyelemmel követi a javaslatainkat, és ha valahol ez az érdekükbe ütközik, mert építkeznének, vagy fejlesztenének, azonnal ellenezni kezdik javaslatainkat. Régebben néhány hónap alatt védelem alá lehetett helyezni egy bizonyos területet, most meg van olyan javaslat is, amely már négy éve porosodik különböző politikai érdekek ütközése miatt – panaszolta Slobodan Puzović környezetvédelmi titkár, de hogy öröm is legyen az ürömben, mint mondta, egy hónapja a Holt-Tisza is védelem alá került.
– A tartományra igen erős nyomás nehezedik fejlett mezőgazdasága, valamint a privatizáció miatt. A mezőgazdászoknaknem áll érdekükben, hogy területeket vegyenek el tőlük, hanem az, hogy ők vegyenek el területeket a természettől. Az üzletemberek pedig a privatizáció folytán védett területeket vásárolnak meg, amiről sok esetben nem tudnak, és felháborodnak azon, hogy nem tehetnek a magántulajdonukba került földrésszel azt, amit akarnak. Az államnak ezeket az eseteket külön kellene választania, és kimondania, hogy bizonyos területeket nem lehet megvásárolni, mert védettek, vagy csak igen korlátozott feltételekkel. Így különböző érdekek ütköznek össze, ami jelentősen lassítja a területek védetté nyilvánítását – foglalta össze Boris Erg, az IUCN szakembere.
– Fontosnak tartom a Duna, a Tisza, a Temes, a Béga, illetve a Krivaja folyók területeinek, ártereinek, illetve a bánáti szikes pusztáknak a levédését, mert a vajdasági síkságban egy gazdag és változatos élővilágot hoztak létre. Durván felmérve a helyzetet, meg lehetne növelni a természetvédelmi körzetek számát 7,5 százalékra, de a személyes véleményem szerint a tartomány akár 10 százalékát is védelem alá lehetne helyezni. Mindezek mellett létezik egy szakértői kritérium, ami szerint legalább 15, de leginkább 18 százalék felett kellene, hogy legyen a védett területek része, mert tudományos szempontból ez jelenti azt a minimumot, ami biztosítaná a természetes környezet, az ökoszisztémák fenntartható működését. Végeredményben sohasem lehet elegendő a természetes alakjában megőrzött élővilág – szögezte le Boris Erg.
