Doroszló Vajdaság-szerte ismert búcsújáró hely, gazdag és egyedi néphagyománnyal. Szellemi gazdagsága ellenére mégis a szórványban lévő falvak sorsát követi. A nyugat-bácskai település Zombor közelében, a Duna–Tisza–Duna-csatorna mellet helyezkedik el. Vasútja hajdanán Zombor–Apatin–Szond–Hódság útirányban haladt, ma legkönnyebben a falun keresztül áthaladó Zombor–Hódság–Bácspalánka–Újvidék irányú másodrendű aszfaltúton lehet megközelíteni. Hajdanán itt élt Herceg János író és múlatta hétvégéit Fehér Ferenc költő, de Hermann Ottó, a neves természettudós is gyakori vendég volt a faluban.
Szabadkáról elindulva némileg már sejtettem azt, hogy mi fog fogadni, révén én is szórványból származom. A helységnévjelző tábla után lassan sejlettek fel a picinyke nyugat-bácskai falu házai, körülötte, amerre a szem ellát, szántó, néhol füves puszta és kevéske erdő. A településre érve először a keskeny kis utcák tűntek fel, majd utána a takaros házak között, néhány omladozó öreg parasztház. A helyi közösség irodája előtt Lennert Tímea, a helyi művelődési egyesület aktivistájavárt ránk, majd hamarosan érkezett az életet mentő kávé is. A jóleső fekete után Pelt Ferenccel, a helyi közösség alelnökével, Diósi Jánossal a művelődési egyesület alelnökével, Dékány Józseffel, a művelődési egyesület elnökével és Pelt Ilona tartományi képviselővel beszélgettem. Nagy az elnéptelenedés az 1800 lelkes kis településen, a lakosok 56 százaléka magyar, 35 százaléka pedig már szerb, a még néhány évtizede zömében magyarok lakta faluban. A világháború után, majd az 1992–95 közötti időszakban érkeztek nagyobb számban szerb telepesek. Tavaly csupán 4 esküvőt tartottak a faluban, amiből egyetlen egy volt magyar. A négy családból idén már ketten el is költöztek, ugyanakkor 35-en haltak meg és csupán 5-en születtek. Közülük egyetlen magyar gyermek született csak.
– Katasztrofális a helyzet. Több mint 100 ház üresen áll, sokan költöztek el a faluból. A kilencvenes évek derekán nem lehetett munkát kapni, így aki tehette, elköltözött valamelyik nagyobb városba vagy Magyarországra, esetleg máshova Európába. Még mindig érezni a hatását a kilencvenes éveknek. Annyira fogyatkozik a falu lakossága, hogy statisztikailag elnéptelenedünk – tárta fel a szomorú valóságot Pelt Ferenc.
TÉVES POLITIKA
A falu lakosainak nagy része mezőgazdasággal foglalkozik, néhányan pedig állattenyésztéssel próbálják eltartani magukat. Ipari létesítményük nincs, csak a közeli Zomborban található gyár, de ott is nehéz munkát kapni. A zombori privát cégek a közelebbi települések munkásait részesítik inkább előnyben, az utaztatás miatt. Vállalkozó kevés van, az értelmiség elköltözött.
– Nincs olyan hely Európában, ahol ne lenne doroszlói – törte meg a hangulatot Diósi János. – Nem kell visszasírni a régi időket, de akinek a hetvenes években 12 hold földje volt, annak jól ment. Ma meg nem elég, legalább 50–60 holdat kell megművelni, hogy fenn tudjunk maradni. A kis gazdaságok tulajdonosai, túlnyomórészt idős emberek, nem bírnak befektetni, ezért vagy bérbe adják a földjeiket, vagy eladják, vagy tönkremennek. Országos szinten téves az a politika, hogy pár ember vásárolja csak fel a termőföldeket, mert így a kis falvak el fognak tűnni.
– A közelmúltban, amikor a szövetkezeti, állami földeket bérbe adták, pár fiatallal béreltünk volna földet, de szóba sem álltak velünk, csak a nagy vállalatoknak volt esélyük – fűzte hozzá Dékány József.
Kisvártatva megérkezett Verebélyi Árpád plébános Gombosról, ugyanis két településen szolgál egyszerre, majd leült közénk Holló Róbert is, a falu polgármestere.
– Zombor községből Doroszlón vannak a legkevesebben munkaviszonyban, jó ha 200 fő be van jelentve, bankfiók öt éve nincs, elöregedett a vízvezeték-hálózat. De hogy öröm is legyen az ürömben, nemrég összefogott 20 földműves és magtárakat fognak építeni, illetve Doroszló megtalálható az Európa Turisztikai kártyában. Néhány éve érkezett a faluba Pietro Arvedi d'Emilei, olaszországi gróf, aki felvásárolt, illetve felújított 30 régi parasztházat és közismert embereket hozott ide pihenni. – számolt be a falu polgármestere.
SZENTKÚT ÉS FALUSI TURIZMUS
A doroszlói Szentkút a török időktől messze földön ismert, szinte minden nap van látogató és maga a Vatikán is foglakozott vele, Kisasszony ünnepén külön pápai búcsút lehet nyerni, tudtam meg Verebélyi Árpádtól, a kegyhely őrétől. A hajdani nádas-lápos Mosztonga, napjainkban a Duna–Tisza–Duna-csatorna partján található az egykor Bajkút nevet viselő kegyhely, már az Árpádok korában is ismert volt, majd az 1800-as években vált zarándokhellyé. Évente megközelítőleg 20 000 ember fordul meg a Szentkútnál, legfőképp Vajdaságból és a közeli országokból, de Európa más területeiről is érkeznek látogatók. A Dunatáj Egyesülés Nyugat-Bácska Régiófejlesztéséért civil szervezettel karöltve a kegyhely korszerűsítésén fáradozik Árpád atya, hogy minél emberibb környezetet tudjon biztosítani az odalátogató zarándokok részére. A Tartományi Nagyberuházási Alap 27 millió dinárt hagyott jóvá szabadtéri oltár, a hívők ülőhelyeinek és a közvilágítás felújítására, ugyanakkor a vallási turizmust is fel szeretnék lendíteni a beruházás segítségével. Szálláshelyet, konyhát és vizesblokkot építenének, amivel munkalehetőséget is biztosíthatnának a fiatalok számára. Ugyanakkor a faluban élő idős emberek számáraházi, vagy szervezett otthoni ellátást is tudnának biztosítani.
– Véleményem szerint Doroszlónak nagyon jó lehetőségei vannak a faluturizmus kiépítésére, amit még mindig nem használt ki. Maga a falusi környezet, a csend és a Szentkút jól kiegészíti egymást, ideális a pihenni vágyó ember számára. A kegyhely történelmi háttere is jelentős, mert a néhai Magyarország területén a kegyhelyek nagy része török időkből származik. Kevés olyan maradt, amit ne semmisítettek volna meg. A bajkút jóval a török idők előttről származik, a budai apácáknak is volt itt kolostora a középkorban. Ahhoz, hogy a Szentkút eljuthasson addig, hogy a Vatikán foglalkozzon vele, jelentős története kell, hogy legyen – ecsetelte az atya.
A SLINGELÉSTŐL A PAPRIKÁSIG
Viszont nemcsak történelméről, a kegyhelyről, hanem egyedi népviseletéről és táncairól, messze földön híres slingeléséről, népdalairól, ismert népszokásairól, népi gazdálkodásáról és építészeti hagyományáról is nevezetes Doroszló. Tájházába belépve az 1930-as évek hangulata éled fel. A kor szokásaihoz híven tisztaszobából, konyhából és lakószobából áll. A berendezési tárgyak, a felvetett ágyak, függönyök mind a tiszta-, mind pedig a lakószobában a két világháború közti időszak, a magát megmutató módosságot fejezi ki, és ez az újbarokk berendezés a néprajzi muzeológia egyik jelentős teljesítményének számít. Évekig gyűjtötték a helybéliek a berendezési tárgyakat, házról-házra járva. A Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület Gyöngyösbokréta néptánccsoportja és a helyi fúvószenekar folyamatosan vendégszerepelne, ha győznék őket utaztatni. A művelődési élet élénk, szinte az egész falu részt vesz benne, nagy gondot fordítanak a hagyományápolásra. Gazdag öröksége van az önkéntes tűzoltóságnak is, pillanatnyilag egy tűzoltómúzeum létrehozásán fáradoznak. A költészet sem veszett el nagyjaink halálával, itt alkot Wilhelm József és Lennert Tímea, aki a helyi színjátszócsoport vezetője. A művelődési egyesület Fehér Ferenc IRO-M Szakosztálya1998-óta szervezi meg a Herceg János Irodalmi Díj átadását, évente írnak ki novellapályázatokat, rendeznek szavalóversenyeket. Jövőre lenne Herceg János százéves, ennek alkalmából egy millecentenáriumi novellapályázatot fognak kiírni. Hagyománya van a halpaprikás-főzésnek, de nem mindenki vélekedik egyformán.
– A bárány meg az üszőpaprikás az igazi, csak nem tudja mindenki jól megcsinálni – mondja Diósi János.
MEGOLDÁS KERESÉSÉBEN
A gazdag hagyomány és a szellemi értékek ellenére a fiatalok nehezen aktivizálhatók, szórakozni is jobbára a környező falvakba járnak. A fiatalok helyben tartásán és munkahelyteremtésen munkálkodik többek között, a közös szükségleteket felismerő, doroszlói székhelyű, hét települést (Doroszló, Bácskertes, Gombos, Szilágyi, Bezdán, Nemesmilitics és Telecska) összefogó Dunatáj régiófejlesztési civil szervezet. A Vajdaság-szerte is égető problémákat egyedi módon megközelítő szervezet ebből az okból szeptember közepén Bácskertesen megrendezte a Nyugat-bácskai Civil Szervezetek I. Konferenciáját, ahol feltérképezték a régió falvainak szükségletét.
Egész Nyugat-Bácska számára próbálunk megoldást találni. Felkaroljuk a kistermelőket, a felnőtteknek idegennyelv- és informatika-oktatást szerveztünk. A bácskertesi civil konferencián összegyűjtött tapasztalatokból és az ott 7 falut képviselő 38 civil szervezet által kitöltött kérdőívek alapján Bujdosóné Lengyel Eszter, miskolci szakközgazdász segítségével kidolgozzuk a nyugat-bácskai falvak fejlesztési stratégiáját – vázolta fel feladataikat Pelt Ilona, a civil szervezet titkára.
ROSSZ KÖRÜLMÉNYEK
A helyi közösség házát elhagyva még meglátogattuk a helyi Petőfi Sándor Általános Iskolát is. Az iskola kívülről a '60-as '70-es évek szocreál építészetének terméke. Belülről viszont meglepetés fogad, a tanszerek és a könyvek a folyosókon elhelyezkedő szekrényekben találhatók.
– A kilencvenes évek betelepítései során külön osztálytermeket kellett létrehozni a szerb ajkú gyerekek számára, mivel csak az első 3 osztálynak volt külön terme. Ezt az iskola ötletesen úgy oldotta meg, hogy a már meglévő termeket egy fallal elfelezték. Így a tanszerek és a könyvtár csak a folyosón kapott helyet – magyarázta Klem Valéria, a helyi általános iskola igazgatója.
Az idén 166 gyerek iratkozott be az iskolába, amiből 81 szerb ajkú, a 18 elsős közül csak 8 magyar. Napközi egyedül csak szerb nyelven van, nincs az iskolának kerete még egy embert foglalkoztatni.
– Nincs hely, nincs feltétel, nincs tanár. Az itt tanító tanárok egy része csak úgy tudja fenntartani magát, hogy más településeken is tanít. Senki sem akar Doroszlóra költözni, viszont egyre többen költöznek el Doroszlóról. Ha mindez így megy, nyolc év múlva nem lesz osztály, mert nem lesz gyerek – panaszolta Klem Valéria.
Útnak indulunk, de előbb még megálltunk Fehér Ferenc egykori házánál (most emlékház). Az ízlésesen berendezett, fehérre meszelt, egyszerű parasztházból kilépve elfogott a honvágy. A honvágy egy gazdagabb világ iránt, egy értékekkel teli világ iránt, a múltunk iránt, ami kihalófélben van. Búcsúpillantást vetettem a sarokban pihenő öreg íróasztalra és eszembe jutott két sor: Dédnagyanyám emléke / Az örökkévalóság érintése (Lennert Tímea).
