A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete a tartományi tájékoztatási titkársággal és az EBESZ-szel karöltve kerekasztal-beszélgetést szervezett tegnap Újvidéken a tartományi parlamentben Vajdasági közszolgálatiság – hogyan tovább témára? Dinko Gruhonjić, az egyesület elnöke beszámolt arról, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió átformálása közszolgálati médiává nagy vihart kavart nemcsak itt nálunk a tartományban, hanem országszerte, s mivel ez a folyamat még mindig tart, ezért a traumatikus állapot folytatódik, hiszen a különböző politikai érdekek más-más célt kívánnak megvalósítani.
Egy biztos, a VRT elindult a közszolgálatiság útján, s ezt meg kell valósítani záros határidőn belül. Ha közszolgálatiságról beszélünk, akkor magától értetődik, hogy a politikai struktúrák részére meg kell akadályozni azt, hogy beleszóljanak a tájékoztatási eszközök káderkérdésébe és hogy irányítani próbálják a szerkesztéspolitikát. Erről és még sok más fontos kérdésről beszélgettek tegnap Újvidéken ismert újságírók és médiaszakemberek.
A vendégként meghívott Rick Thompson angliai médiaszakértő, aki 27 éven át a BBC újságírója, szerkesztője volt oly módon, hogy a ranglétra minden fokozatát végigjárta, jelenleg pedig független tanácsos, úgy nyilatkozott, hogy a közszolgálatiságot sajnos a politikusok mindig sajátosan értelmezik. Mindenki a neki megfelelő módon magyarázza ezt a kérdést, és gyakran összetévesztik a közszolgálatiságot az állami televízióval és rádióval. Ez a vita nemcsak itt nálunk, hanem Európa-szerte tart, de a feltett kérdésre talán nekik a BBC-nél sikerült megadni a választ. Náluk hagyományosan a szabad piac elve érvényesül, a BBC pedig teljesen független mindenféle politikai és gazdasági behatástól. Ezt úgy tudta elérni, hogy csakis az előfizetőkre épít, még csak reklámokat sem közöl. De ezzel még nem magyarázható meg a kérdés, hanem inkább azzal, hogy a fókuszba a nézőt helyezték. A néző az úr, a néző igényének megfelelően kell alakítani a műsort. Márpedig ez úgy lehetséges, ha megadnak minden alkalmat arra, hogy jelezhessék a televíziónézők és a rádióhallgatók a véleményüket, kívánságukat. Szavai szerint Szerbiában merőben más a helyzet, sőt a Vajdasági Rádió és Televízióban bizony mások a feltételek. De biztatóan szólt arról, hogy a vajdasági televízió este 10 órai híradóját néhány évvel ezelőtt még csak 40 ezren nézték, az utóbbi időben pedig ez a szám 100 ezerre növekedett.
Dubravka Valić Nedeljković, az újvidéki újságíró-iskola vezetője kiemelte, hogy az ide vonatkozó törvény értelmében a közszolgálati tájékoztatási eszközök kötelezettségei, hogy sokszínű műsort sugározzanak, hogy a különböző társadalmi csoportok igényeit kielégítsék, hogy függetlenekké váljanak a különböző politikai és gazdasági érdekektől, hogy ápolják a nemzeti identitást és kultúrát, hogy a tolerancia elvét szorgalmazzák és hassanak oda, hogy többségi és a kisebbségi nyelvek gyakorlati alkalmazása megvalósuljon. Ezeket a szempontokat mérték vizsgálatuk során. Először 2006 szeptemberében a tájékoztatási műsorokat helyezték górcső alá hat televízió és öt rádiócsatornán Vajdaságban. Megállapítást nyert, hogy bizony a tájékoztatási műsoroknak meglehetősen alacsony volt a színvonala, sőt a technológiai minősége is. A következő felmérés 2006 novemberében a művelődési és oktatási műsorokra vonatkozott, itt azt kellett megállapítaniuk, hogy nem voltak időszerűek a sugárzott adások és az etnikai közösségekkel folytatott kommunikáció sem volt tökéletes. A következő felmérés 2007 januárjában történt, amikor is a választási kampány idején figyelték meg, hogy a rádió- és televízióállomás milyen színvonalú műsort sugároz. Az derült ki, hogy egy-egy adó egy adott pártot, vagy egy adott párt köré csoportosuló koalíciót favorizál, tehát nem volt egységes a kampányról sugárzott műsor.
Rade Veljanovski hazai médiaszakértő arról szólt, hogy a törvény értelmében a különböző televízió- és rádióműsoroknak egyenrangúaknak kellene lenniük, a polgárokat nem szabad diszkriminálni oly módon, hogy bizonyos jellegű műsorokat többet sugároznak. A jogszabály sajnos nem tökéletes, a gyakorlati érvényesülése még rosszabb, de mindennek ellenére ő arra biztatja a vajdaságiakat, hogy az adott törvényt alkalmazva a vajdasági körülményeknek megfelelően kell a közszolgálatiságot tovább építeni oly módon, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió a tartomány polgárainak érdekeit szolgálja, egyszóval kiszolgálja Vajdaság lakosait. Hogy ezt miként kellene megvalósítani, erre is volt egy ötlete, miszerint Vajdaságnak egy külön jogi dokumentummal, legyen az akár törvény, vagy törvényerejű rendelet, szabályozni kellene konkrétan az adott kérdést.
Dragan Janjić köztársasági művelődési miniszter-helyettes, a közszolgálatiságot szabályzó törvényről szólva elmondta, hogy a napokban készülnek „átrázni” a jogszabályt, és ami nem tökéletes, azt szeretnék megváltoztatni, mert nekik is az az érdekük, hogy a törvény a gyakorlatban megvalósuljon.
Dina Kurbatvinsky-Vranešević, a Vajdasági Rádió és Televízió igazgatója nehezményezte, hogy a helyi politikusok még mindig nem voltak képesek helyreállítani a vajdasági televízió épületét, így ők mostoha körülmények között, 200 négyzetméter helyett 24 négyzetméteren dolgoznak, s olyan állapotok uralkodnak, hogy ha az egyik szobában felvétel van, akkor a másikban ki kell kapcsolni a gépeket, mert ha ezt nem teszik, kicsapódik a biztosíték. Nemcsak az épületet nem újították fel, de a leadókat sem, a gépállományt sem, így nekik szinte minden nap küzdeniük kell a fennmaradásért. Ennek ellenére igyekeznek eleget tenni minden elvárásnak, és a tőlük telhető maximumot nyújtják. Sajnos náluk nem kivitelezhető, hogy a nézők mondják meg, milyen műsort szeretnének, mert el sem tudja képzelni azt, ami a BBC-ben történik, hogy évente 15–20 millió alkalommal telefonálnak be a nézők és jelzik igényüket. Talán egyszer nálunk is erre sor kerül, de ahhoz szükség van arra, hogy a vajdasági politikusok jobban támogassák őket.
Bozóki Antal, az Árgus civil szervezet vezetője kifogásolta, hogy a televízióban a magyar nyelvű műsorok minősége romlott és a terjedelmüket is lecsökkentették, és azt is kifogásolta, hogy a televízióban a valamikori 100 személyből álló káderállományt 26-ra csökkentették, a rádióban 110-ről 43-ra, s mind a mai napig ennek megváltoztatása érdekében nem történt semmi.
