A dohánytermelőknek ebben az évben nem igazán felel meg a japán tulajdonban lévő zentai dohánygyár árpolitikája, mind kevesebbeknek éri meg dohánytermesztéssel foglalkozni.
A termelők szerint a vállalatban túl sokat kötözködnek az átvevésre kerülő dohány minőségével. Akár azt is mondhatnánk, hogy kevés dohány jár az átadott cigaretta-nyersanyagért.
Hogy mi is valójában a helyzet a dohánytermelésben, a cigarettagyártásban, s melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák a dohánytermesztés költségeit, s mi történik, amennyiben a hazai dohánytermesztők felhagynak az eddigi gyakorlattal, és abbahagyják a termelést, Vojin Guzinát, a JTI – Zenta dohánygyár szakértőjét, tanácsadóját kérdeztük.
– Amennyiben Szerbia azt szeretné, hogy a hazai termelők számára kifizetődő legyen a dohánytermesztés, nagyon lényeges lenne, hogy az állam mielőbb kidolgozza a prémiumozásnak s a dohánytermesztés támogatásának hosszú távú tervét – tudtuk meg a dohánygyár szakértőjétől, aki egyben azt is hozzáfűzte, hogy enélkül sem a farmerek, sem a cigarettagyártók nem döntenek a hosszú távú befektetések mellett, mivel ezek finanszírozása eléggé költséges. Egy termesztőnek, Vojin Guzina állítása szerint, átlagosan 15 000 eurót kell befektetnie hektáronként a folyamathoz nélkülözhetetlen felszerelésre, anyagra. Ez az invesztíció a termesztőnek és az államnak egyaránt komoly nyereséget is biztosíthat.
– Lényegében ezért is támogatjuk a Szerbiai Gazdasági Kamarában működő Dohánycsoport célkitűzését, hogy a kormány korrigálja az összes dohányprémiumot, különösen a Burley fajtájú dohány termesztéséért járót. E dohányfajta termesztéséért járó kedvezmény kétszer alacsonyabb mint az úgynevezett Virginia típusú dohányért járó állami támogatás. Ez a környező országokban egyébként mindkét típus esetében egyforma.
Az alacsony Berley-prémiumok miatt viszont az idén alaposan lecsökkent e dohányfajta termesztése is.
– Egyedül a kedvezmények azonos szintre hozásával tudjuk normalizálni, illetve akár megnövelni is a termesztést – nyilatkozta a dohánygyár szakértője, akitől azt is megtudtuk, hogy a Virginia dohány termesztését célzó prémiumot 16 dinárral kellene megnövelni kilogrammonként, a minőségtől függetlenül. A Burley esetében pedig még nagyobb prémium növelést javasolnak az államnak.
Így az első osztályú dohány termesztése számára 80 din/ kg, a II. osztályú 75 din/ kg, a III. osztályú 50 din/ kg, a IV. osztályú pedig 45 din/ kg lenne.
Guzina úr egyébként azt is elmondta, hogy idén több mint 2650 tonna dohányt vásárolnak fel, ami valamennyivel nagyobb mennyiség a tavalyinál, természetesen figyelembe veszik azt is, hogy igencsak aszályos évet tudnak a hátuk mögött.
Éppen ezért a zentai dohánygyár egy öntözőrendszer beszerzésébe s beüzemeltetésébe kezdett Szerémségben a Virginia fajtájú dohányt termesztők földjein. Egy 100 000 eurós összértékű próbaprojektumról van szó, mintegy 100 hektárnyi dohánnyal beültetett területen.
– Ez viszont még csak a kezdet – árulta el Vojin Guzina, mert az ilyen jellegű projektumokat s befektetéseket a közeljövőben is folytatni szeretné, mert állítása szerint szervezett öntözés nélkül nem beszélhetünk igazi dohánytermesztésről.
Ezenkívül a japán tulajdonban lévő dohánygyár minden termelő számára biztosítja a vetőmagot, a műtrágyát, a nővényvédőszereket, s ingyenes szakértői segítséget nyújt – tudtuk meg.
– Minél többen termesztenek dohányt Szerbiában, annál kevesebbet kell behozni külföldről, s ezzel csökkenni fog az országnak egyébként is óriási kereskedelmi deficitje. Vagyis a hazai dohánynak óriási szüksége van az állami kedvezményekre, ami viszont többszörösen térülne meg.
Amennyiben megnövelik a prémiumokat, a hazai dohány helyet találna a világ cigarettagyártó vállalatainak a programjaiban, és vetélkedni tudna a többi ország dohánytermesztésével.
Az Európai Unió országaiban, így Magyarországon is, a dohány kilogrammjáért 2,6 – 3 euró prémiumot fizetnek – nyilatkozta Guzina úr, aki egyben hozzáfűzte, hogy amíg Magyarországon a Virginia típusú dohány kilogrammjáért 0,80 eurót fizetnek, nálunk ez az összeg 1,40 – 1,50 euró. Ezzel az átvételi árral pedig nehezen lehetséges konkurálni az EU dohánytermesztésével.
Egyes környező országoknak dohánytermesztési stratégiát dolgoztak ki, s alkalmazzák, függetlenül attól, hogy még nem tagjai az „európai nagy családnak”. Amennyiben így lenne Szerbiában is, sokakat felbátorítana arra, hogy elkezdjenek dohánnyal foglalkozni, ezzel különösen azokat a családokat céloznák meg a dohányipari vállalatok, amelyekben több munkáképes tagja van.
Jelen pillanatban egyébként a JTI – Zenta dohánygyár mintegy 2011 tonna Virginia fajtájú dohányt vásárolt fel, és már folyamatban van a feldolgozása is. Várhatóan december közepéig befejeződik az átvett mennyiség fermentációja is. Ezenkívül a felmérések szerint körülbelül 640 tonna Burley dohány terem az idén, amelynek átvételét december közepén kezdik meg.
Az átvételi árak a következőek lesznek:
A legjobb minőségű Burley dohány kilogrammjáért 125 dinárt fizetnek, a másodosztályú dohányért 125 dinárt/ kg, a III. osztályúért 95 dinárt/kg, a IV. osztályúért 55 dinárt/ kg és az V. osztályú dohányért pedig 30 dinárt fizetnek a termesztőknek.
Az egész országban az utóbbi néhány évben 6000 – 8000 tonna fermentált dohányt termesztenek, pedig az állam jóval nagyobb mennyiség kitermelésére lenne képes. Vojin Guzina állítása szerint amennyiben vissza tudnák állítani a termesztést a két évtizeddel ezelőtti mennyiségre, ami 26 000 tonnát tett ki évente, akkor a kereskedelmi deficitet is le lehetne csökkenteni, de ami talán még lényegesebb az, hogy több tízezer ember számára lehetne munkahelyet teremteni.
